Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés június 11. 1S80. 5^5 meztetni, hogy a forgalom természete az, hogy a megszokot utakat el nem hagyja; a mint i1t a forgalom megosztása megtörténik és hozzá szokik a forgalom e tekintetben a fiumei relatióhoz, akkor azután 3 év múlva kényszerítve lesz a déli vasuttársulat, ha akarjuk ily módon megújítani ezen eartellt, azt megújítani; ha pedig azt ily módon megújítani nem akarjuk, kedvezőbb megoldás is elérhető s a cartell egyik pontja világosan megmondja, hogy a mennyiben fel nem mondatik fél év aiatt, annyiban niegújítottnak tekintendő. De még van egy kifogása a t. képviselő urnák a forgalmi politika tekintetében és ez sz, hogy semmi javulás nincs a Triest és Fiume közíti forgalom tekintetében az által, ha a mostani tényleges viszony állandósittatik, bár jónak látta a t. képviselő ur, lelkiismeretességétől vezéreltetve hozzá tenni, hogy az állandósításban mégis van előny. És igaza van, mert roppant különbség van az új helyzet és a között a mi edűig volt; mikor a vasút nem volt lekötve; hanem azt mondta, hogy eartel est mon bon plaisir, ha le van kötve a forgalom megosztása is a tariífa által. Ne méltóztassék tehát kicsinyelni ezen szerződést és én az azzal kapcsolatos transactiót előnyösnek tekintem. De azt mondja Ráth képviselő ur, hogy eartel nélkül is el lehetett volna érni a forgalom ezen előnyét, tehát ezt a szerződés javára irni és azon mérlegbe tenni, melyben az előnyök vannak nem lehet. Már nem tudom, miféle positiv alapra fekteti a t. képviselő ur ezen állítását, midőn ő maga minden tekintetben igyekezett a déli vaspálya befolyását fejtegetni és azt a legsötétebb színekkel festeni, ha tehát ezen társulat oly borzasztó zsarnok volt ezen szerződés előtt, hogy ezen társulat, hogy lett volna hajlandó ezen szerződés nélkül Fiume számára megadni ezen előnyt, azt belátni csakugyan nem tudom. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur igen szép előadásában, eléggé megezáfolta az ő érveit, melyhez, azt hiszem, Ráth Károly t. képviselőtársamnak czáfolására, nekem hozzá tenni absolute semmit sem szükséges ; mert rá nézve, azt hiszem, már az a viszony is, melyben t. képviselőtársalommal politikai tekintetben van, sokkal hatályosabbá teszi az ő czáfolását, mint az enyémet, ennek következtében erre nem terjeszkedem ki. Gróf Apponyi a c artellnek egyik pontjára volt szives kiterjeszkedni; ezt, a mennyiben Hieronymi államtitkár ur felvilágosításai nyomán, aggodalmai azt hiszem, meg vannak szüntetve, részleteiben nekem sem szükséges megérintenem. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a cartellnek kezemnél levő példányában világosan ki van ez kötve azzal a különbséggel — a mi különben csak egyszerű átszámítás dolga — a mit Hieronymi államtitkár ur, a mennyiben

5 krajezár- és mértföldre számította, a mi itt kilométerre és métermázsára van téve, de különben rendelkezésére áll a t. gróf urnák a cartellnek e példánya és meggyősődést szerezhet abból, hogy itt díj felemelésről absolute szó nincsen, hanem a forgalom megosztásában való részesedésről. T. ház! Még két rövid megjegyzésem vam Az egyik Vidliczkay t. képviselő úrra szól. Vidliczkay t. képviselő ur t. i, borzasztó rémektől kergetve, ebben a szerződésben a déli vasút hatalmától félve, még azt a veszélyt is látja, hogy ki van ugyan kötve ez a sok mindenféle stipulátió a szerződésben, de nem hogy meg fogná tartani, hanem arra fog vetemedni a déli vasúttársaság, hogy lassabban fog hajtatni Fiume felé, mint Triest felé, úgy fogja kijátszani a szerződést. Lehetne mondani a debreczeni nótával, hogy „lassan kocsis, üres a kas" ! ha nem állana a társaság tariífa tekintetében nyilvános ellenőrzés alatt; de hogy azt lehessen mondani, mikor az indulások ki vannak kötve és minden menetrend, tariftá meg van szabva a nyilvánosság előtt, kormány-ellenőrzés alatt, hogy akkor erre nézve ilyen gyanút lehet táplálni, azt valóban nem értem. Mocsáry képviselő urnák is van egy tiszteletteljes megjegyzésem. 0 és Irányi képviselő ur megtámadták a javaslatot pénzügyi szempontból és túlságos terheltetést láttak abban. Volt szerencsém már említeni, hogy tulajdonképen közvetlen terheltetése az államnak, vagy egyáltalában nem fog bekövetkezni, a mennyiben a forgalom kedvező megoszlása által, az elvállalt évi teher fedezve lesz, — vagy igen kismértékbe}!, melyet sokszorosan megér az az előny, melyet forgalmi tekintetben ez által nyerünk. De Irányi és Mocsáry képviselő urak köztt e tekintetben nagy különbség van; mig Irányi t. képviselőtársam úgy a budapest-zimonyi, mint ezt a vasutat és minden vasút megvételét pazarlásnak tekinti; addig a sokkal nagyobb terheltetéssel járó budapest-zimonyi vasutat föltétlenül szükségesnek és megszavazandónak vélte Mocsáry t. képviselőtársam, midőn nem beszélt könnyelmű költekezésről, hanem egészen indokolva látta a költekezést; már pedig ha a forgalmi politika tekintetéből a nagy költséget, mely a budapestzimonyi vasúttal vele jár, lelkiismeretével megtudta egyeztetni : meg vagyok győződve, hogy e sokkal kisebb és forgalom tekintetében nagy anomália megszüntetésére vonatkozó költekezés még sokkal indokoltabb. Ajánlom a t, háznak a szerződés elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház! Vidliczkay képviselő ur a házszabályok 145. §-ának c) pontja