Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

112 277. országos ülés június 7. ISSB. esnek, de, hogy községekké volnának szervezve, arra nézve legalább az erdélyi részekben semminemű" eset elő nem fordul. Itt tehát nincs egyébről szó, mint a mit már a múlt alkalommal Orbán Balázs t. képviselő úrral szemben megjegyeztem, hogy az abusust akarjuk-e szentesíteni, vagy pedig a rendet helyreállítani, ott, a hol eddig rendetlenség volt; ha a rendet akarjuk, akkor nincs szüksége a jogügyi bizottsághoz való visszautasításnak, mert a bizottság e tekintetben már döntött. De méltóztassék nekem megbocsátani, nem áll az ellenvetés, hogy nem ez a tárgy lett volna a jogügyi bizottság előtt; mert igaz, hogy szavakban eltér a b. Kemény Kálmán indítványa, vagy módosítványa a kormány által tett előterjesztés szövegétől, de lényegileg semmiben sem, sőt még tisztábban kimondja éppen azt, a mire az előttem szólottak némelyike törekszik, hogy a betelepített inclávokat nem lehet az illetők beleegyezése nélkül, tagosításon kivül kimozdítani. Hogy ezzel szemben kimondjuk, hogy azoknak tagosítás esetére semmi befolyásuk ne legyen, azt hiszem, szükséges és helyes azon téves eszmék előfordul hatása tekintetéből, melyeket most hallani szerencsém volt. Miután a jogügyi bizottság ezt a kérdést kellőleg megoldotta s miután annak oda visszautasítása által igen sokot veszítenénk, méltóztassék a t. ház saját bölcsessége szerint e kérdést eldönteni. Pulszky Ágoston: T. ház! Az előttem szólott t. képv. ur, eszmékre hivatkozik; de megvallom, hogy ha itt egyáltalán tévedés foroghat szóban, a legnagyobb tévedés, mely a kérdésben itt előfordult, az igen t. képviselő ur ajkairól hangzott el, midőn a magyar tagosítások elveiről szólt. Mert t. ház, mindenki, a ki magyarországi tagosításban részt vett és minden jogász, a ki a magyar tagosítások körüli joggal ismerős, el fogja ismerni azt a tételt, hogy azon fundus, a hol ház létezik, semmiféle tagosítás alkalmával a tagosításba bele nem vonatik, hanem az mindig és kivétel nélkül tagosításon kívül marad. (Felkiáltások a jobboldalon: Az nem áll! Nincs igaza!) Hivatkozom azokra, a kik gyakorlatilag részt vettek a magyar tagosításban. (Zaj. Halljuk!) Itt nem az erdélyi urak lehetnek birák, nem azok, a kik Erdély viszonyait ismerik, hanem a kik Magyarország viszonyaival foglalkoztak és azokban tapasztaltak; mert itt magyar tagosításról vau szó. És hivatkozhatom arra, hogy sem törvényben, sem rendeletben, sem gyakorlatban nem fognak példát találni, hog}

7 magyar tagosítás alkalmával kitelepítésről lett volna szó. Erre példa jogunk történetében egyáltalán nincs. Ezt csupán azon parallellára vonatkozólag említem meg, melyet az igen t. előttem szólott képviselő ur az erdélyi és magyar tagosítások köztt vont, mit azt hiszem, hogy nem lenne azok érdekében hosszasan feszegetni, kik ezen törvénynek különbeni intézkedéseit keresztül akarják vinni. Mert a mi ezen törvényben sajátságos, az mind a magyar tagosítás elvétől merő eltéréseket tüntet fel. De ez alkalommal lehetetlen, hogy ne refleetáljak ugy az előttem szólott képviselő urnak egy másik irányban tett megjegyzésére, valamint azokra, melyek ugyanoly szellemben Ugron Gábor képviselő Ur által hozattak fel. Azt mondják, hogy mi, kik itt különben még semmi határozott véleményt nem koczkáztattunk, hanem csak a mellett szólunk, hogy a kérdés a jogügyi bizottsághoz utasittassék vissza tárgyalás végett, abusus szentesítésére és fenntartására törekszünk. Vigyáznunk kell a szavakkal t. ház, különösen akkor, midőn a szavak alatt érdekek és az érdekek alatt igen hosszú traditiók, hagyományok és gyakorlatok rejlenek. (Helyeslés balfelöl.) Nem szabad oly könnyen ráfogni az abusust arra, a mi, ha jogászilag megvizsgáltatik az, igaz, sok esetben lehet abusus, sok esetben azonban, mint elbirtoklás eredménye fog mutatkozni. Az elbirtoklást pedig még sehol a világon, ha kellőleg meg volt kezdve, ha kellő jóhiszemben és zavartalanul folytattatott, még nem tekintették abususnak, hanem tekintették a jogrend természetes biztosítékának. És azért azt mondani egyáltalában nem lehet, hogy az enclavék eredete lopásra vezethető vissza. (Helyeslés a baloldalon.) Mióta létezik, t. ház, az ingatlanokra nézve a lopás fogalma. (Derültség a balon.) Hogy havasokat el lehessen lopni, (Derültség) ez oly új fogalom, melyet a világnak még egyetlenegy jogásza sem mondott ki és mely a világnak egyetlen jogásztcstületében, vagy parlamentjában, sőt mondhatom a világ közvéleményének egyetlenegy részében sem fordult elő. (Helyeslés baloldalon. Nyugtalanság jobboldalon) De ha jogtalan foglalások történtek, jó, ne keressük a szavakat, ha mondom jogtalan foglalások történtek is, nincsenek-e törvényeink, melyeknél fogva repositiónak van helye? (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások: Száz évig is.) És ha az illetők az inklavet 32 éven át jóbiszemüleg és zavartalanul birták, a tulajdonos pedig azt szó nélkül tűrte, lehet-e azt, a ki legtöbb esetben nem az többé, a ki a foglalást eszközölte, hanem a ki ott született, a ki örökölte azon birtokokot, a ki mindig sajátjának ismerte azon földet, a kitől azon földnek hasznáI lati jogát soha senki el nem vitatta s ki azon föld