Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-281
204 281. országos ülés jnnius 11. 1888. Bemutatom Hunyadmegye közönségének feliratát, melyben Maros-Torda megyének felterjesztését pártolván, a törvénygyűjteményeknek kényszer utján leendő megvétele tárgyában kiadott belügyministeri rendeletnek megváltoztatását kéri. A magyar irók és művészek társaságának, Jókai Mór képviselő ur által beadott kérvényét, melyben egy magyar képzőművészeti akadémia felállítását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Értésére esett az elnökségnek, hogy Mocsáry Lajos képviselő ur egy sürgős interpeliátiót tog beterjeszteni. Fel fog olvastatni az interpellátióskönyv és a t. képviselő ur, a t. ház beleegyezésével, interpellátiójät a szokott időben a mai ülés végén meg fogja tehetni. Baross Gábor jegyző: Az interpellatiós könyvbe be van jegyezve: június 11-én Mocsáry Lajos, a magyar. iirlapaknak Bécsben árülhatäsa tárgyában, a belügyministerium vezetésével megbízott minísterelnökhöz. Elnök: A napirend folytán következik a Budapestről Zimonynál az ország határáig építendő vasútról és ahhoz csatolandó szárnyvonalakról szóló törvényjavaslat harmadszori fel olvasásaBaross Gábor jegyző (olvassa). Elnök : Elfogadja a t. ház a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végszerkezetében? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Következik az 1877. évi XXVI. t. cz.-ben megállapított vasúthálózat kiegészítéséről s az abban foglalt némely határozat módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot vé ; .;leg elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A végleg megszavazott két törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a mélt. főrendekhez fog átküldetni. Hogy pedig ez még a mai ülésben megtörténhessék,méltóztassék az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot meghallgatni. Antal Gyula jegyző (olvassa az ide vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Nem lévén észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontja hitelesíttetik és át fog küldetni a főrendekhez. T. ház! Következik a napirend: a zágrábkárolyvárosi vasútvonal megvétele iránti szerződés beezikkel vezéréről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ráth Károly: T. ház! Kétséget nem szenved az, hogy a magyar államvasutak déli vonalaiba beékelt zágráb-károlyvárosi vonal, oly anomáliát képez, a melynek megszüntetésére a magyar kormánynak egész erélylyel törekednie kellett. A kérdés csak az, hogy a megoldási módozat, a melyet az előttünk fekvő törvényjavaslat magában foglal, arányban áll-e, a mi az áldozatokat illeti, azon előnyökkel, a melyek ezen közbeeső vonal megszerzése által a magyar közlekedési érdekekre haramiának. Nézetem szerint a pénzügyi áldozat, a melyet hozunk, nincs arányban ezen előnyökkel. De másrészről — és ez a főok, a melynél fogva én a törvényjavaslat elfogadásához nem járulhatok — az ezen előterjesztésben javasolt megoldási módozat praejadieál azon megoldásnak, a mely a törvényjavaslat indokolása szerint s egyedül megfelel a dél-nyugati vasúthálózathoz fűzött igen fontos közlekedési érdekeknek. Ennek rövid igazolására fog felszólalásom szorítkozni. A mi a pénzügyi megterheltetést illeti, éu nem érthetek egyet Vidliczkay képviselőtársam tegnap elmondott azon nézetével, hogy e tekintetben az indokolás kellőleg felszerelve nem volna, mert én azt tartom, hogy az indokolás igenis kellő támpontot nyújt annak kiszámítására, hogy minő áldozattal szerezzük meg a beékelt 50 kilométernyi vasutvonalat. Az, hogy az engedély hátralevő' tartamára, tehát 88 és fél éven át 240,000 arany forint annuitást fizetünk, az képezi az első számítási bázist. Az adóra nézve is felvilágosítást ad a kormány, kijelentvén, hogy az körülbelül évi 400,000 forintot tesz. Miután sem a kormánynak, sem nekünk nincs megbízható adatunk a Magyarországra eső adó nagyságára nézve, én magam részéről minden kétkedés nélkül elfogadom azt, hogy az adó a közelebbi 10 éven át évi 400,000 forintot tehetne, bár másrészről 3 millió forintra tétetett az összes vasutak évi adója s a Magyarországot illető adóösszeget 500,000 frtra kalkulálják. Ez tehát elegendő számítási alap és kérdés már most: vájjon áll-e az, a mit a bizottsági jelentés állít, hogy í. i. 7 millió forintba jő a e vasút megvétele. Először, a mi a 240,000 arany forintnyi annuitást illeti, nekem alkalmam volt egy szakértő mafhematicus által felülvizsgáltatni azon számítást, mely szerint a 88 és fél évig fizetendő annuitás jelenlegi tőkeértékére reducálva 5 millió 400,000 forintot representál. A kormány indokolása maga azt a 400,000 frtnyi adót, amely 10 évre elengedtetik, 180,000 frtra teszi, mint annuitást a concessio tartamára. Ezen 180,000 forint szintén ugy tőkésítve, hogy azonnal lefizettetnék a vételár, mintegy 3 millió 600,000 forintot tesz. A két annuitási teher tőkésítése együttvéve tehát plus minus 9 millió forintot tesz és ebben nincs befoglalva
