Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

88 25S. országos ülés május 1- 1880. gítését; a miként a közösügyes alku nem en­gedi meg Magyarország megélhetését. Igen! mert minket mindig és minden téren kizsákmányolnak; reánk mindig elviselhetlen ter­heket róvnak, hogy Ausztria nagyhatalmi állásá­nak üres ábrándjai kielégítést nyerjenek; illető­leg, hogy ezen ábrándnak áldozatul dobassék mindaz, a mi előttünk szent, kegyelt és ér­tékes. S valamint hazánk jövője csakúgy biztosít­ható, ha teljes önrendelkezési jogának és függet­lenségének visszaszerzésével mentesittetik Ausz­tria mostoha gyámsága alól: akként kedves Fiuménk is, csak úgy emelkedhetik hivatása azon magaslatára, a melyre fekvése, világhírű kikötője s nyerstermékekben gazdag háttere által hivatva van , ha Triest gyámsága és elnyomási törek­vése ellen biztosíttatik. Azonban fájdalom, a mi kormányunk, amidőn egyfelől milliókat fektet a Fiúméhoz vezető vas­utak és kikötőjébe; másfelől oktalan tariffa-poli­tikája és a triesti Lloyd subveentionálása által mindent megfesz arra, hogy azok gyümölcstele­nekké váljanak. Mindent megtesz arra, hogymagyar hajókázás ne létesülhessen, hogy magyar hajók a ma­gyar kikötőben ne mutatkozzanak, nehogy a magyar zászlót a tengereken lobogtatva, Ausztria érzé­kenységét valamiképpen megsértse, azon Ausz­triát, a mely szárazon és vizén folyton meg akar minket alázni s alárendeltjeként bemutatni, mint a kik arra vagyunk kárhoztatva, hogy igá­ját vonjuk s a verejtékünkkel megmunkált és termékenyített földnek termését neki engedjük át. Emlékszem, t. ház! hogy mindenki üdvö­zölte a Fiuméből Nyugat-Európa kikötőivel léte­sített hajózási összeköttetést s szívesen szavazta meg a kívánt segélyt, mert azt hittük, hogy leg­alább némi részben, ez által a subventionált triesti Lloyd akarata ellensúlyozva lesz. Azonban, t. ház! ez iránti reményeink is hajótörést szenvedtek, mert ama társulat is, mely­nek Triest ellen kell vala Fiumét biztosítania, közösügyet csinál a kettő köztt s azzal alkalma­sint, ugyjár Fiume, mint Magyarország Ausz­triával. Ugyanis tekintélyes lapokban azon eddig meg nem czáfolt közlemény jelent meg, hogy az általunk segélyezett Adria-Steamship-company egy másik járatot akar berendezni Scotchs Austro­Hungarían Steam Line czím alatt, a mely ugyan­azon vonalokon közlekedtetné hajóit Triestből, mint amaz Fiúméból s hogy a névleg két, de valóban egy társulatnak igazgatója ugyanazon egyén, a ki mellesleg még magyar kir. minis­teri tanácsos is. Ha, t. ház, ez áll, ha ugyanazon érde­keltség pályázik a két versenyző kikötőben: akkor mi semmi jót sem várhatunk, mert a ke­gyelt Triest bizonynyal ez alkalommal is hát­térbe szorítandja Fiuménket; mert ama társulat ingyen fogja Triestnek adni azt^ a mit évi 150 ezer frtért prestál Fiúménak. Én félek, hogy itt a kormány és a mi jóhiszeműségünkkel rút játék űzetik, idegenek előnyére. Aztán, t. ház, nekünk e pillanatban, midőn öt évre 750,000 frt megszavazásáról van szó, nem szabad felednünk, hogy alakulóban van egy magyar gőzhajózási társulat, a mely Fiúméban a nyugati kikötőkkel való egybeköttetést és a keleten való térfoglalást tűzte ki feladatául g melynek létrejöttét, mindeddig kormányunk maga­tartása gátolta meg. Nekünk nem szabad felednünk, hogy az alakító bizottságnak, Fiume városa által is támo­gatott kérvénye, nem rég volt előttünk, a mely­ben arra kérik a törvényhozást, hogy a verseny­ből ne zárja ki a honfiakat, hogy az idegen vállalkozókkal való hosszabb időre való szerző­déskötéssel, ne tegye lehetlenné egy hazai válla­lat létrejöhetését, hogy az állami subventiót csak rövid időre Ígérje, hogy arra a hazai vállalat is pályázhassék. Nekünk, t. ház! egy magyar gőzbajótársu­lat megalapítását, a jövőre való előgondoskodás tekintetéből is óhajtanunk és elő kell segítenünk. Emlékezhetnek a t. ház tagjai, hogy a midőn a mi kereskedelmi érdekeink ellenlábasának, a triesti Lloydnak 10 évre 7 millió 500 ezer frt subventiót megszavazott a többség, ezt egy másik oly ajánlat elvetésével tette, a mely 10 évi egyedáruságért minden subventio nélkül je­lentékeny számú hajóit államunknak engedte volna át; mi által megvethettük volna szilárd alapját tengeri hajókázásunknak minden áldozat nélkül. De miután önök ezt is áldozatul dobták oda az osztrák Molochnak, nekünk már most kell gondoskodnunk arról, hogy a triesti Lloyd­dal kötött subventiós szerződés lejártakor, Fiúmé­ban hajóink álljanak rendelkezésünkre, nehogy ismét kényszerhelyzetbe sodortassunk. Nekünk akkorra már bírnunk kell egy oly hazánk érde­keivel összenőtt hazai vállalattal, mely a Fiú­méból nyugotra és keletre kiágazó összes vona­lakon, a közlekedést kezébe ragadhassa és a magyar kiviteli kereskedést önállólag szolgál­hassa. Megkívánja ezt a mi nyersterményeink olcsó szállítása, meg iparunk fejlődése; hisz lát­juk azt, hogy egyetlen virágzó iparágunkat: a malomipart is elnyomja a triesti Lloyd az által, hogy Fiúméból — bár útja rövidebb — 4­shillinggel vesz több szállítási ^díjt tonnánként, mint az Export-Vérein által Triestből szállí­tott lisztért. Ez a hála az államunk által fizetett subventióért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom