Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

182 280. országos ülés jutas 10. 1880. világfontosságu vonalra, mint a budapest-zimonyi, mindig fog a magyar állam jutányos kölcsönpénzt kapni! Én is hiszem, hogy fogunk kapni, ne adjuk tehát idegen társulat kezébe a kiépítést, a kezelést a befolyást; hanem tartsuk meg azt m; gunknak. És itt van azon forduló pont, mely meg fogja mutatni, hogy elég erős-e tehát a magyar kormány magát teljesen emancipálni az osztrák államvaspálya társulat döntő befolyása alul, vagy nem. {Helyeslés a bal- és szélső balon.) Mert, hogy a fővonal kiépítését pártolta: abban, mint mondám, azon hatalmas segítsége volt, hogy a katonai irányadó körök is pártolták és pártolják azt stratégiai szempontból. Azonban a katonai köröknek mindegy, ha egyszer a vonal létre jön, akár a magyar állam fogja azt kezelni, akár az osztrák vaspályatársaság; nekik csak az kell, hogy a vonal meglegyen. Tehát a bécsi katonai irányadó körök már nem fogják őt támogatni azon harczban, melyet talán víni fog, de a melyet, mint látom nem igen akar víni, az osztrák állam-vaspálya ellenében. Számíthat azonban teljes meggyőződésem szerint a kormány ezen harczban a magyar parlament támogatására; [Helyeslés) számíthat erre, azt hiszem, pártkülönbség nélkül, legalább, ha a tegnapi szavazásra visszatekintek, erre a meggyőződésre kell jutnom. Ezért pártolom a budapest-zimonyi fővonalnak a magyar állam által leendő kiépítését és kezelését. {Helyeslés baljtlöl.) György Endre: T. ház! A kormány által bemmaíoít és a pénzügyi bizottság által szövegezett javaslat szerint nincs praejudicálva annak, hogy az állam költségén építtessék ezen vasút. Ennélfogva ezen szerkezetet a leghelyesebbnek tartom, mert a jövő esélyeire nézve szabad kezet enged a kormánynak. Csak bátor vagyok figyelmeztetni — és ez felszólalásomnak czélja, — azon tisztelt urakat, kik tegnap már elfogadták ezen vasút kiépítését és ma sürgetik annak államköltségen való eszközlését: hogy azon költségek, — mint Dániel Ernő t. képviselőtársam kiszámította. — évenkint mintegy másfél millió teherrel fognak az államkincstárra nehezedni. Az én helyzetem, ki e vasút ellen szavaztam, tiszta és világos ; engem annak következménye: az adóemelés kötelessége sem terhel. Remélem azonban, hogy azok, a kik e kiépítés elhatározásához hozzájárultak és a kik az állam által való építéstől nem riadnak vissza, — mint a hogy, ha már csakugyan építtetik e vasút, én is leghelyesebbnek látom — éppen oly buzgósággal fognak majd a fedezethez, t. i. az adóemeléshez járulni, a mely e?.en határozatnak természetes következménye lesz. {Mozgás •jobbfelb'l.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és a ministereket. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azok után, a miket t. barátom a pénzügyminister ur elmondott, nem szólanék, ha azóta a vita keretébe oly dolgok is nem vonattak volna be, melyeket minden reflexió nélkül hagyni nem lehet. {Halljuk!) Egy képviselő ur mellesleg felhozta, hogy itt, hol az ország érdekéről vau szó, nem akarjuk a vasútnak az állam által való kiépítését, a többi propositióknál pedig, melyekre nézve, mint ő mondotta, nem Magyarországnak, hanem Horvátországnak érdekéről van szóban, ez hozatik javaslatba. A kérdés megvitatása természetesen az ide vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalása alkalmára tartozik; de most már kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy mig egyfelől nem lehet előttem és azt hiszem a magyar törvényhozás egy tagja előtt sem argumentum az, hogy ne csináljunk valamit, mert Horvátországnak érdeke van benne, addig másfelől azon törvényjavaslatoknál, melyekről előre nyilatkozott a képviselő ur, ugy a károlyváros-zágrábi vonal megvételének, mint a proponált sziszek-károlyvárosi vonalrész kiépítésének az indoka — ha valaha vasút építése, vagy megvétele indokolható volt — főleg és mindenekfölött magyarországi közforgalmi- és kereskedelmi érdek. Hogy igy van, majd ki fogjuk fejteni annak idején; de ezt előre is megjegyezni kötelességemnek tartottam. Természetesen érdeke Horvátországnak is, de ismétlem : első sorban és mindenekfelett, általános magyar közgazdasági ós közforgalmi érdek. A mi a nem éppen közvetlenül, de azelőtt szólott képviselő ur előadását illeti, biztosíthatom a t. képviselő urat arról, hogy sem a kikindazimonyi, sem a budapest-zimonyi vasút irányában semmi néven nevezendő pressió a katonai körök által nem gyakoroltatott; sőt én meg vagyok róla győződve, hogy stratégiai szempontból lehet az egyik jobb, a másik kevésbbéjó, de az okvetetlenül szem előtt tartandó érdekek mindegyik által ki lettek volna elégítve. Nincs tehát itt szó arról, hogy egy esetben azoknak a köröknek segélyével tudtunk volna szabadulni egy pressiótól, melyet ránk a consortium gyakorolni soha meg se is kisértett, később pedig ne tudnánk tőle szabadulni, mert a katonai körök nem fognának bennünket ebbeu támogatni. Ismétlem : nem volt pressió, melytől meg kellett, hogy szabadítsanak bennünket mások és nem volt segítsége másoknak abban, hogy elhatározásunkat ebben az irányban érvényesítettük. A mi a képviselő ur többi fejtegetéseit illeti, azokba követni nem fogom; de egyet meg kell jegyeznem és ez az egy az, hogy a kor-