Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

.ét április 29. 1880. g9 253. orsiágoi ül kevesebb erőszakoskodással, minél kevesebb áldozatokkal , tehát olcsóbban tudja beszerezni azon többséget, a mely a kormánynak fenntartására okvetlenül szükséges. Hisz az administratió terén nincsen semmi ellenőrzés, bármely ágát tekintsük is a kormányzásnak. Nincs leun, mert a fegyelmi bíráskodásnak a közigazgatási bizottságra való ruházás által az elvétetett a független közvéleménytől; nincs fenn, mert ott nem gyakoroltatik s a döntő szempont az, vájjon ki cselekedte azt, a kormánynak híve, vagy pedig a kormánynak ellensége ? Hisz, a főispánok azt tehetik, a mi nekik tetszik. Ok képezik most a magyar államban az örök igazság, a csalhatatlanság alapelvét. Nincs eset ezen kormányzás alatt, hogy a főispánokkal szemben bárki és bármily jogos lett volna panasza, valaha eredményt tudott volna elérni, mert arra a közvéleménynek mindig az a hangzatos válasza, hogy Tisza Kálmán meg tudja saját embereit bármi áron is védelmezni. Ugy látszik, hogy a botrányoknak egész lánczolata, a mely a múlt évben izgatottságban tartotta Magyarország közvéleményét, nem ábrándította ki a mi intéző köreinket azon princípium érvényesítéséből: élni és élni hagyni, mert a helyett, hogy okultak volna, most, mikor a tiszai vasnt megvásárlásáról van szó. akkor újból az élni és élni hagyni elv alapján, egy oly botrányos intézkedés foglaltatott a szerződésbe, mely az egész ország ajakán újból felidézte a gúnymosoíyt és elkeseredést. Igaz, a költségvetés általános tárgyalása alkalmával a minister ur azt mondotta, hogy visszaélések minden kormány alatt vannak. Én ezt elismerem, de más kormányok nem azonosítják magokat s nem védelmezik a visszaélőket addig, a mig védelmezni lehet, só't még akkor is, mikor már ez többé alig lehetséges. Más kormányok a visszaélőket büntetik és mert büntetik, a moralitásnak eleget tesznek. — Addig azonban nálunk, tekintsük pl. a keleti vasút ügyében compromittáltakat és más egyes botrányokban compromittáltak ügyét; a büntetés tekintetében semmi sem történt, a közvélemény előtt pedig igen gyakran, a bűntény és büntetés egyenértelmíí és hogy ha látják, hogy az általuk rossznak tartott, gonosznak ismert cselekedetek nem büntettetnek, azon vélemény nyer jogosultságot, hogy azon cselekedetek elvesztették bélyegüket. Nemhogy büntette volna a kormány a visszaélőket, hanem nemes haragját kiöntötte a sajtó ellen és azt igyekezett megrendszabályozni, holott a kormányt nem a sajtó compromittálta, hanem azok, a kik a botrányt elkövették. A botrányt pedig nem a sajtó követte el, hanem a sajtó felderítette a botrányokat. (Igaz! a széls'ó balon.) Azt mondják, ha az ember e téren véleményt cserél, igaz, hogy fordultak elő botrányok, de Tisza Kálmán személye tiszta, az ő személye érintetlen. Igaz, elismerem, de vájjon Tiberius császár nem felelős-e a kiontott vérért, azért, hogy ő maga nem ontott vért, vájjon Robespierre nem felelős-e a rémuralomért azért, hogy ő maga nem itélt senkit sem halálra, de megalkotta a prairiali törvényt, kinevezte a vérbirákat; és vájjon Guizot, a ki a júliusi monarchiát megbuktatta, mert a politikát a börzére vitte és a börzén kereste s találta fel az állam érdekeit, nem felelős-e azért, hogy maga nem játszott a börzén, hiszen ő mondta híveinek: „enrichiser vous." Igenis felelős és kell, hogy legyen felelős a kormány azon visszaélésekért, mert azokat nem igyekezett megakadályozni és midőn bekövetkeztek azok, nem igyekezett büntető hatalmával sújtani. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A t. ministerelnök nr azon ügyességet kifejthette volna a nem tiszták eltávolításában is, a mely ügyességet oly sikerrel fejtett ki a nagy kapacitásoknak becses köréből való eltávolításában. A közmorál nemcsak abban áll, hogy az ország vagyona miként kezeltetik, hanem abban áll, hogy a kormányon ülő férfiak legyenek az elvek emberei, a meggyőződésnek és szavahihetőségnek legyenek férfiai. Es midőn azt látom, hogy a ministerelnök ur néha-néha a meggyőződés szentségére hivatkozik, a képviselőháznak nagy része kaczajjal fogadja azt és azt tapasztalom, hogy fogadásai és esküi felül hiányzik egy felsőbb tanú, ugy tűnnek fel előttem és igen sokak előtt a ministerelnök ur ünnepélyes Ígéretei, mint a siralomházba vezetett, a kit rövid időre a nyilvánosság elé bocsátnak, hogy csakhamar látványosság mellett kivégeztessék. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Igaz, hogy azon egyének, a kik eompromittáltattak a botrányok rendén, eltávolíttattak. —• De vájjon megszünik-e a ragály az által, hogy a ki a ragályban elesett, eltemettetik, hogy ha azon mocsár, azon posvány, azon szenny, a melyből a ragály támadt, fennmarad? Azt hiszem, hogy nem. Az ország közvéleményének és a képviselőháznak oda kell törekedni, hogy azon mocsár, a melyből a ragáfy, a corruptio keletkezik, egyszer már fenekestol kiszárittassék. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Tudom, hogy a kormánypártnak vannak okai, a melyek őt arra vezetik, hogy megbízza a jelenlegi kormányt azzal, hogy a nemzet jogainak, intézményeinek őre, vagyonának kezelője legyen. A t. előadó ur nem bocsátotta elő, nem is igyekezett indokol ni, hogy miért kell éppen ezen kormányt a felhatalmazással ellátni. — De megvan az indok g