Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

224 281. országos ülés jnnius 11. 1880. beszédem folyamán lesz szerencsém kifejteni — kizárólag a magyar gyárosokat sújtja. T. ház! Mindabból, a mi eddig az új kiegyezés óta történt, mondhatni, absohlte semmi biocs, a mi annyira igazolta volna utólagosan az ellenzék álláspontját, mint a mennyire igazolja az előttünk fekvő törvényjavaslat. Akkor az ellenzék mindkét árnyalata vihígosan, számokkal bebizonyította, hogy azon kiegyezésnek a czukoradóra vonatkozólag az lesz a következménye, hogy a contingentirozott összeg igy nem fog befolyni és hogy pótfizetések utján kell majd a megállapított adót behajtani és hogy ezen pótadót a magyar gyáros fogja fizetni, a ki nem képes amazokkal versenyezni, tehát a legnagyobb teher a magyarra fog nehezedni. Azt mondták akkor a kormánypadokról, hogy lehetetlenség még csak supponálni is, hogy pótfizetésekről lesz szó, a pausehalis összeg mindjárt okvetetlenül be fog folyni. S ime constatálja a t. minister ur, hogy a 6 milliónak több, mint két harmadát, ugy hiszem, 4.300,000 forintot pótfizetés utján kellett beszedni; constatálja, bogy a folyó évben, melynek eredményeit még nem ismerjük, az egész előirányzott 6.000,000-t hihetőleg pótfizetések utján kell bevenni. Akkor, midőn az ellenzék állításai oly fényesen bizonyittatnak számokkal és hivatalos adalokkal, önök előállnak egy törvényjavaslattal, mely nem azt ezélozza, hogy az általunk már akkor jelzett s most tényleg bekövetkezett bajokon segítsen, hanem ellenkezőleg oly lépést tesznek, melynek folytán a magyar ezukoripar még inkább fog sújtatni, csak azért, hogy kedveskedjenek az osztráknak, hogy nyújtsanak neki alkalmat arra, hogy körülbelül 3.000,000 írttal évenkint a maga jövedelmét szaporíthassa. De feltéve, hogy igaza volna a t. minister urnak, hogy igaza volna a t. előadó urnak abban, hogy a magyar ezukorgyárosok ezt kérték volna s még feltéve azt is, hogy a czukorgyárosoknak tényleg érdekükben álla dolog; azt hiszem, még akkor is mi, mint képviselőház, nem vagyunk hivatva oly osztálynak és pedig oly kicsiny osztálynak, csak néhány embernek érdekét szem előtt tartani, mikor ily fontos dologban ítélünk. Én azt hiszem, hogy a czukorgyárosokkal szemben ott áll a nagy ezukorfogyasztó közönség, melynek érdeke talán szintén a mi ellenőrzésünk alá tartozik. Az pedig kétséget nem szenved, hogy a czukorfogyasztó, a mely napon a javaslat törvényerőre emelkedik, nagyobb teherrel lesz sújtva, drágábban fogja fizetni a czukrot, mint eddig, vagy mint fizetné akkor, ha ezen új adó ki nem rovatik. Mert világos, hogy a gyáros igyekezni fog ezen nagyobb terhet a fogyasztóra hárítani. Ennek érdekében is kötelességemnek tartom ezen törvényjavaslat ellen felszólalni. Hogy a kincstár nyer vele, azt maga a t. előadó ur sem állította, minthogy oly rendkívül minimális összegre redukálta a jövedelmet, hogy valóban meg sem érdemli, hogy az ember szóljon róla. Csak hogy szemben ezen minimális összeggel, mely a javaslatban ki vau jelölve, t. i. szemben azon 203,000 frttal, mely ezen adóemelés által a magyar kincstárba fog folyni, szemben áll az indireet veszteség, melyet a magyar kincstár szenved az által, hogy a ezukoripar nem fejlődhetik az által, hogy a fogyasztó adóképessége mindinkább igénybevétetik, tehát csökkentetik. A t. előadó kiemelte, hogy ezen új rendszer behozatala által az arány inkább helyreálltán, a magyar ezukorgyárosok jobban fognak prosperálni. Hivatkozhatom élő tanukra, kik az ellenkezőt állítják. Nem kell erre bővebben kiterjeszkednem, ismeri mindenki a magyar ezukorgyárosok emlékiratát, melyet rövid idővel ezelőít közzé tettek és melyben szám szerint kimutatták, hogy ezen törvényjavaslat rendszeresen arra van kiszámítva, hogy a magyar gyárosokat végleg tönkre tegye. De hogyan szólnak a tények e mellett ? Ausztriában ez idő szerint van 203 ezukorgyár. Nem rég, alig két hete, olvastuk a lapokban, hogj^ most állott össze két nagy consortium, mely milliókat rakott össze, hogy nagy ezukorgyárt állítson fel. Magyarországon összesen 17 gyár van, a melyekből — sokat mondok — 10—11-et lehet komolyan gyárnak nevezni. Ezen gyárak legnagyobb része, mint az imént említettem, fiókja az osztrák gyáraknak. Látjuk tehát, hogy mig ott a ezukoripar napról napra emelkedik, nálunk napról napra csökken. Ezen törvényjavaslat meg fogja neki adni az utolsó döfést, mert a milyen a viszony a ezukorgyárakra nézve a monarchia úgynevezett két felében, olyan a viszony a bel fogyasztásra nézve. Midőn én kérdést intéztem a iegosztrákabb gyárosok egyikéhez, a ki jelen volt, hogy mily arányban áll a belfogyasztás, hogy mennyit látnak el a Magyarországon elfogyasztott ezukorbói a magyar gyárosok és mennyit az osztrák gyárosok, constatálta, hogy a magyar gyárosok a magyarországi b elfogyasztásnak körülbelül 40%-át látják el, az osztrák gyárosok pedig 60%-át és igy directe a gyáros, iadirecte mi fizetjük az adót, részint az osztrák gyárosoknak, részint az osztrák kincstárnak, mert ama restitutió az osztrák kincstár javára megy, a pénzt pedig mi adjuk. Kosznak találom e törvényjavaslatot a magyar gyárosra, a magyar fogyasztóra és a magyar ezukoriparra nézve is. Nálunk nem az volna a feladat, hogy módot találjunk a ezukor-