Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

277. országos ülés június 7. 1S80 109 lünk 1848 előtt nem történt semmi, csak megkezdetett, de azután nem folytattatolt és most ott vagyunk, hogy ott nincs semmi törvény, hanem ki vagyunk szolgáltatva nem tudom, minek, mint szokták mondani, — ha nem is itt, de magán körben. Ennek uraim egyedül a volt földesurak okai. Erdélyben nem igyekezett a volt földesúr azon, hogy legyen neki allodiatuxája s nem az volt a gazdagság mértéke, hogy valakinek hány ezer hold földje van, hanem az, hogy hány jobbágya van. Az volt a czél, hogy minél több jobbágya legyen, ki neki dolgozzék, kitől ő szedje a tizedet és kílenczedet, a jobbágy sorsa pedig ne szabályoztassék, az ur dolgoztasson vele, a mennyit akar. Ez levén a ezé], igen •szívesen megengedte a volt földesúr a jobbágynak, hogy irtsa erdejét, csak neki a 9-edet, illetőleg 10-edet is megadja s fizesse az adót. így származott az a sok enclave, melyet most ki akarunk küszöbölni. De az a jobbágy az irtást Erdélyben nem tette sem a törvény, sem a volt földesúr ellenében, mert hiszen Erdélyben valóságos rabszolgája volt a jobbágy a földesúrnak, hanem tette a földesúr érdeke előmozdítására. Most, midőn becsesebb az erdő, kiszorittassék onnan, a hol földei vannak, melyet századok óta javítottak ősei és adassék neki olyan föld, mely aránylag nem felel meg az ő birtokának és gazdasági rendszerének ? Ha ez történik, akkor tönkre tétetik a volt jobbágy s nem kell hozzá nagy jós tehetség, hogy az ember előre lássa, hogy ha egyéb nem lesz, legfeljebb 10—20 év múlva nagy része nem lesz az országban. Kénytelen lesz kimenni innen, oda, hova mennek a magyarországiak is, a Dobrudzsába és Romániába, hol elég föld van, a mit adnak ingyen, adóelengedéssel. Nekünk szerencsétlenségünk az, hogy most is kevesen vagyunk. Legalább 4-szer, 5-ször annyi lakost is elbírna az ország, mint a mennyi vau. Ilyen phrázisok utján való kitelepítéssel még veszíteni akarjuk a népet? Kit teszünk helyébe? Ea nagyon sajnálom, hogy ezt csak ugy per niops be akarják csempészni a törvénybe s az előadó ur tetteti magát, hogy ő nem beszélhet a bizottság nevében, de a maga részéről elfogadja azt, minek az erdélyi képviselőkre nézve megvan a maga értelme. Én kötelességemnek tartom a t. ház figyelmét felhívni e dologra és hogy ha nem helyeseltetik felszólalásom, ez Erdélyre nézve valóságos kitelepítés lesz; különben én elmondtam véleményemet és mosom kezeimet —- méltóztassanak szavazni a mint tetszik, — én nem fogadom el a kérdéses indítványt! Gróf Bánffy Béla: T. ház! Cozma. t. képviselőtársam e vita keretében most e szakasznál fel méltóztatott hozni, hogy azon úrbéri viszony, mely Erdélyben jelenleg fennáll, a régi hibák és bajokból származik. Tökéletesen igaz, elfogadom az állítást; de abból, hogy ez igy van, nem következik, hogy most ne segítsünk s mikor igy van, a törvényhozásnak nem az a feladata, hogy azokat büntes kik netalán mulasztást követtek el, hanem, hogy hozza helyre a hibákat, tisztázza az eddigelé nem tisztázott viszonyokat és létesítsen Magyarországnak ezen részében is rendezett birtokviszonyokat. Méltóztatott felhozni, hogy bizonyos enelavék elvétele következtében sokan fognak kitelepedni. Fognak-e egyáltalában kitelepedni, vagy sem, azt nem tudom, de hogy azért telepedjen ki valaki, mert földét hasonló minőségű földdel felcserélik, ezt : a logicát fel nem foghatom. Azt mondotta az igen t. igazságügyniinister ur, hogy erdőreüdészeti szempontból is szükséges ezen inclavék kicserélése. Tökéletesen helyes és igaz. Én azonban tovább is megyek és azt mondom, hogy Erdély, a melynek csak neve Erdély, igen nagyrészben erdőpusztítás, a melynek határa sincsen. Méltóztatott mondani, hogy a volt földesurak nem ügyeltek saját tulajdonukra. En beismerem, hogy a volt földesurak nagyon is patriarchaliter vitték a dolgot; de ezen enclavéknak nem lévén határuk, azok napról napra, évről évre terjednek, de nem az illetők tulajdonukban, hanem másokéban tűz, fejsze és körülkerítés által. Ezen, a gazdaságnak legprimitívebb fogalmával sem összeegyeztethető viszonyokat, szükséges rendezni a közérdek szempontjából és ezért kérem a t. házat, miszerint b. Kemény Kálmán indítványát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobboldalon.) Künle József: T. ház! Azt mondottaCozma Parthén képviselő ur, hogy b. Kemény Kálmán képviselőtársam ezen indítványát csak ugy per mops kívánja beszuratni. Azt hiszem, t. ház, hogy már maga a kitétel sem helyes, mert egy képviselőről, a ki szabályszerű módosítványt tesz, azt mondani, hogy csak ugy „per mops" jár el, nem lehet. Ezt előrebocsátva, bátor vagyok megjegyezni, hogy mit sem ér azon birtokrendezés, a mely mellett, ezen úgyszólván valódi sebei a rendezésnek ki nem irtatnak. Erdélyben ezen enelavék oly sebeket képeznek, hogy ha azok el nem távolittatnak és azok, a kiknek ily területek jutnak, az erdőt magukénak nem nevezhetik, a tulajdon szentsége van megtámadva, mert az erdőégések ennek folytán gyakoriak és mert az egyesek, a kik el vannak szórva és az erdőket bírják és használják, azon területekre mennek legelni azon czím alatt, mert ott vannak. Nézzünk végig és látni fogjuk, hogy az erdők itt-ott égnek. És miért? Azért, hogy nagyobbítsák a területet. Ily viszonyok köztt természetesen első feladata a törvényhozásnak