Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-271

n 27L országos ülés május 31. 1883. midőn később bizonyos tüntetést akartak rendezni, én azt mondottaui nekik, hogy nem módja a város újjáépítésének, a tüntetés. Ez anoak inkább megakadályozása lenne. Ugy hiszem, tisztelt ház, hogy ez nem olyan dolog, a mely arra szolgáltatna okot, hogy ilyesmiről vádoltassam és *i t. uiinisterelnök urnak oka legyen azt mondani, hogy ne én adjam elő választóimnak, hanem nyomtatásban adjam át választóimnak az ő válaszát. De nem akarok erre sem tovább refleetálai. T. ház, énnekem, mint a város képviselőjének, szándékom ugy a t. kormányt, mint a tisztelt királyi biztos urat a város újjáalakításának munkájában, ha a gondviselés még egy évig kedvez életemnek, mint árnyék követni, de, útjába nem áliok soha, a mint nem álltam eddig sem. Nem akarok ez iránt bizonyos dolgokra hivatkozni. Midőn a múltkor itt a törvény Szeged újjáalakításáról megalkottatott, daczára annak, hogy én azt elleneztem, midőn hazamentem, oly loyalis nyilatkozatot tettem a királyi biztos irányában, hogy ő neki oka panaszra ellenem legkevésbé sem lehet. Igen természetes, hogy akkor egyszersmind bizonyos dologra figyelmeztettem és kértem azoknak orvoslását, de azok még sem orvosoltattak; és most már annyira fejlődtek, hogy ime a képviselőház elé egy 400 aláírással ellátott kérvény adatott be e tárgyban. Ezt csak általánosságban a közvélemény alakulására nézve voltam bátor felhozni. Én közvéleményt nem csináltam soha, hanem azt tudom, hogy egynémely képviselő urak nagyon is iparkodtak közvéleményt csinálni, mert valahányszor itt fönn a képviselőházban, vagy otthon voltam, mindenütt nyomomban voltak és ugyancsak csinálták a közvéleményt. Különben, hogy ha a képviselő urak egyáltalában olvasnak lapokat, tudják, hogyan áll a dolog és ismerik Szegedre vonatkozólag a helyzetet. A ministerelnök ur válaszára nézve bátor vagyok azonban egész tárgyilagossággal még némelyeket megjegyezni. A t. ministerelnök ur méltóztatott felhozni, hogy az a bizonyos, —• a kit, ugy hiszem, Krimm Andrásnak hívnak — az említett hat telekből mégis kapott egyet. Igenis kapott: nem mondom, hogy az én közbenjárásom folytán, hanem én mondtam neki, tehát izgatva őt e tekintetben is, hogy menjen az eljáró bizottság elnökéhez, a ki szerencsére itt a házban jelen van, kérjen tőle bocsánatot, mert már nincs más hátra ég talán engedékeny lesz; és csakugyan igy megtörtént a dolog. De mielőtt ö részeg lett volna és ő borosan odament volna, akkor már megtörtént a kihirdetés, hogy a hat telekből egyet sem kap Krimm András és ennek folytán történt ama jelenet. De, t. ház, a legközelebbi héten történt csak, hogy egy közeli szomszédom, egy szíjgyártó, Buchberger István, a ki szép, tekintélyes telekkel birt s ezt a telket eldarabolták, de megmaradt még 200 négyszögölnyi ezen telkéből. Ezen 80 éves öreg polgár ott lakott már talán fél század óta azon a helyen és mostan öreg napjaira, daczára annak, hogy ő ott egy 600 frtos ideiglenes lakást épített, nagy nehezen, a múlt őszszel; most kitolják saját telkéből, házából. De ebben talán az eljáró bizottság tudja a maga eljárását igazolni, én nem is vádolom ezért a bizottságot, hanem csak azt említem még fel, hogy ezen eljárásnak az lett a következménye, hogy azon ur, a kinek ama házhely jutott, az eljárás befejezése után azon ajánlatot tette az illetőnek, hogy vegye meg saját telkét, oda adja 2 — 3000 írtért. Ilyen akárhány eset fordul elő a városban és ez a bántó a polgárokra nézve. De ezért nem okozom az eljáró kin biztosságot, mert ilyen dolgok történnek, a hol tömeges kisajátítás van. Azonban ezek a a dolgok, talán mégis bölcsebben megoldhatók volnának ? De kénytelen vagyok itt ez okból arra reílectálni, a mit már mondtam, hogy igenis azon kulcs ezen bajok oka, a mely alacsonyan van megállapítva. Minthogy erre már a ministerelnök ur is hivatkozott, bátor vagyok még egyszer megemlíteni, hogy én, gyáram számára a telket, négyszögöleukint 4—5 írtjával vettem, azután feltöltettem, a mi szintén 3—4 frtba került négyszögöl enkint és most felbecsülték azon telket, a melyen egy virágzó üzlet áll, 2 frtra négyszögöleukint. Ez a főok másoknál is, a mi leginkább befolyással van arra, hogy a kellő egyezség létre nem jöhet. Ezt nem hozom fel vádul, de mint tényt. És igy történik, hogy igen sokan kitolatnak telkeikből. Elismerem, hogy itt a kir. biztosság nem a saját javára, hanem a közjó szempontjából fukarkodik; de nem szabad, nem lehet a közjó szempontjából fukarkodni, egyesek rovására; de kérdem, hogy lehet az a közérdek javára, hogy ha az egyesek érdekei tömegesen, sorban meg vannak támadva. Es, t. képviselőház, éppen nem lehet, nem szabad fukarkodni egy tönkrement városban, hol a polgárságnak mindene a telek, hol a telek alapját képezi a jövő újraépítkezésnek is. Szabad fukarkodni az észszerííség határán belül, de azon túl nem. Mondom, ez az oka annak, mert kitolatván az illetők az új utezák által régi helyeikről, a helyett, hogy kifizetnék nekik házhelyeiket, új telkeket hoznak nekik ajánlatba, nem akarván a biztosság, a kisajátító bizottság erre is költekezni. Ez, vagy alacsonyabb helyen hozatik aján-