Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-270

270. országos ülés májas 29. 1S80. 379 ségtelenül az volt, hogy a gyáripar részére a szabad mozoghatás biztosittassék. Ki van ez minden kétségen felül fejezve az 1840 : XVII. törvényczikkben, mely a gyári ipart teljesen felszabadította; ki van ez fejezve az 1859. évi iparrendtartás bevezető részének VIII. pontjában ; végre ki van ez fejezve az ipartörvény 105. §. e) pontjában is, mely különösen a malomiparról rendelkezve, azt csak annyiban nem vonja keretébe, a mennyiben az ahhoz való jog a királyi kisebb haszonvételek sorába tartozik. Ily körülmények köztt igen természetes, hogy a törvényhozás, a földesúri malomjog teljes megszüntetéséig, helyesen csak olyan intézkedéseket fogadhat el, melyek a gőzmalmoknak gyári természetéből indulva ki, azokat csakis ily értelemben kivarrják a fennálló törvényeknek s az eddigi gyakorlatnak megfelelően biztosítani s azokat oly igények ellenében megvédni, melyek a gyári termelés ellen jogosan sohasem formáltathattak. Ez lévén a törvényjavaslat álláspontja, önként következik, hogy az arra vonatkozó módosííványokat, melyek akár a javaslat Álláspontjával, akár a viszonyok tényleges helyzetével ellenkeznek, elfogadni nem lehet. És ilyeneknek tekintendők nemcsak azon módosítványok, melyek a gőzmai mi iparnak a törvényjavaslat által czélba vett megszorításán túlmennek, hanem az is, mely nem a gőzmalmi ipar megvédését, hanem a gőzgépeknek az őrlésre leendő szabad feíhasználását czélozza. Az első cathegoriába tartozó módosítványok a mellett, hogy részben feleslegesek, mert magában a törvényjavaslatban is bennfoglaltatnak, — egyrészről oly intézkedéseket állapítanának meg, melyek egyes esetekben a gőzmalmi ipar sikeres fejlődését tennék lehetetlenné, a mennyiben meggátolnák azt, hogy a gőzmalmi vállalat működését az üzlete által feltételezett, vagy azzal előnyösen összeköthető foglalkozásokra is kiterjeszthesse ; másrészről az első cathegoriába tartozó módosítványok, különösen Ugron Ákos és Máriássy képviselő urak módosítványai, a gőzmalmok köztt oly megkülönböztetéseket állítanak fel, melyek a mellett, hoyy gyakorlatilag kivihetetlenek lennének, a törvényeken alapuló eddigi gyakorlattal szemben, oly retrográd helyzetet teremtenének, mely a földesúri malomjog természetébői indokolható nem lenne s teljesen ignorálná azt, hogy a legkétségtelenebb jogok is alá vannak vetve a haladó élet által feltételezett módosításoknak, melyek a törvényhozás minden megszorítása mellett is érvényt szereznének maguknak. Arról tehát, hogy a gőzmalmoknak az eddigi gyakorlat által elismert jogai megszorittassanak, szó egyáltalán nem lehet; ennél sokká! iukább megfelelne úgy a dolog természetének, mint a jogi állapotnak az, ha a gőzmalmok jogai bizonyos mértékben kiterjesztetnének. Erre azonban a gőzmalmi ipar érdekében szükség nincsen s épp azért részemről azon módosítványt sem tartom elfogadhatónak, melyet Gulner Gyula képviselő ur ajánlott. A t. képviselő ur ugy a házban, mint az igazságügyi bizottságban a többek köztt azt hozta fel módosícványa támogatására, hogy vagy létezik még földesúri malomjog, vagy nem. Az első esetben, a képviselő ur nézete szerint mindea malom a földesúri jog alá tartozik, tehát a földesúr taksája alá esik; az utóbbi esetben pedig a korlátozás semmi alakban sem indokolható. Elfogadva a tisztelt képviselő ur által felállított megkülönböztetést, nem vonakodom elismerni, hogy a földesúri malomjog igenis fennáll ; ebből azonban szerintem nem az következik, hogy minden malom a földesúri jog alá tartozván, ez alól a gőzmalmok sem ve hetők ki. Szerencsém volt ugyanis kimutatni. hogy fennálló törvényeink értelmében s a malomjog teljes megszüntetéséig különbséget kell tenni a gőzmalmok köztt a szerint, a mint azok a gyári ipar körébe tartoznak, vagy nem; mert mig az elsőknek a földesúri malomjog alól kivétele ugy a fennálló törvények, mint a kétségtelen gyakorlat alapján indokolható, az utóbbiaknak ily módon kiváltságolását igazolni nem lehetne. A földesúri malomjognak, mint kétségtelenül fennálló jognak incideutalis intézkedések által korlátozása csak ott és csak annyiban lehet indokolva, a hol és a mennyiben ez a fennálló törvényekre visszavezethetőleg fontos okok által igazolható. Ily okok forognak fenn kétségen felül a gőzmalmi iparnál, mely a mennyiben gyári természettel bír, gazdasági nagy fontosságánál fogva mindenesetre megérdemli azt, hogy továbbra is részesittessék azon védelemben, melyet annak a gyakorlat eddigelé biztosított. Arra, hogy a törvényhozás e határokon túlmenjen, szerintem 4 elegendő ok fenn nem forog. De van még egy másik ok is, mely miatt én részemről Gullner képviselő ur módosítványát elfogadhatónak nem tartom és ez az, hogy szerintem Gulner képviselő ur módosítváuyának elfogadása által könnyen meghiusittathatnék azon czél, melyet a törvényjavaslat a gőzmalmok megvédése által elérni akar; mert én aítól tartok, hogy Gulner képviselő ur módosítványa többet ártana a malomiparnak, mint a mennyit annak a földesúri malomjogon alapuló taksák árthatnának. Végre még csak azt kívánom felemlíteni, hogy az 1. §-nak az igazságügyi bizottság által ajánlott újabb szövegezése elvi módosítást nem 48*