Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

50 254. országos ülés április 30. 1880. ság szövegezése szerint? {Nem!) Nem fogadtatik el. Méltóztatik-e elfogadni az 1. §-t az előadó ur módosítványa szerint? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Antal Gyula jegyző' (olvassa a 2-ik és 8-ik §§-í, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 4. %-t). Bokross Elek: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 4-ik §-a hatályban tartja mindazon büntetőjogi szabályokat, melyek törvényen, vagy ministeri rendeleten alapulnak és büntetést szabnak oly cselekményekre, melyekre a büntető törvénykönyv ki nem terjed. Ezen egyes büntető dispositiók eíősorolása lehetetlen és igen terjedelmes is lett volna. Ennélfogva szükséges volt általános formulával megállapítani, hogy az ily módon hatályban maradó szabályok mily jelleggel bírnak. Ezt a jelleget a kormányjavaslat negatív alakban fejezte ki s azt mondotta, hogy ily szabályoknak, érvényben maradó törvények és ministeri rendeleteknek tekintetnek azok, melyek nem birósági eljárás tárgyát képezik és azok, a melyek ugyan bíróságok által intéztettek el, de nem büntető eljárás utján. Az igazságügyi bizottság ezen szövegezést és e kettős meghatározást átalakította s az elsőt positiv alakban úgy fejezte ki, hogy azon szabályok, a melyek alapján a büntetésnek az előforduló esetre való alkalmazása közigazgatási hatóság előtti eljárásnak képezi tárgyát. Ez positiv alakban ugyanazt fejezi ki s teljesen correct. A második pont azonban már nem felel meg hivatásának, a mennyiben ugyanis a helyett, hogy azt mondotta volna ki, a mi a kormányjavaslatban állott, hogy ha a büntetés a bíróságok által, de nem büntető eljárás utján alkalmaztatik, azt mondja, a büntelés a bíróságok által alkalmaztatik ugyan, de fegyelmi, vagy rendbüntetést képez. Ennélfogva itt is positiv alakban két elnevezés alá foglalta az érvényben tartott büntető szabátyokat, t. i. a fegyelmi, vagy rendbüntetéseket. E két büntetés azonban nem meríti ki mindazt, a mi e paragraphusban czéloztatik, t. i. a fegyelmi és rendbüntetéseken kivül van még a kényszerítő büntetéseknek egy egész sorozata, igy pl. a meg nem jelenő tanúra, a szakértőre, vagy esküt letenni nem akaróra kirótt pénzbüntetés, egyszóval ugy a polgári perrendtartás, mint a más bíróság előtti ügyekben egész sorozata van a büntetéseknek, a melyeket szorosan a rendbüntetés fogalma alá összefoglalni nem lehet. De másfelől a rendbüntetés fogalma törvényeinkben körülírást soha nem nyert. Ennélfogva igen kétes, vájjon a birák ezen meghatározatlan fogalom alatt: büntethető cselekményeknek melyiket fogják érteni, melyiket nem. Bátor vagyok ennélfogva indítványozni, hogy a 4. §. utolsó második pontja visszaállíttassák a kormányjavaslat szerint oly módon, hogy igy szóljon: „2. a büntetés a kir. bíróságok által, de nem büntető eljárás utján alkalmaztatik." Teleszky István előadó: T. ház! A 4. §-hoz az előttem szólott Bokross Elek képviselőtársam által tett módosítványra vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, miszerint az igazságügyi bizottság, midőn a 4. §. utolsó pontját igy szövegezte, a kormány javaslatát lényegében változtatni egyáltalában nem száudékozott, mert csakis stilarisnak tekinti azt a módosítást, a melylyel a kormány javaslata módosíttatott. Akár ezen, akár a t. barátom által ajánlott szöveg fogadtatik el, ha helyesen értelmeztetik, akár egyik, akár másik, lényeges különbség nem lesz, mert én nem vagyok hajlandó osztozni t. barátom azon nézetében, hogy azon kényszerítő büntetések, melyeket felemlíteni méltóztatott, t. i. a tanúk és szakértők meg nem jelenése esetében kirovandó büntetések, a rendbüntetés kategóriájába tartozók ne lennének. Egy van, a mi t barátom indítványát inkább elfogadhatóvá teszi és ez azon második indokolás, hogy törvényeinkben a rendbüntetés fogalma megállapítva nincsen. Mindezeknél fogva én nem fektetetek súlyt reá, akár az egyik, akár a másik szövegezést méltóztatik a ház elfogadni. Szilágyi Dezső: T. ház! A Bokros Elek t. képviselőtársam által beadott indítványt már indokolásának teljes tévességénéi fogva sem fogadhatom el; mert ő azzal indokolja ezen §. második bekezdésének átváltoztatását, hogy először azt mondja, a rendbüntetések fogalma alá nem tartoznak azon büntetések, a melyek az esküt letenni vonakodó, vagy meg nem jelenő tanúra stb. esetleg a bíróság által szabatnak. De, t. ház, véleményem szerint azok a leghatározottabban ezen fogalom alá tartoznak, úgy, hogy valóban csodálkozom t. képviselőtársam ebbeli kételyén. Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, hogy büntető rendszerünk szerint, egyáltalában csak háromféle büntetés létezik, vagy a tulajdonképeni úgynevezett criminális büntetés széles értelemben, vagy a fegyelmi büntetés és végre a rendbüntetés. Egy negyedik büntetést nálunk eddig sem a tudomány, sem a gyakorlat nem volt képes felfedezni és megállapítani. Ennélfogva azt gondolom, hogy az első ok, a