Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

280. országos ülés június 10. 1889. 187 ezen elodázás hasznát nem látom és ugy tűnik fel előttem a dolog, mint ha valaki egy házat épít minden kényemmel ellátva, arra százezreket, milliókat áldoz és azután a lépesőre, vagy pl. egy kis hidra nézve, mely oda vezet, azt mondja, hogy ezzel még várhatunk, belekerül egy pár ezer frtba, hagyjuk későbbre. Én ezt nem értem, nem is érinteném, ha nem volna veszélyesebb, mint a milyennek látszik. Kérem a t. kormányt, méltóztassék nyilatkozni, miképeu értelmezi a pénzügyi bizottság jelentésének azon felhivását, mely szerint a 3. §-ban az áll: „a Sziszeken túl Károly városig vezetendő vasút tervét és költségvetését készítse el, mely vasút a sunjabródi vonallal egyidejűleg építtessék ki." Mikorra gondolja a kormány azt elkészíthetőnek és mikorra gondolja az erre vonatkozó javaslatot benyujthatónak? Végül csak még egy kérést vagyok bátor intézni a kormányhoz és illetőleg macához a t. házhoz. [Halljuk /) Ez előtt néhány hónappal olvastuk, hogy az osztrák Eeichsrath egy parlamentáris vonaton ment el Triesztbe, hogy ott megtekintsen mindent, a mi Trieszt emelésére történt és történhetik: az osztrák Reiehsrath mindkét házának igen számos tagja elment, meg is néztek mindent pontosan és részletesen és ez által bebizonyították azt, hogy személyesen akarnak meggyőződni arról, hogy mi történt Triesztnél és hogy Trieszt megérdemli az osztrákok érdeklődését minden tekintetben. Ezzel szemben én igen kérem a kormány tagjait egyenként és együttesen, de kérem a t. házat is, méltóztassanak már egyszer nemcsak milliókat megszavazni, hanem el is menni, hogy lássák Fiumét, hogy az M agyar országra nézve csakugyan fontos érdeket képez és hogy e milliók nem a vizhe dobattak, hanem ott nagy dolgok jöttek létre e milliók folytán. Egy kis hidra, egy kis lépcsőre ne sajnáljuk aztán a még hátra lévő költségeket megszavazni, mert ezen kis híd, ezen kis lépcső éppen arra szükséges, hogy Fiume hozzá juthasson azon felhalmozott kincsekhez, melyekre szüksége van, hogy kereskedelme fejlődhessék. Kérem a t. kormányt, méltóztassék nekem ez ügyben felvilágosítást adni. Különben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Mocsáry Lajos: Igen nagy fontosságú törvényjavaslat áll a t. ház előtt s szert bátorkodom kérnh hogy azt teljes figyelmére méltatni méltóztassék, illetőleg méltóztassék megengedni, hogy egy perczig e tárgygyal foglalkozzam. {Halljuk a szélső baloldalon.) Irányi t. képviselőtársam tegnap ékesen adta elő azon érveket, melyeknél fogva ő a budapest-zimonyi vasutat sem akarta elfogadni, azon okból, mert az ország mostani financiális és anyagi körülményei köztt az adózók vállaira nem akar új terheket róni. Teljesen méltánylom és elfogadom ezen érvet a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben, valamint azon másikkal szemben is, mely ezzel kapcsolatban nem sokára tárgyalás alá kerül, habár a zimonyi vasútra nézve nem osztozhatom t. barátom nézetében. Én itt, közbevetőleg legyen mondva, nem osztozhattam azért, mert itt egy nagy országos érdek iránt hozandó áldozatról volt szó; arról volt szó, hogy miutáu a ház elfogadta a szerb conventiót és a vasút okvetlen ki fog építtetni, megtartsa-e az ország a délkeleti forgalmat a maga részére, vagy adja át az osztrák államvasutnak. Midőn ily kényszerhelyzetben van a ház, midőn arról van szó, hogy megmeuíse-e a maga részére a délkeleti forgalmat, vagy pedig egyszerűen elfütyöljön az Magyarország fővárosa felett, a helyett, hogy e főváros legyen az első statió, melyet a keleti népek megpillantanak: akkor én nem habozhattam Irányi t. barátom érvei daczára e vasút megszavazásánál. Itt azonban ezen kényszerhelyzet nincs és azon 18 millió kiadás, melyről szó van, ezen törvényjavaslat — és a zágrábkárolyvárosí vonal megvételéről szóló javaslatban, egyáltalában nincs arányban azon előnyökkel, melyeket ily roppant drágán megvásárolni lehet. Nem szólok ezúttal a zágráb-károlyvárosi vonalról, hanem szólok arról, mely jelenleg tárgyalás alatt ^an. Akár a határőrvidéki alapból, akár a magyar álkímcassából megy e pénz, nem kevesebb az mint, 11 millió. Mire adjuk ezt ki? A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy e vasutakat azért keli kiépíteni, hogy kellő üzleti háttért teremtsünk Fiume kikötőjének, hogy ez által ki legyen egészítve az, mit Fiúméra már eddig is nagy áldozatokkal megtettünk. Én, t. ház, ezen okoskodást részben hiányosnak, részben pedig, mint bátor leszek kifejteni, nem őszintének tartom. Azt mondják, a sziszekkárolyvárosi vasút által biztosítani fogjuk a határőrvidéket Fiume részére; azt hiszem, hogy a sziszek-károlyvárosi vasút kiépítése nem szükséges, mert tudjuk, hogy azon gabona, a mely Sziszekig vizúton jutott, egy darabot feljebb mehet a Kulpán és igy az a nyereség, a mely származnék, ha a gabona azután vasúton is szállítható, 6.800,000 frt kiadást egyáltalában nem érdemel meg. De ez még csak hagyján. Egyebet is mond az indokolás. Azt, hogy Fiume részére biztosítani kell Boszniának északkeleti részét, mint forgalmi háttért. Ugyan kérdem, Boszniának északkeleti részéből mi megy a sunja-doberlini, illetőleg a sunja-károlyvárosi vasúton? Gabona? Igaz, hogy Boszniának felső része termékeny, de annak 24*