Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

204 281. országos ülés jnnius 11. 1888. Bemutatom Hunyadmegye közönségének feliratát, melyben Maros-Torda megyének fel­terjesztését pártolván, a törvénygyűjtemények­nek kényszer utján leendő megvétele tárgyában kiadott belügyministeri rendeletnek megváltoz­tatását kéri. A magyar irók és művészek társaságának, Jókai Mór képviselő ur által beadott kérvényét, melyben egy magyar képzőművészeti akadémia felállítását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Értésére esett az elnökségnek, hogy Mocsáry Lajos képviselő ur egy sürgős interpeliátiót tog beterjeszteni. Fel fog olvastatni az interpellátiós­könyv és a t. képviselő ur, a t. ház beleegye­zésével, interpellátiójät a szokott időben a mai ülés végén meg fogja tehetni. Baross Gábor jegyző: Az interpellatiós könyvbe be van jegyezve: június 11-én Mocsáry Lajos, a magyar. iirlapaknak Bécsben árülhatäsa tárgyában, a belügyministerium vezetésével meg­bízott minísterelnökhöz. Elnök: A napirend folytán következik a Budapestről Zimonynál az ország határáig épí­tendő vasútról és ahhoz csatolandó szárny­vonalakról szóló törvényjavaslat harmadszori fel olvasása­Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök : Elfogadja a t. ház a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végszerkezetében? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Következik az 1877. évi XXVI. t. cz.-ben megállapított vasúthálózat kiegészítéséről s az abban foglalt némely határozat módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot vé ; .;leg elfogadni? A kik elfogadják, méltóztas­sanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A végleg megszava­zott két törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a mélt. főrendekhez fog átküldetni. Hogy pedig ez még a mai ülés­ben megtörténhessék,méltóztassék az erre vonat­kozó jegyzőkönyvi kivonatot meghallgatni. Antal Gyula jegyző (olvassa az ide vonat­kozó jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Nem lévén észrevétel, a jegyző­könyv ezen pontja hitelesíttetik és át fog kül­detni a főrendekhez. T. ház! Következik a napirend: a zágráb­károlyvárosi vasútvonal megvétele iránti szer­ződés beezikkel vezéréről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ráth Károly: T. ház! Kétséget nem szenved az, hogy a magyar államvasutak déli vonalaiba beékelt zágráb-károlyvárosi vonal, oly anomáliát képez, a melynek megszüntetésére a magyar kormánynak egész erélylyel törekednie kellett. A kérdés csak az, hogy a megoldási módozat, a melyet az előttünk fekvő törvény­javaslat magában foglal, arányban áll-e, a mi az áldozatokat illeti, azon előnyökkel, a melyek ezen közbeeső vonal megszerzése által a magyar közlekedési érdekekre haramiának. Nézetem szerint a pénzügyi áldozat, a melyet hozunk, nincs arányban ezen előnyökkel. De másrészről — és ez a főok, a melynél fogva én a törvényjavaslat elfogadásához nem járul­hatok — az ezen előterjesztésben javasolt meg­oldási módozat praejadieál azon megoldásnak, a mely a törvényjavaslat indokolása szerint s egye­dül megfelel a dél-nyugati vasúthálózathoz fűzött igen fontos közlekedési érdekeknek. Ennek rövid igazolására fog felszólalásom szorítkozni. A mi a pénzügyi megterheltetést illeti, éu nem érthetek egyet Vidliczkay kép­viselőtársam tegnap elmondott azon nézetével, hogy e tekintetben az indokolás kellőleg fel­szerelve nem volna, mert én azt tartom, hogy az indokolás igenis kellő támpontot nyújt annak kiszámítására, hogy minő áldozattal szerezzük meg a beékelt 50 kilométernyi vasutvonalat. Az, hogy az engedély hátralevő' tartamára, tehát 88 és fél éven át 240,000 arany forint annuitást fizetünk, az képezi az első számí­tási bázist. Az adóra nézve is felvilágosítást ad a kor­mány, kijelentvén, hogy az körülbelül évi 400,000 forintot tesz. Miután sem a kormány­nak, sem nekünk nincs megbízható adatunk a Magyarországra eső adó nagyságára nézve, én magam részéről minden kétkedés nélkül elfoga­dom azt, hogy az adó a közelebbi 10 éven át évi 400,000 forintot tehetne, bár másrészről 3 millió forintra tétetett az összes vasutak évi adója s a Magyarországot illető adóösszeget 500,000 frtra kalkulálják. Ez tehát elegendő számítási alap és kérdés már most: vájjon áll-e az, a mit a bizottsági jelentés állít, hogy í. i. 7 millió forintba jő a e vasút megvétele. Először, a mi a 240,000 arany forintnyi annuitást illeti, nekem alkalmam volt egy szakértő mafhematicus által felülvizsgáltatni azon számítást, mely szerint a 88 és fél évig fizetendő annuitás jelenlegi tőkeértékére reducálva 5 millió 400,000 forintot representál. A kor­mány indokolása maga azt a 400,000 frtnyi adót, amely 10 évre elengedtetik, 180,000 frtra teszi, mint annuitást a concessio tartamára. Ezen 180,000 forint szintén ugy tőkésítve, hogy azonnal lefizettetnék a vételár, mintegy 3 millió 600,000 forintot tesz. A két annuitási teher tőkésítése együttvéve tehát plus minus 9 millió forintot tesz és ebben nincs befoglalva

Next

/
Oldalképek
Tartalom