Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

280. országos fiiéi dátik továbbá, hogy azon darab, mely valósággal a bosnyák vasutat képezi, nincsen benne-e az 1877-iki törvényben. Ezt tehát nem köteles viselni a határőrvidéki alap. Erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy miután ezen vasút egészen a határvidéken vonul keresztül, miután a többi határőrvidéki vasút költsége a határőrvidéki alapból lett volna fedezendő, nägyoD különös dolog most azt mondani, hogy a határőrvidéki alapot ezzel terhel ni nem lehet. Hanem még nagyobb fontosságú dolog ennél az, hogy az 1877. évi törvény azt mondja, hogy Sziszekről, miként az előadó ur mondotta, a károlyvárosfiumei vasút egy alkalmas pontjáig vezetendő összeköttetés, szintén a határőrvidéki alap terhét fogja képezni. Most az mondatik, hogy vegye át a magyar állam ezt is a saját kassájára? Hát miért? Csak azért viszik ezt a Kulpának balpartján, hogy ürügyük legyen azt mondani, hogy legczélszerübb azt ott vezetni. Én egészen ellenkező nézeten vagyok. Ha nézem a destinátióját ezen vasútnak, mely nem egyéb, mint az, hogy a határőrvidék közelebbi összeköttetésbe hozassék Fiume felé, akkor egyáltalában nem tartom szükségesnek, hogy ezen vasútra nézve eltérjünk attól, a mit az 1877. törvény rendel, nem tartom szükségesnek, hogy az akkori irány megváltoztatásánál Károiyvárost kössük össze Sziszekkel s inkább az van indicálva, hogy Károlyvároson alul közelebb vezessük a vonalat Fiuméhez. A t. előadó ur egész okoskodása tehát, melylyel ezen eljárást menteni akarta, nézetem szerint nem áll. A különbség pedig roppant nagy; mert a sziszek-károlyvárosi vonal, mint itt tervezve van, 6.b00,000 frtba fog kerülni, az, a mit a határőrvidéki alap magára vállal, 2.400,000 forint, tehát 4 millió többlet az, a mit mi vállalunk magunkra. Ez az egyik. De vannak még egyéb igen különös dolgok is, pl. az, hogy Bosznia határától egész Doberlinig a bosnyák területen lesz egy darab magyar államvasút. És még nagyobb fontosságú ennél az, hogy a doberlin-banjalukai vasútról azt sem tudjuk, hogy jelenleg üzletben van-e? Azt hallottam, hogy nincs; sőt hogy már felverte a fű a síneket s újra ki kell azokat bányászni. Mi következik ebből? Az hogy ezen banyalukai vasutat mindenesetre sanirozni kell és lesz belőle egy új költséges közösügy. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De még tovább is megy majd a dolog. Ha már egyszer meglesz a banjalukai vonal, akkor nagyon valószinüleg elő fog állani a közös kormány azon követeléssel, hogy építsük magunk a vonalat tovább legalább Szerajevóíg és ezen túl Isten tudja, meddig. És igy nemesak közjogi, de egyszersmind pénzügyi bonyodalmaknak is beláthatlan terére jut a képjiinins 10. Í880. jg(j viselőház azon javaslat elfogadása által. Én mindezeknél fogva nem akarván hosszasabban a t. ház türelmét fárasztani, kijelentem, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása ellen adom szavazatomat. (Helyeslés a szélső balfelöl.) A tegnapi napon, midőn megszavaztuk a budapest-zimouyi összeköttetést, én igen különös, mondhatom, egészen új helyzetben találtam magamat. Ezen uj helyzet az volt, hogy a t, kormány most az egyszer egy derék dolgot terjesztett elő, oly javaslatot, mely valósággal az országnak nagy és fontos érdekét megóvni volt hivatva. A helyzetnek ezen meglepő újdonsága kétségtelenül annak oka, hogy egyik t. barátom annyira fellelkesedett, hogy a t kormánynak még elismerést is hajlandó volt szavazni. Azt hiszem, hogy a tegnapi illusió nagyon rövid ideig tart, mert ezen törvényjavaslat által tökéletesen ki lehetünk ábrándulva. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyanis ezen törvényjavaslatról megint a maga teljes valóságában látjuk a t. kormányt, mint a hogy, fájdalom, igen gyakran láttuk már eddigis, látjuk azon állásban, hogy elbizakodva e pillanatnyira talán kedvezőnek nevezhető pénzügyi helyzet, az aranyjáradékok kedvező keleté által, most ismét könyelműen kezdi szórni a pénzt; és látjuk ebben a házban is, hogy ott, hol Bécs követelésének teljesítéséről, a hol arról van szó, hogy azon hatalomnak kedvét keresse, akkor nincs előtte tekintet, nincs előtte áldozat, akkor kész az országnak legfontosabb érdekét is feláldozni. Én élihez a magam részéről nem járulhatok, azért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baífel'ól.) Ivánka Imre : T. ház! Csak néhány tárgyilagos megjegyzést teszek, mint mindig, mikor anyagi dologról van szó, de előlegesen egy kis megjegyzést engedjen meg Mocsáry t. képviselő ur: a banjalukai vasútról és ennek azon állapotáról, ugy szólott, a milyenben az 4 év előtt volt; nem méltóztatott figyelembe venni, hogy az occupátió óta ezen vasút helyre van állítva, hogy ott rendes szállítás történik a katonaság részére. A mi végett felszólaltam, az tulajdonképpen Csernátony t. képviselőtársam azon megjegyzése, hogy nem foghatja meg, miként ejthette e! a bizottság a sziszek-károlyvárosi vonal jelenlegi kiépítését; miután a bizottságban én indítványoztam az elhalasztást, röviden előadom, mi indított erre. Jelenleg ott még nincsen más forgalom, mint az, a mely Sziszekről jő. Miután az egyidejűleg beterjesztett azoa törvényjavaslat, a mely a zágráb-károlyvárosi vasutrésznek megvételéről szól, egyszersmind azt is tartalmazza, hogy a magyar államvasutnak biztosíttassák a forgalom a sziszek-zágrábi vonalon. És itt éppen úgy közlekednek a magyar