Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

277. országos ülés jnnins 7. 1SS8 93 ki inkább kivánná, mint én, hogy ez tisztába hozassák s jól hozaesék tisztába. És ha lépéseket teszek, a képviselői kötelességem érzetében teszem, hogy a magam tapasztalataival is némileg hozzájáruljak ez ügy tisztázásához és ahhoz, hogy ezen kérdés ugy intéztessék el, hogy minden érdekelt félre nézve a legjobban üssön ki. De miután én némileg ezen ügyre nézve magamat szakértőnek tartani jogosítva vagyok, szeretem, hogy mielőtt megszavaznám a javaslatot, megértsem annak minden intézkedését. Nem szeretek kiindulni másnak meggyőződéséből, hanem szeretem követni a magam meggyőződését. És ha nem tartottam elégségesnek az időt, mely a kérdés tan ulmáuyozására adva volt, erre igen alapos indokom volt és meg fog győződni a t. ház, hogy bizony nem ártott volna mindnyájunknak egy kis tanulmányozási idő. T. ház! Én azt tudom, hogy ha reformot akarunk behozni s ha azon reform elérésére már példát találunk oly közel, mint itt és találunk módot, melynél fogva ugyanazon viszouyok valahol gyorsabban és olcsóbban intéztettek el, az volna az első szabály és a legegyszerűbb dolog, hogy igyekezzünk legalább közeledni, ha általában el nem fogadjuk, azon módokhoz, melyeket a kérdés elintézésére ott használtak, a hol beismerjük, hogy olcsóbban és gyorsabban vihető keresztül. Engedelmet kérek a t. minister úrtól és a t. erdélyi képviselő uraktól is, ha azt mondom, hogy nem legalkalmasabb mód az, hogy szakértők választassanak azon területről, a hol azon viszony rendezendő volna, mert azok, miután már egy ily hosszú praxisban vannak, nem igen tudnak attól megválni, ugy, hogy inkább foltozzák az ottani eljárást annak összes hibáival, a helyett, hogy elfogadnának egy másik ezélszerűbb módot, mert bele vannak abba élve és azt gondolják, hogy más úton nem is lehet a dolgon segíteni s igy merem állítani, hogy e törvényt sokkal jobban meghozták volna erdélyi szakértők nélkül a magyarországi képviselők, mert e tekintetben elfogulatlanabbak. T. ház! Azt mondják, hogy Magyarországon az úrbéri viszonyok még az eddigi eljárás szerint is gyorsabban, simábban és olcsóbban intéztettek el. Ha ezt elismerjük, ahhoz nincs elébb való kötelességünk, mint az, hogy ha lehetséges, fogadjuk el ugyanazon eljárást, a minő eddig Magyarországon volt. Az úrbéri rendezésnek, t. ház, három stádiuma van. Van ugyanis a végitélet meghozataláig a megengedhetőség, van az előmunkálatok megszerzése és van azután az érdemleges megvitatás. Mindezen kérdések tisztán tárgyalandók, ugy, hogy az egyikből a másikba ne vegyünk át semmit, a mint azt a dolog természete is kivánja s akkor sokkal egyszerűbben,*olcsóbban és gyorsabban fognak az ügyek keresztülvitetni. Én azon helyzetben voltam, hogy 1862 óta Magyarországon egy 74 úrbéres községből álló uradalomnak ügyvéde voltam és mint ilyen, igen sok úrbéri rendezési perben működtem, sőt még mint alperesi ügyvéd is, mióta szerencsés vagyok Erdélyben lakni, ismerem az ottani viszonyokat is és volt módom párhuzamot vonni a két eljárás köztt és ismétlem, e tekintetben némileg szakértőnek tartom magam s ennélfogva kérem, méltóztassanak egyszerű megjegyzéseimet oly figyelemmel kisérni, a mily őszintén és minden utógondolat nélkül azokat előadom. (Halljuk!) Miért mennek Magyarországon az úrbéri perek gyorsabban, mint Erdélyben? Azért, mert Magyarországon nem csinálnak annyi pert, a hány alperes és a hány külön természetű kérdés van egy községben, hanem csak egy pert valamennyi alperes ellen és valamennyi kérdésről, melyekben a birtokviszony rendezendő és igy csak egy keresetet és nem annyi pert, mint Erdélyben. Itt, mondom, csak egy alperes van, ha mindjárt egy egész község lakossága is volna az alperes. Ez által olcsóbbá titetik ésegyszerűsittetik a dolog már annál fogva is, mert nem nyujtatik alkalom oly ügyvédeknek, a milyenek, fájdalom, még vannak nálunk elegen, kik visszaélve alperesek tudatlanságával, de visszaélve a felperes tapasztalatlanságával is, nagyobb költséget számítanak fel, mint a mennyit igényelni jogosítva volnának. Mert nagy különbség az, mikor több százra menő kereset mutattatik be a feleknek, vagy pedig csak egy. Ez befolyással van a honorárium megszabásánál. Másodszor a fődolog, a felperesek tapintatán és ezen ügyekben nagyon szükséges generositáson kivül abban áll, hogy a megeíigedhetőségi kérdésekbe ne vegyítsünk semmi érdemleges kérdést. Addig, mig Magyarországon a megengedhetőség tart fél óráig és keresztül vihető egy tárgyalással, addig Erdélyben vaunak ügyek, a melyek húsz év óta mindig a megengedhetőség kérdésénél vannak. A megengedhetőségi kérdés, a mint a tagosítást illetőleg méltóztatik látni a 8. §-ban, nem terjedhet ki egyébre, mint arra, hogy az illető községben, vagy határban volt-e oly viszony, a mely rendezendő? Ha volt oly viszony, a mely rendezendő és nem rendeztetett, e rendezésnek nem áll-e útjában semmi törvényes akadály, vagy nem történt-e már egyesség ? Ezek mind oly egyszerű kérdések, a melyeket az első tárgyalás alkalmával a felperes képes okmányokkal igazolni, vagy az alperesek is képesek okmányokkal uetaláni ellenkezőt bebizonyítani. Nem szokott ebből per támadni,