Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-280
198 280. országos ülés jnnins 10. 1880. Továbbmenve: a t. kormány oly nemzetgazdasági politikát követ, mely a pénzügyeket, különösen a bankügyet birodalmilag centrálisálja. Minden centrálisáfió köztt legsorvasztóbb a pénzügyi centralisatió. {ügy van 1 , a szélső haloldalon) Ez bajaink egyik kútforrása. Mig mi oly nemzetgazdasági politikát követünk, mely bankügyünket centralisálja Bécsben, addig nemzetgazdasági és különösen vasúti bajainkon segítve sohasem lesz, mert ez a termelést csökkenti. Harmadszor a t. kormány híve a közös vámterületnek. Meggyőződésein az, hogy addig, mig a magyar vámterület el nem külöuíttetik, Magyarországon helyes nemzetgazdasági politikát követni nem is lehet, mert hiányzik annak tárgya. T. ház! Ilyen helyes nemzetgazdasági politikának követése lenne, a mi nemzetgazdasági és egyszersmind va«uti bajainknak is helyes és gyökeres orvoslása, mert vasuti bajaink tulaj doukép csak egy részét teszik nemzetgazdasági bajainknak és ezekből származnak. Oly intézkedésektől, melyek szerint mi ilyen helyes nemzetgazdasági politika követébe helyett új vasutakat, építünk, másokat megveszünk, én eredményt nem várok. Ennek előrebocsátása után legyen szabad továbbá jeleznem némely hiányait a fennforgó törvényjavaslatnak, melyek nézerem szerint lényegesek. Egy ilyen vasút megvétele, milyen itt terveztetik, tulajdonkép üzleti kérdés és ha ez a törvényhozás elé terjesztetik, azt hiszem, ez éppen azon megbirálás alá. azon általános elvek alá esik, mint akármilyen más üzleti dolog. Minden eladásnál és vételnél, különösen vasutak eladásánál és vételénél, mi természetesebb, mint mindenek előtt azon kérdés, hogy mennyit ér az eladás tárgya? Kérdem a t. háztól, vájjon van-e csak egy szóval is megemlítve akár e törvényjavaslatban, akár a pénzügyi bizottság jelentésében az, hogy mennyi lehet a megvétetni szándékolt és javasok vasútnak reális értéke? E tekintetben sem a ministerium törvényjavaslata, sem a pénzügyi bízottság jelentése nekünk semminemű legkisebb tájékozást sem nyújt. Másik kelléke a törvényjavaslat kellő felszerelésének, nézetem szerint lenne, azonnal — legalább hozzávetőleg, ha nem is éppen hiteles — kimutatása, hogy a megvenni javasolt vasút mennyi jövedelmet hoz? Ez a másik tényező minden ily eladási kiszámításnál. Ez iránt sem látok a pénzügyi bizottság jelentésében semmi tájékozást, hanem a miinsierium törvényjavaslatának indokolásában olyasmi foglaltatik, a mi arra enged következtetni, hogy a megvétetni indítványozott vasút tulajdoukép semmi tiszta jövedelmet nem hoz. Az indokolás 9. lapján a következő mondatik; „Ha tehát felteszszük is — tehát megengedi a kormány — hogy maga a zágráb- i-ár oly városi vonal tiszta jövedelmet éppen nem hajtott, mert kiszámítani nem lehet" stb. Mondom, nem mondja határozottan, hogy éppen semmi jövedelmet nem hoz, de megengedi, hogy lehet, hogy nem hozott semmit. Tehát hogyan áll a törvényjavaslat felszerelése? Először nincs tájékozva a t. ház arra nézve, hogy a megveendő tárgy értéke mi lehet legalább hozzávetőleg; másodszor nincs tájékozva, hogy a kérdéses vasút mennyi jövedelmet hozhatna Magyarországnak. Ez nézetem szerint lényeges hiány, olyan hiány, hogy a törvényjavaslatot ily felszerelés mellett, szerintem, érdemlegesen tárgyalni nem is lehet. Egyébiránt vannak egyéb hiányok is, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Szükséges, hogy sok tekintetben rectifikáljam a pénzügyi bizottság jelentését, rectificáljam mindenekelőtt a vételárra nézve. Az a kérdés, t. ház, hogy tulajdonkép mennyiért vennők meg e vasutat? — Erre nincs semmi felelet sem a pénzügyi bizottság jelentésében, sem a ministerium törvényjavaslatában. Azt sem tudjuk, mi lenne az ára. Hanem a pénzügyi bizottság abból a fictióból indul ki, hogy tőkésítve a 240,000 frtot, meg 400,000 frt elengedett adót, kijő 7 millió és néhány száz ezer frt. T. ház! Ez nem reális számítás, ez tiszta fictió. Tőkésítésről akkor lehetne szó, ha az volna a kérdés, hogy mily tőkével váltsuk meg a javaslatba hozott járadékot s akkor lehetne vitatni azt, vájjon 5, 7, vagy 10 milliónak felel-e meg a vételösszeg. De nem arról van szó, mert az a járadék 88 évig változhatlan lesz. így tehát tőkésítésről beszélni a fennforgó körülmények között, nem felel meg, sőt ellenkezik a reális valósággal. En tehát, ha arról van szó, mi e vasútnak vételára? csak abból indulhatok ki, hogy egyrészről mennyit fogunk mi érte adni, másrészről mennyit fog érte a déli társaság kapni. Az évek száma itt nem tesz különbséget. Méltóztassék most már a 240,000 forintot, a mely évenkint fizettetni fogna, sokszorozni 88-al s akkor nem 7 millió fog kijönni, hanem 21 millió 120 ezer forint. Ugy látom, hogy az előadó ur mosolyog. Méltóztassék engem előadásában megezáfolni. vájjon nem mondtam-e igazat akkor, a mikor azt állítottam, hogy a valósággal fizetett és a valósággal felvett ár annak idején 21 millió 120 ezer frt lesz. De ez még nem is az egész vételár, mert ennek egy részét az elengedett adó teszi, a mi évenkint 400,000 fríra rúg a pénzügyi bizottság és a kormánynak hozzávetőleges előadása szerint. Ha már most felveszszük, hogy
