Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-278

140 278. országos älés június 8. 3888. úrbéri ügynek ezt még fele részben sem lehet tekinteni. Mert a Székelyföld i

U részében úrbéri viszonyok nem fordultak elő, a Királyföld 4

/s részében nem fordultak elő, a szabad királyi és taxalis városokban szintén nem fordultak elő. Ezek kiteszik Erdély lakosságának fele részét. Tehát Erdély lakóinak fele részére, hogyha az úrbéri és földesari viszony szempontjából akarjuk megítélni a költségek hordozását, nem hoztunk alkalmazható törvényt. Hisz ez volt eddig is ott, hol a földesúri és jobbágyi viszony fenn nem állt, a tagosítások és birtokrendezések legnagyobb akadálya, mert nem volt törvény, mely szabályozta volna, hogy kik és mily arányban tartoznak a költségeket hordozni. De azon elvet is tagadásba veszem, melyet az előttem szólt t. képviselő ur felállított, hogy az úrbéri viszony szempontjából kell ma is megállapítani a birtokrendezési költségek hordozását. Igenis, akkor, midőn az úrbéresnek ki kellett szakítani, mi legyen äz ő tulajdona, akkor ezen kérdés helyes volt; de az erdélyi részekben az úrbéresek rég megkapták saját birtokukat. Az többé nem úrbéres birtok, az egyéni szabad birtokot képez és arra nézve az 1871. évi LIII. t. ez. 83. §-a azt mondja, hogy minden birtokra nézve, mely a volt jobbágyoknak törvény szerint tulajdonává vált, a jobbágyi és nemesi birtok köztti különbség teljesen megszűnt. Erdélyben teljes tulajdonná váltak a birtokok, szabad rendelkezési joggal birtokoltatnak azon birtokok, melyek tagosításáról van szó, tehát épp az 1871: Llil-ik törvényczikk dispositi ójánál fogva teljesen elvesztették úrbéri jeliegüket. De, bocsánatot kérek, a t. képviselő ur arról is megfeledkezett, hogy nem az 50-es években élünk, midőn felszabadultak az úrbéresek és az urbárium nem volt megvásárolható és a nemesi birtok ki volt véve a forgalomból. Harmincz éve annak, hogy a föld felszabadult; 30 év alatt hány nemes ember, vagy hány izraelita korcsmáros vásárolt össze úrbéri és nemesi birtokot vegyesen péle-méle. Ha az arányosításnál a birtokrendezési kulcsot kell megállapítani, előzetes pernek van helye, melyben constatálni kell, hogy mennyi úrbéri és nemesi természetű birtokról van szó. A 30 éves szabad forgalom után keresni a 30 évvel ezelőtt fennállott birtokok természetét és azt venni fel ily fontos birtokrendezés kulcsául, legalább is anaehronismus. Önök az egyenlőség nevében szoktak beszélni. Mindenütt, a hol jogegyenlőségről van szó, feltétlenül meghajlok. De ha elfogadják a jogegyenlőség elvét, el kell fogadiiiok az egyenlő teherviselés élvét is. Miért sérelmes az, ha mindenkire földadója arányában vettetik ki a birtokrendezés költségének hordozása? Ugyanazon egyenlő kulcs ez, teljesen egyenlő s sokkal igazságosabb, mint a mely fennállott ott, a hol a földesurak rendezték a birtokot, hol a terület arányában osztoztak meg és a ki rosszabb és nagyobb területet kapott, a terület szerint viselte a költségeket. De Önök, a szegény nép ellenére és kárára is fognak cselekedni, ha a különvéleményt elfogadják. Mi volt minden tagosításnak eddig rákfenéje? Mi volt az, a mi lehetővé tette, hogy a gazdagabb a szegényt megcsalhatta és rászedhette? Az, hogy a földesúr fogadta fel és fizette a mérnököt és ez ennek következtében a földesurak érdekében dolgozott. Minthogy az úrbéresek nem rendelkezhettek a mérnökkel, ki voltak téve annak, hogy a mérnök részrehajlása folytán ki voltak zárva a remanentiákból, melyek nem mérethettek meg s a földesuraknak jóval nagyobb terület szakittatott ki, mint a mennyi őket valóban megilleti, az úrbéreseknek pedig kevesebb. Ha egyenlően viselik a költségeket, ha egyenlő joggal bírnak, akkor utasítást adhatnak a mérnöknek s a mérnök nem lesz a nagybirtokos szegődvényese, de az egész tagosítandó község birtokosainak szegődvényese. Éppen a nép érdekében, az eljárás gyorsítása czéljából, a jogegyenlőség nevében kérem a t. házat, méltóztassék a 32-ik §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni. (Élénk helyeslés.) Orbán Balázs: T. ház! Ugron t. barátom eléggé kifejtette az ügyet és ez felment attól, hogy hosszadalmasan szóljak. Csak pár rövid concrét példával akarom a kérdést megvilágítani. Már a t. előadó ur az általános vita alkalmával érintette, hogy nálunk vannak oly községek, hol a volt földesúr semminemű allodiaturäval nem bír. Hogyan lehet az igazsággal és ä méltányossággal összeegyeztetni, hogy a földesúr volt úrbéreseinek költségeit viselje? Egy concrét példát hozok fel. Volt családomnak Zaráudmegyében hat úrbérese és FelsőFehérmegyében négy úrbérese; de miután ezen községeknek semminemű allodiaturájuk nem volt, ezen úrbéresek nem tettek s emmmemü szolgalatot, hanem a régi patriarchális szokás szerint egy pár frt taksát fizettek. Midőn a kárpótlás kiszámíttatott, nem azt vették fel kárpótlási alapul, hanem azon néhány frtnyi taksát és ennek következtében, a helyett, hogy a 10 urbérért kaptunk volna aránylag 10 ezer frtot, kaptunk 700 frtot. Felteszem azon esetet, hogy azon községek a tagosítást keresztül akarják vinni s miután azon volt úrbéreseknek, megengedem koj pár, de nagy 50—60 holdnyi teriiletök van, be