Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

254. országok ülés április 30. I8Í0. gj időt fog igényelni, az egyéni szabadság érdekei pedig gyors intézkedéseket követelnek, az a czélja indítványomnak, hogy uíasittassék az igazságügyminister és a belügyminister, hogy a rendőrségi közegekhez utalt ügyek eljárását, rendeleti utón szabályozza. Még csak a t. előadó urnak «gy ellenvetésére akarok reflectálni, melyet a tolvajlások és sikkasztások fokozatos beosztása ellen, a büntető törvénykönyv rendszere szempontjából már az általános vita alkalmával tett. Azt mondta t. i.. hogy a tolvajlások- és sikkasztásoknak több alfokozatra való felosztása, ellenkezik a büntető törvénykönyv rendszerével. Én azt hiszem, hogy t. barátom e tekintetben tévedett, mert a büntető törvénykönyvnek a vagyonjogi bűntényekre vonatkozó intézkedései azon fő szempontból indulnak ki, hogy a büntetés kiszabására befolyás engedendő az okozott kár nagyságának, vagyis azon értéknek, mely eltulajdonítva lett. így pl. az 50 frtot meghaladó tolvajlások bűntényeknek jelentetnek, míg az 50 frton alul maradó tolvajlás vétség, a sikkasztás bűnténye csak a 100 frtot felül haladó összegnél kezdődik, míg a 100 frton alul levő sikkasztás, vétségnek találtatik. Kétségtelen tehát, hogy midőn a büntetőtörvénykönyv az összegre oly nagy súlyt helyezett, más büntetés szabandó a 10 frtos tolvajlás esetében és más a 40 és 50 frtos tolvaj lás esetében; és a biró, vagy ki a büntetést ezen szellemben akarja alkalmazni, lehetetlen, hogy különbséget ne tegyen összeg szerint is egyes tolvajlások és sikkasztások köztt. De épp azért, mert az élet gyakorlati igényei szempontjából szükséges, hogy a kisebb tolvajlási és sikkasztási vétségek a járásbirák hatáskörébe utasíttassanak, szükséges meghatározni azon legfőbb büntetési tételt, mely a járásbirák által a hozzájuk utasított vétségek esetében kiszabható. Ezen szempontból nagyon ajánlom indítványomnak oly értelemben való elfogadását, hogy a^ 40., 41., 42., 43 s 44. §§-ok újabb tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttassanak. Elnök: Fel fog olvastatni a módoaítvány. Baross Gábor jegyző' (olvassa). Teleszky István eió'adó: T. ház! Sokkal inkább érzem a szóban foigó szakaszok fontosságát, semhogy legtávolabbról is akadályozni akarnám azt, hogy a kérdés tüzetesebb megvitatás tárgyává tétessék. De mind a mellett előzetesen is kijelentem, hogy a beadott indítványt ugy, mint az szövegezve van, el nem fogadhatom. Mert bár t. barátom szóval nem egészen ugy fejezte is ki magát, de indítványának elfogadása által, már határozottan praecisirozott utasítás adatnék a bizottságnak, hogy az abban előadottak alapján újra szövegeztessék a törvényjavaslat. Én azt hiszem, hogy ez tovább megy, mint a mit t. barátom akar; mert azt hiszem, nem gondolná helyesnek maga sem, hogy az indítványában összefoglalt ós nézetem szerint, részint helyes és elfogadható, részint nem helyes módosítások itt egy hallás után megejtendő szavazással mintegy elfogadtassanak. Én az igazságügyi bizottság nevében ahhoz, hogy az indítvány szerint e szakaszok újabb tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz visszauíasitíassanak, hozzájárulok. Teszem ezt — mondom — az ügy fontosságának xudatában, azért, hogy alkalom legyen e kérdést még egyszer tanulmányozni, de ezt csak a következő határozati javaslat mellett fogadhatom el és ajánlom elfogadását: (Halljuk!) „Chorin Ferencz és társai által beadott indítvány folytán a 40—44. szakaszok újabb tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett, az igazságügyi bizottsághoz visszauíasittatnak." (Helyeslés.) Engedelmet kérek, t. ház, még nem végeztem, mert az ügy oly fontos, hogy némelyeket mintegy előlegesen elmondani és némelyekre legalább az igazságügyi bizottság álláspontjának jelzése végett, már ezúttal is némi megjegyzést tenni szükségesnek tartom. (Halljuk!) Én, t. ház, az újabb tárgyalás alá vételre vonatkozó indítványt elfogadom, de az igazságügyi bizottság álláspontjának jelzése végett, annyit már most ki kell mondanom, hogy én részemről az egyes biró eompetentiájának oly megszorítását, mint az indítvány czélozza , egyáltalában nem tartom sem a mostani gyakorlatnak megfelelőnek, sem kivihetőnek. Mert t. barátom indítványa, a mint azt a felolvasás után kivehettem, az egyes birói hatáskör szabályozása szempontjából, mint maximumra, a három hónapi elzárásra, látszott a súlyt fektetni; holott a most Erdélyben érvényben lévő törvén}' szerint, valamint a határőrvidékre nézve 1872. október 8-án kiadott ministeri rendelet 3-ik és 9-ik czikkeinél, Magyarországon pedig a gyakorlatnál fogva, 6 hónapig terjedhető szabadságvesztés-büntetés alkalmazására vannak jogosítva az egyes bírák és tényleg gyakorolják ezt a járásbíróságok. Méltóztassék contemplatió alá venni, t. ház, hogy midőn mi Magyarországon a törvényszékek számát 102-ről 62-re leszállítottuk, akkor igazságügyünket az egyes birói rendszer fejlesztésének alapjára fektettük és akkor mi nem hivatkozhatunk oly államokra, melyek nem szállítják le a törvényszékek számát, hanem a hol a törvényszékek száma tetemesen nagyobb, mint nálunk. Csak egy példát hozok fel, mert ugy látszik, hogy t. képviselőtársam a competentia szabályozásánál a porosz, illetőleg német törvényt vette alapul. Ámde Poroszországban, melynek lakossága