Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. országos iiléi június 9. 1888. 171 restbe és a keleti tartományokba, és hogy e gyártmányok tovább is képesek legyenek versenyezni, a forgalom szabályozása hatalmunkban lesz. Ha iparunk nem is olyan fejlett, hogy képes legyen versenyezni Európa nyugoti iparával, a kelet népeinél bizonyosan képes lesz magának tért hódítani. Azt mondja t. barátom, hogy oly vidékeken vonul keresztül a vasút, melyek nem biztosítják az exportot. Méltóztatnak az indokolásból látni, mily nagy vidéken vonul e vasút keresztül, 150—160 községet köt ez össze, melyeknek lélekszáma egy milliót meghalad és nagy terjedelmű tért foglal magában. E nagy vidéknek van jobb-rosszabb földje és mindenesetre megérdemli, hogy ily nagyterjedelmű vidék vasúti összeköttetéssel láttassák el. Ha nem tagadom is Torontálmegye nagy termőképességét, mégis azt hiszem, hogy e vidék Torontálmegyével nem hátrányára, hanem előnyére hasonlítható össze, habár Torontálmegye termő ereje európai hirrel bír is. T. barátom végül azt kívánja, hogy a törvényjavaslat tárgyalása most balasztassék el és új tárgyalás kezdessék az osztrák állam vasúttársasággal. Megengedi a t. liáz, ha erre tüzetesen nem felelek, hiszen az igen tisztelt ministerelnök ur is megfelelt már erre és az ő válaszából méltóztatott a t. ház meggyőződni, hogy azon csatlakozás, mely az osztrák államvasút által terveztetik, mindenesetre sokkal több áldozatába kerülne az országnak, mint a melyet a törvényjavaslat helyez kilátásba. A mi t. barátom Bánhidy bárónak előadását illeti, annak pénzügyi részébe néni fogok bocsátkozni, a t. pénzügyimmister ur erre megadta a kellő felvilágosítást. Én csak arra kérek engedélyt, hogy megjegyzést tehessek arra nézve, mit a kormány politikájára nézve mond. Azt mondja, hogy e politika máig is kérdőjel az ország előtt. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, nem annyira kérdőjel az, mint méltóztatott mondani. Mert ha tekintetbe vétetik a tiszai vasút megvétele, a budapest-zimonyi vasút tárgyában beterjesztett javaslat, ha tekintetbe vétetik a déli vasút zágráb-károlyvárosi vonalának megvétele, e tények oly eonclusiót engednek formálni, mely nem lehet más, mint az, hogy a kormány iparkodik, hogy a nagy kereskedelmi vonalakat hatalmába ejtse, vagy legalább, hogy azon vonalakra döntő befolyását biztosítsa. Ha a tiszai vasút megvétele által most már az ország keleti részén s a fővárossal szemben helyes vasúti politika érvényesíthető, ha a zágráb-károlyvárosi vasút megvétele következtében szintén egy, vagy más utou az, a mi a forgalom tekintetéhen a budapest-fmmei összeköttetésre nézve kívánatos, elérhető lesz, ha az országból kiágazó és a beiforgalom szabályozása a zimonyi vasút által az ország érdekében s a kormány hatalmi körében fog állani, bizonyára helyes irányban járt el a kormány közlekedési politikájában. A ház előtt vannak a törvényjavaslatok, melyekből e politika helyessége megítélhető s azok tanúsítják, hogy nem oly kérdőjel többé, mint a tisztelt képviselő ur állítani méltóztatott. Irányi Dániel t. képviselőtársam egyáltalában ellenzi e vasút kiépítését, mert szerinte az ország mai pénzügyi helyzetében nem lehet kiterjeszkedni a hasznos beruházásokra sem, hanem csakis a legszükségesebb foganatosítható. Erre az elvre nekem általánosságban nem volna észrevételem, mert ez a magángondolkodásuak az elve is és mert az állam pénzügyi politikájában, a józan magángazdálkodás elvére való tekintettel is tartozik eljárni. Én azonban azt a kérdést vagyok bátor a t. képviselő úrhoz intézni, hogy ez az elv olyan-e, melytől eltérés nem engedhető? Én, t. ház, bátor vagyok kétségbe vonni, hogy a t. képviselő ur, ha oly állásban volna, hogy előtte áll egy nagy érdeknek biztosítása, az, hogy azon érdekből, ha nem is rögtön, hanem mindenesetre nagy haszon háramlik az országra és hogy ha ez a vállalat nem sikerül, az ország kárával fog az mások által az ország hatalmi körén kívül létesíttetni: oly mereven ragaszkodnék-e az egyszer kimondott elvéhez ? Az élet fejlődését, mozgását nem lehet megakadályozni és bármi körülmények köztt legyen is egy nemzet, körülötte, körében és mellette folyvást zajong az élet, a melynek követelményeit ki kell elégíteni. Azon ország, a mely elzárkózik ettől, bármi legyen is ennek oka, sokkal nagyobb bajt idézhet magára, mint a minő az a haszon, melyet a netaláni elzárkózással elér, mert előidézheti azt, hogy érdekeinek kikerülésével mások fogják azt létesíteni, egyoldalulag azt, a mit saját érdekükben látnak, a nélkül, hogy képes lentié többé saját érdekeit biztosítani, Ez a szempont az, a mely, bárminők legyenek is pénzügyi körülményeink, arra birja a kormányt, hogy mindamellett, hogy látja, hogy pénzügyeink nem fényesek, egy szerinte szükséges beruházást, a melyet a körülmények parancsolnak reánk, megtenni el ne mulasszon. Minthogy pedig azon szempontok, a melyek szükségesek arra, hogy az ország érdekei a forgalom tekintetében teljesen biztosíttassanak, biztosítva vannak, a nélkül, bogy az ország nagyobb áldozatokkal terheltetnék, kéri a kormány a t. házat, hogy ne méltóztassék véglegesen elhatározni, hogy ezen vonal állami költségen építtessék ki, hanem, hogy tartassák ez fenn arra az időre, midőn a kormány részletes javaslatot fog tenni, a melynek alapján meglehet 22*