Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

396 2?0. országos ülés május 29. ISSÖ. szándékolta; és miután a büntetőjogi beszámítás általános elvei, a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv megfelelő intézkedései által lényegben változást nem szenvedtek; a bizottság azon nézetben van, hogy nyomtatvány útján elkövetett bűntettek és vétségek eseteiben, az okszerű törvénymagyarázat szerint, a sajtó^ törvény értelmében egész terjedelemben és változatlanul fenntartott fokozatos kizáró felelősség, az előbb megállapított szöveg mellett, a büntetó'törvénykönyvek életbeléptetése után is éppen ugy lett volna alkalmazandó, mint a hogy alkalmazandó volt és alkalmaztatott eddig; vagyis, hogy akkor, a midőn a sajtótörvény 13. és 33. §§-ai által szabályozott speciális felelősség alkalmazásának esete forog fenn: a felelősség megállapításánál az, hogy a fokozatos sorrendben feleletre vonandó egyént szándékos és tudatos cselekmény terheli- e, vagy nem ? tekintetbe nem jöhet." így tehát constatálva van, hogy a sajtótörvény eddigi elvei fenntartatni szándékoltattak, fenntartattak s azokon túl menni a törvényhozásnak intentíója nincs. És még ha ez ki sem mondatott volna, mindazon következtetésekre, melyek előttem szólott t. képviselőtársamnak interpellatiójában felhozatnak, elegendő egyszerűen megjegyezni, hogy ha netalán oly esetekben, midőn az érintett személyeket felelősségre vonni nem lehet, pl. külföldi lázító iratok becsempészésénél mások vonatnának felelősségre, azokra nézve a büntető törvénykönyv általános szabálya, tehát az öntudatos, szándékos eljárás alkalmazandó és igy e tekintetben a jelzett veszedelem, mint a büntetőjog alapelveivel a priori összeütköző, egyáltalán nem állhat fenn. Az életbeléptetési törvény, az esküdtszékek, mint sajtóbiróságok competentiáját a sajtó, a nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve fenntartotta. Az előforduló egyes esetekben az illetékesség meghatározása itt is a birói cognitio tárgyát képezi. A második kérdés a 62. §. intézkedésére vonatkozik, midőn a szerző ismeretlen, külföldön lakó és mikor a nyomtatvány megsemmisítése is elrendelhető s a kérdés az, hogy ily esetben, mely bíróság lesz a tárgyilagos eljárásra nézve illetékes. Itt mindenekelőtt az az észrevételem van, hogy a „tárgyilagos eljárás" elnevezés abban az értelemben, a mint az Ausztriában dívik, nem alkalmatos. Az objectiv eljárásnak Ausztriában elfogadott értelme az, hogy ha vannak is személyek, a kik felelősségre vonathatnak, azok felelősségre való vonatásának mellőzésével valamely nyomtatvány elkobzása, megsemmisítése megállapítható. Ez az eset itt nem forog fenn; ez a mi törvényünk szerint nem történhetik, hanem itt az az eset fordul elő — a mint a t. interpelláló képviselő ur jól mondta — hogy lia niucs egyén, a ki ellen a bűnvádat megindítani lehessen, de a nyomtatvány bűntettet, vagy vétséget tartalmaz, az ezen §. szerint elkoboztathassák bizonyos személyek birtokában, de nem rendőrileg, hanem Ítélet által. Ennek formaszerűségét, garantiáit részletesen meghatározni, a büntető törvénykönyv indokolása szerint, a bűnvádi eljárásnak lesz feladata. Addig is azonban, míg a bűnvádi eljárás ez iránt intézkedik, az illetékesség meghatározása nézetem szerint ismét csak a birói cognitio tárgya lesz, minthogy az esküdteknek, az esküdtek padjának, — ha szabad ugy neveznem — minthogy az esküdtszék a törvényt alkalmazó birákból és az esküdtekből áll —• az esküdteknek szoros értelemben feladatuk csak a vétkesség, vagy nem vétkesség felett verdiktet mondani, fennálló sajtó intézkedéseink szerint pedig egyéb kérdések, mint teszem a kereshetőség kérdése, az illetékesség, vagy az igazolás kérdése tárgyában határozi, az illető törvényt alkalmazó bíróság feladata és annálfogva a szorosan vett sajtóperekben is az esküdtek csak a bűnösség, a vétkesség kérdése fölött határoznak, egyéb kérdések pedig a törvényt alkalmazó bírósághoz tartoznak: az esetben, a hol nincs egyén, a ki ellen a bűnvádat meg lehetne indítani — mellőzve, hogy ily esetben az esküdtszék alakítása is majdnem lehetetlen, mert nincs egyén, a ki mint vádlott. a recusationalis joggal élhetne és annálfogva a vétkesség, vagy nem vétkesség kérdése szóba sem jöhet, az eljárásra az általános elvek szerint arra hivatott bíróságot tartom illetékesnek. Egyébként ez iránt bővebben intézkedni a bűnvádi eljárásnak lesz feladata. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Helyeslés a jobboldalon.) Jókay Mór: Méltóztassék a t. ház nekem megengedni, hogy ezen válaszra adandó nyilatkozatomban néhány szót szóljak azon indokról mely interpellatióm megtételére birt. En midőn a sajtószabadságról van szó, magam is, künn, a házon kívül iró lévén, akármiféle rendszabályt, mely a sajtó megszorítására szolgálna; minden tehetségem szerint ellenezni fogok. Mint képviselő azonban nemcsak a szabadságot, hanem az állami érdekeket is megvédelmezendőknek tartom. S midőn kivánom azt, hogy ezzel a szabadsággal mindenki élhessen, egyúttal megkövetelem azt is, hogy azzal senki vissza ne éljen. Midőn a sajtótörvényt a 48-iki törvényhozás meghozta, akkor még egy egész institutió nem létezett; legalább a sajtótörvény a colportage-ról egy kétsoros §-ban emlékszik még, mely