Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

n 254. országos «lés április 30. 1880. méltóztassék mind interpellatiómat, mind az arra adott választ tárgyalás alapjául kitűzni. És midőn ezen kérésemet a t. házhoz intézem, figyel­mét arra fordítom, hogy éppen a múlt napokbau itt a házban, más vallásnak többféle ügyei el­ismerésre méltó tárgyilagossággal és alaposság­gal tárgyaltattak. Ugy hiszem, hogy teljesen mél­tányos azon kérésem, hogy a tárgyalás oly esetben, midőn a törvény és jogsértéseknek egész sorozatáról van szó. Ne méltóztassanak, t. ház, ezen kérdés tárgyalása elől kitérni, hanem méltóztassanak bebizonyítani azt, hogy ez ország­ban a törvénynek őre az országgyűlés, a mely a kormány által elkövetett sértéseket mindenkor kész vizsgálat alá vermi és a létező sérelmeket orvosolni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak röviden akarok a t. képviselő ur által elmon­dottakra refleetálni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, a mit megjegyezni kivánok, az, hogy a képviselő ur olyanokra is méltóztatott felelni, a miket nem mondottam. Például felelt arra, hogy a patriarcha önkényt, vagy nem önkényt, felszó­lítva, vagy fel nem szólítva adta-e be lemondá­sát? Én általában utaltam a hivatalos okmá­nyokra és sem igent, sem nemet nem mondottam és nem is fogok mondani, mert nem tartozik ide ; it+ eredményekről és eljárásokról lehet Ítélni. Á t. képviselő ur phantasiájának szabad tért enge­dek, képzeljen el magának mindent, a mit jónak lát. (Helyeslés jobbjelöl.) A második, a mit megjegyezni kivánok, az, hogy minden egyházi felekezetnek a kormány­zattal szemben való helyzete, részint a rá vonat­kozó történelmi fejlemények, részint törvények alapján Ítélendő meg. Maga a felügyeleti jog természete, mig némely országra nézve negatív természetű, addig más egyházakra nézve nem ily természetű, hanem positiv befolyásokat ad és némely irányban, mint elmondani szerencsém volt, ily positiv felségjogok állanak fenn a szerb egy­házzal szemben is, a melyek némely más egy­házzal szemben fenn nem állanak. Ez a második, a mit megjegyezni kívántam. A harmadik az, hogy régebben administra­torok voltak kinevezve, azt a t. képviselő úr maga sem tagadta, hanem azt monda, hogy némelyik akkor sem volt törvényes és hogy az 1868 : IX. tör­vény és az 1875-iki statútum azok, a melyek megállapítják, hogy többé administratort kinevezni nem lehet. Először is erről sem az 1868: IX. tör­vény, sem pedig az 1875-iki statútum nem szól. Azonban erre azt mondhatni, hogy ez negatív bizonylat és hogy mert nem mondatik az, hogy nem fognak kineveztetni, tehát annak ez is le­hetne az értelme. De itt egy positiv adattal is szolgálok (Halljuk! Halljuk!) és ez az: hogy a 70-es években készült egy statútum a metro­poliai választásra nézve, a melybe fel volt véve az, hogy ezen túl ily esetekben nem fog admi­uistrator kineveztetni, hanem a eongressus vá­lasztmánya és a képviselő ur által is említett hatóságok fogják a teendőket végezni. Ez a sta­tútum azonban nem erősíttetett meg, hanem vissza­küldetett és annak átdolgozása elrendelteti. Tehát nem csak nem mondja a statútum, hogy ez nem fog többé történhetni, hanem midőn egy statú­tum által ennek kimondása meg lett kisértve, ennek a legfelsőbb jóváhagyása nem adatott meg. (Helyeslés a közepén.) Ez, t. ház, positivum és nem csupán negatívum. Főleg ezt kivántam meg­jegyezni. Különben ismételem, hogy a törvény útjára visszatérni azért nem szükséges, mert arról nem tértünk el. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Maximovits Miklós: Ha a t. ház megen­gedni méltóztatik, bátor leszek a ministerelnök urnak válaszára röviden refleetálni. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur azt mondja, hogy az egyik egyházban a felügyeleti jog negatív, a másikban pedig positiv természetű. Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy figyelmét csak arra irányozzam, hogy a IX. t. ez. által nemcsak a szerb egyháznak, hanem a keleti vallású román egyháznak autonómiája is körvonalozva van és hogy ezen törvényezikkben világosan kimondatik az, hogy mind a szerb, mind a román egyház egyenlő jogúak. Ha tehát a román egyházban nem létez­nek sem administratorok, sem pedig ilyféle po­sitiv intézkedési jogok, nem létezhetnek a szerb egyházban sem. A második ok, a melyet a ministerelnök ur felhozott, az, hogy az 1870-ben a eongressus által kidolgozott és a metropolita patriarcha választásáról szóló szabályzat azon oknál fogva utasíttatott vissza, mert abban az administratori kinevezési jogról említés nem történt. Tisza Kálmán ministerelnök : Nem mondtam ! Maximovits Miklós : Hát akkor nem jól fogtam fel a ministerelnök urat. Tisza Kálmán ministerelnök; Legyen szabad megmagyarázni szavaimat, hogy a t. képviselő ur azon helyzetben legyen, hogy azokra válaszolhasson. (Halljuk!) En azt mon­dottam, hogy volt egy statutumi javaslat, mely szólva a patriarcha-választásról, a többek köztt az is fel volt |benne véve, hogy administrator kinevezésének többé helye nem lehet, hanem az agendákat ily esetben át kell vennie a congres­susi választmánynak, de ezen statútum megerősí­tést nem nyert, hanem visszaküldetett átdolgo­zás végett. Maximovits Miklós: T. ház! Erre álta­lánosságban csak azt jegyzem meg, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom