Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

255. or.-zágos ülés májns 1.1 SSO. 79 tengeri kikötőjét alkalmas kikötővé tesszük és mindent elkövetünk, hogy az ország belterületéről a közlekedési eszközök könnyűvé tegyék Fiúmén át a kivitelt. Ezen tekintetek közel 50 év óta vezérlik már az ország közvéleményét és történelmünk újabb korszakának legkitűnőbb férfiai: Széchenyi és Kossuth igen meleg érdeklődéssel munkásságuk tárgyává tevék azt, hogy ezen irányban az ország kereskedelmi érdekei ne csak megóvassanak, hanem különösen az ország' jövőjének, méltóságának megfelelőleg, erőteljesen fejlesztessenek. Ezen czél vezérelte a régebbi kormányt akkor, midőn Fiume kikötője és a Fiúméba vezető közlekedési vonal kiépítésére oly tetemes összegeket, 20—30 milliót, vagy talán ennél többre menő összegeket fordított. Ámbár én az 1878-iki nemzetgazdasági kiegyezést általában nem helyeslem és különösen nem helyeslem az osztrák-magyar Lloyddal kötött szerződést és az annak adott subventiót, mindazáltal elismerem azt, hogy bizonyos tekintetben a t. kormányt és a túlsó oldalt ezen szerződés megkötésénél ezen czél vezérelte. Azonban, daczára azon magyar-osztrák Lloyd-vállalatnak és az aimak adott subventiónak, daczára annak, hogy évtizedek óta Bécs és Triest-felé mesterkélt törekvések történtek, melyek bizonyára nem Fiume és a magyar tengeri kereskedelem előnyére, hanem annak hátrányára, lenyomására voltak irányozva, daczára annak, azon szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy 1871-től kezdve, mint a t. minister ur előterjesztésében itt közli, kivált 1870-től kezdve alig remélt, mindenesetre rendkívül mérvben fokozódott Fiúmén át Magyarország kivitele. Mig 1877-ben, miként a minister kimutatásában áll, még csak 22,000 métermázsára ment a kivitel, már 1878-ban felemelkedett több mint tízszer annyira, 228,000 métermázsára, 1879-ben pedig már 750 ezer méter mázsára kerekszámban. A három éven át tapasztalt ilyen rendkiviili mértékben fokozódó kivitel azt a reményt engedi bennünk meggyökerezni, hogy Fiume méltó lesz a ráfordított áldozatokra és Fiúmén át a magyar kivitelt, tehát Magyarország külkereskedelmének egy részét abban az irányban talán függetleníteni képesek leszünk. Rendkívüli fontos érdek, igen nagy feladat az, a melyet itt meg kell védeni, illetőleg meg kell oldani. Én a módot sem helytelenítem, melyet a t. minister ur választott ezen törvényjavaslat előterjesztésével, egyáltalában nem helytelenítem, hanem megjegyzem azt, hogy azon véleményben vagyok, hogy ha nálunk sikerül a magyar tengeri hajózási társaságot megalapítani, magyar tőkének, magyar szakférfiaknak Fiume város és Fiume város nagy világkereskedelmének segélyével, akkor mi e czclt sokkal könyebben, minden esetre sokkal biztosabban érhetjük el, mintha mi ezen nagy érdeknek közvetítését idegen társulatra bízzuk. {Igaz! a baloldalon.) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha nekünk kell, pedig állami subventiót kell adnunk, a mi minden esetre jelentékeny áldozat, hogy ha nekünk áldozni kell, nekünk mindenek felett körültekintőknek kell lennünk és meg kell győződni arról, hogy azon áldozat saját szakférfiaiuk, saját kereskedőink, saját országunk kereskedésének javára fordittatik és ha a szomorú körülmények azon meggyőződésre vezetnek, hogy csakugyan hazai közvetítőnk nincs, akkor áll elő azon kötelesség, hogy idegen társulatok számára adjunk subventiót, de adnunk kell akkor is és adnunk kell azok számára is, mert ez érdek, a mely megoldandó, sokkal magasabb, de ismétlem csak másodsorban. A t. minister urnak bizonyára jobb tudomása van róla, mint nekem, hogy Fiume város egy kérvényt nyújtott be ide a képviselőház elé, ha jól tudom a múlt őszön; ezzel egyidejűleg gróf Zichy Jenő maga és több társai nevében szintén nyújtott be ez iránt kérvényt a házhoz. Mindkét kérvény czélja az volt, hogy a t. ház figyelmét felgerjeszsze azon lehetőség kipuhatolására, a mely megengedi, hogy a magyar tengeri hajózási társulat megalapittassék, a melynek működési köre Fiume, székhelye Budapest legyen, tagja és tőkéje, vezénylete, igazgatása kizárólag magyar legyen. Vártuk és várta az érdeklődő közönség, hogy ezen kérvényekre nézve mit fog tenni a t. kormány,%űt fog tenni a t. ház közgazdasági bizottsága. Azt hiszem, hogy e várakozás jogosult volt, de ezen várakozásnak a t. kormány és a közgazdasági bizottság mindeddig nem tett eleget. Ezt kárhoztatni nem akarom, mert indokait nem ismerem, de azt valóban nem értem, hogy ezen várakozásnak eddig miért nem tétetett elég. Csak annyit jegyzek meg, hogy mind Fiume város, mind a másik kérvényező, gróf Zichy Jenő, legalább az első pillanatra úgy, mint a két tényezőt ismerjük, kellő anyagi és kellő erkölcsi garantiát nyújtanak arra nézve, hogy a vállalat, melyet életbeléptetni akarnak, legalább is magyar lesz és a feladatnak, melyet magukra vállalnak, minden esetre képesek megfelelni; legalább első tekintetre mindkét kérvényezőnek neve és helyzete ezen feltevést igazolja. Ezen kérvényezőket igen nevezetes indokok bírták arra rá, hogy azon kérvénynyel ide a képviselőház elé járuljanak. A t. kormánynak bizonyosan van tudomása arról, hogy mig Magyarországban ezen mozgalom megkezdődött, az utolsó pillanatban s mig a t. kormány és az egész ház tudomására jutott annak, hogy 1877-től kezdve évenkint milyen rendkívüli mérvben fokozódik Fiume felé a magyar kivitel, addig Triesztben