Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-269

260. országos ülés május 28. 1880. 357 a. maga javára. {Derültség a szélső balon.) A mi a liquidálásról, a felszámoló bizottság szükséges voltáról és több ily dologról elmondatott, azt én egyszerűen a képzelenmek a mesével határos játékának tartom; legalább nem teszem fel nemcsak a ház tagjairól, hanem magáról a kormányról sem, hogy azt hinné. Itt egyszerűen semmi egyéb nem áll előttünk, mint egy bevégzett vásárlási tény. A tiszavidéki vasuttársulat 42 ezer darab részvényét, mely nem volt még az állam birtokában, megvásárolta az állam bizonyos meghatározott összegért, bizonyos meghatározott feltétek köztt teljesítendő fizetés mellett. Ez által a tiszavidéki vasuttársulat részvényesei egyszerűen hitelezőivé váltak az államnak {ügy van! a szélső balon) és az állam adósává vált a részvényeseknek. Ez a viszony állt a régi viszony helyébe. Itt tehát a liquidatiónak és felszámolásnak semmi szüksége nem forog fenn. Az állam fizetni fogja a részvényeseket a meghatározott feltételek és sorsolási mód szerint, ők pedig meg fogják kapni az őket illető összegeket, a részvények után járó kamatokkal együtt; az állam átveszi a vasuttársulat minden ingó és ingatlan vagyonát, aktíváit, passiváit, követeléseit, terheit, hivatali személyzetét, a nyugdíjalapot stb.; csupán egy hagyatik fenn, e vételnek beteíekkönyvezési joga, ezt azonban az állam ismét minden megkérdezés nélkül — a hol tehát szintén nincs szükség a társulat képviseltetésére — teljesítheti azonnal, mihelyt eleget tett kötelezettségének. Helyes volt tehát nézetem szerint a különvélemény t. benyújtójának azon állítása, hogy az igazgató-tanács további fennállására semmi szükség nincs. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem teszi azt szükségessé még a kisorsolás eözközlése sem. Minthogy ez a meggyőződésem ez egész műveletről, nagyon természetes, hogy a 420,000 frtot másnak, mint jutalmazásnak nem tekintem. Azonban nekem úgy tetszik, hogy maga a t. kormány is meggondolta kédőbb, hogy ezen 420,000 frt jutalmazásnak kissé nagy. Mert az a pénzügyi bizottság, melyet nekünk nincs szerencsénk ellenzéki indulatáról, vagy akadékoskodó természetéről ismerni, e 420,000 frtot, módjával devalválja, midőn azt mondja, hogy az igazgatótanács részére, csak a tartalékalap kamatjait kívánja kiosztatni. Ha, — mint mondatik, — e tartalékalap 350,000 frt, akkor csakugyan áll Lichtenstein képviselőtársam azon számítása, hogy annak évenkinti 6%-os kamata 21,000 frt. Ez 10 év alatt 210,000 frtot tevén ki, a pénzügyi bizottság a kormány propositióját 50%-kal szállította le. Ez bizonyára jelentékeny összeg s a pénzügyi bizottság e figyelemért, e megtakarításért és hazafias irányért nagy köszönetet érdemel. De minő meggondolatlanság, minő figyelmetlenség s minő inrealis számítás az a kormány részéről, midőn oly propositiot hoz a ház elé, melyből ime, egy neki nagyon alárendelt és hűséges bizottság is, már 50%-ot jónak lát levonni, akkor, midőn azzal a maga firmája alatt a ház elé lép ? Nem költi-e ez fel önkénytelenül is az emberben azt a gondolatot, hogy hátha még a pénzügyi bizottság számítása is nagy ? Nem köiti-e fel azt a gyaniit, hogy még itt is van tere a devalvatiónak és megtakarításnak? Bennem legalább azt a gyanút keltette fel ez az esemény. És ime nem kellett sokáig várakoznom, hogy gyanúm helyes voltát igazolva lássam, mert a tegnapelőtti ülésben Hegedűs Sándor képviselőtársam, a ki pedig szintén úgy ismeretes a ház előtt és előttünk, mint a ki a kormánynyal szemben magát ellenzékies színben feltüntetni nem szereti, a 211,000 frtot indítványa által 100,000 frtra, de nem is enynyire, hanem még ennél kevesebbre látta jónak leszállítani, a mennyiben ezt az összeget nem csupán az igazgató-tanács díjazására akarja fordítani, hanem a felszámolási költségeket is ebből akarja fedezni. Ez rövid históriája ezen 420,000 frtos javaslatnak eddig az óráig. Eddig az óráig mondom, mert én örömest elhiszem azt, hogy ha meggondolják és magukba szállnak az illetők, még ezen 100,000 frtból is lehet megtakarítani valamit. {Derültség a szélső balon.) Es most, t. ház, eljutottam Hegedűs Sándor képviselőtársam indítványának azon indokolásához, a melyíyel azt beterjesztette. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy Hegedűs Sándor képviselő ur iránt elismeréssel viseltetem, mert szorgalmas, tevéken}', kitartásában SZÍVÓS és támadásában bátor férfiú. Azonban a t. képviselő úr engem eddigelé sohasem győzött meg arról, hogy felszólalásaiban következetes lett volna és hogy azokban bizonyos logicai egymásutánt tartott volna szem előtt. Indokolása, a melyről szólani akarok, egyike azon felszólalásainak, a melyről én ezt mondani bátorkodom. Nagy figyelemmel hallgattam beszédét, a melyet azután a naplóban is elolvastam, Azonban hallás és olvasás után is beszéde arról győzött meg, hogy beszédének első része után egészen más következtetést kellett volna várni, mint a melyet abból levont. A t. képviselő ur ugyanis kijelenti azt, hogy miután objectiv álláspontot foglal el és rokonszenv által nem vezéreltetik, belátja azt, hogy az igazgató-tanácsra szükség nincsen, hogy nagy veszély, sőt kár volna az, ha elfogadtatnék a szerződésnek ama §-a, szóval, hogy ezeket a dolgokat, a melyeket elmondottam, mind belátja, de ezekből — méltányosságból és a kereskedelmi