Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

236 28?. országos ülés junins 12. 1SS0. tonos kisebbítése által lehetőleg kevés adót fizessenek a tényleg termelt árúért és ez oly nagy és fokozott mérvben történt, hogy daczára annak, miszerint az átalányozás alapja a czukoriparosok tanácsának meghallgatásával évenkint újabban megállapittatott, mégis miaden év az előbbi évvel szemben rosszabb eredményt mutatott." Bocsánatot kell kérnem a t. háztól ezen idézetekért, de a tárgyhoz tartoztak és azt hiszem, nem felesleges constatálni azt, hogy mindazon ellenvetések, mindazon kifogások, a melyeket az 1878-ki czukoradótörvény ellenében, ezen megadóztatási mód ellenében felhoztunk, az akkor elmondott czáfolatok daczára, valóknak és igazaknak bizonyultak be. És szükséges volt ezt tennem annyival inkább, mert nem kétlem, hogy most is meg fog kisértetni a czáfolat mindazon ellenvetésekkel szemben, a melyeket ezen előttünk fekvő törvényjavaslat irányában fel akarok hozni; constatálni akarom tehát azt, hogy a czáfolat még nem jelenti egyszersmind kifogásainknak és ellenvetéseinknek alaptalanságát. Az 1878-ki törvény tárgyalása alkalmával is, t. képviselőház, különös súlylyal hivatkoztak a szakértők, illetőleg a magyarországi ezukorgyárosok véleményére. Tény, hogy a magyarországi cztikorgyárosok akkor is az 1878-iki törvényben foglalt megadóztatás! módnak elfogadását egyhangúlag kívánták, kérték a kormánytól és törvényhozástól; tény az is, hogy ma, két év múlva, ugyancsak ők — |ismét egyhangúlag — akarják az akkor hozott megadóztatási módnak megváltoztatását, egyhangúlag állítván azt, hogy az 1878-iki törvényben általuk sürgetett megadóztatás! mód ma reájuk nézve hátrányos. Ma az előttünk fekvő nyilatkozatok szerint hivatkoznak arra, hogy nem képesek lépést tartani, az ausztriai ezukoripar versenyével.És hivatkoznak erre ők, kik éppen 1878-ban sürgették azon adótörvény elfogadását, mely az osztrák versenyt még inkább lehetővé tette. Hivatkoztam erre, t. ház, azért, mert tudom, hogy a t. ház tagjaira a gyárosok, a szakértők véleménye nagy befolyással van, a mint bizonyos kérdésekben kell is, hogy legyen. Azonban kötelességem kiemelni azt, hogy minden kérdésre nézve a ezukorgyárosoknak véleményét, teljesen irányadónak, teljesen döntőnek elfogadni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Mert feltűnő az, hogy mint már érintettem, ugyanazok, a kik 2 év előtt sürgették az 1878. évi törvénynek elfogadását, állítván, hogy az őket az ausztriai czukorgyártással szemben versenyképesebbé fogja tenni, ugyanazok ma sürgetik annak megváltoztatását, mert nem képesek az ausztriai czukorgyártással lépést tartani. Azonkívül nem hagyható figyelmen kivül azon körülmény, melyre Helfy Ignácz t, képviselőtársam hivatkozott, melyet Hegedűs Sándor t. előadó ur kétségbe vont. (Halljuk!) Ezen körülmény az, hogy a magyarországi ezukorgyárosok egy része Ausztriában is részint czukorgyárokkal bir, részint ottani gyáraknál is érdekelve van. Ezt tehát figyelmen kivül hagyni nem lehet. De feltűnő, t. ház, az is, hogy az osztrák ezukorgyárosok, a kiknek, mint magát az egyik magyarországi szakértő a pénzügyi bizottság által felhozott enquéteben kifejezte, ezen új törvényjavaslat által a körmére kell koppiütammk, ugyanezen törvényjavaslatot, mely által a körmükre akarnak koppintani, mondom, ugyanezen törvényjavaslatot elfogadják és a törvényhozásnál sürgetik. És feltűnő, t. ház, hogy az osztrák birodalmi tanács ezen törvényjavaslatot sietve, 2 nap alatt letárgyalta és letárgyalván, szétoszlott és a magyar országgyűlést úgyszólván még a módosítás lehetőségétől is megfosztotta. Pedig azon tapasztalatok után, melyeket azon irányban tettünk, hogy a magyar érdekek mily méltánylásban szoktak részesülni az osztrák gyárosok és az osztrák birodalmi tanács részéről, nincs okunk feltenni, hogy ők éppen a magyar ezukorgyártás érdekében tárgyalták és fogadták volna el oly sietve ezen törvényt. Áttérve már most, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatra, én kívánatosnak tartom azt, hogy ezen törvényjavaslat ne politikai és ne egyéb indokokból, hanem tisztán a magyar ezukoripar, a magyarországi fogyasztók és a magyar kincstár érdekéből biráltassék meg. És én a magam részéről csakis azon szempontokból akarom ezen törvényjavaslatot megbírálni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, t. ház, tulajdonképen két lényeges intézkedést tartalmaz. Az egyik az, hogy az átalányozási rendszernek fenntartása mellett az átalányozás alapjául az áztatási gyáraknál, az áztatási idényeknek 24 óra alatti 50-szeres megtöltését veszi alapul és minden 50 töltésen felüli újabb töltés, újabb megadóztatás alá vonatik. Ennek ellenőrzésére a ezukorgyárakban egy számláló készülék állíttatnék fel, körülbelül hasonló módon, mint a hogy a szeszgyáraknál történik. És ezen számláló készülék ellenőrzése mellett az 50 töltésen felüli töltések újabb megadóztatás alá vonatnának. A második lényeges intézkedés az, hogy a monarchiára nézve 7 millió forintba megállapított tiszta ezukoradó már az 1880—81-iki termelési idényre nézve felemeltetnék 3 millió forinttal, tehát 10 millió forintra. S ezzel kapcsolatos intézkedés volna azután az, hogy —• viszont a gyárosok némi compensatiója tekintetéből — a