Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

30 253. ei'MLáffM ülós áprilk 29. 1»0. ból egyaránt bírálat alá vette, melyben az egyes iránypontok oly tüzetes viták és határozatok tárgyát képezték. E tekintetben a pénzügyi bizottság feladata csak az volt, hogy szorgos vizsgálat alá vegye, hogy a költségvetési törvényben felvett tételek, azok beosztása, valamint az erre vonatkozó határozatok megfelelnek-e a képviselőház határozatainak. És minthogy e tekintetben a törvényjavaslat ellen semmi kifogás nem tétethetett, azért a képviselőháznak elfogadásra ajánlom. Egyetlen egy pont van, t. ház, a melyre most bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni, a mennyiben a pénzügyi bizottság erre nézve egy határozati javaslatot tart szükségesnek. Ez a hadmentességi díjra vonatkozik. Minthogy ugyanÍB az erre vonatkozó törvényjavaslat, még ez ideig törvényerőre nem emelkedett, ennek következtében a pénzügyi bizottság szükségesnek látja egy feltételes clausulát venni be annak érvényére nézve. Midőn általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom a költségvetési törvényjavaslatot, kérem a t. házat. méltóztassék az általam jelzett határozati javaslatot is elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: Midőn a költségvetési vita általános tárgyalása folyt, nem fogadtuk el még általánosságban sem a költségvetést a költségvetésbe]! lefektetett princípiumok és rendszer miatt; de most, midőn már a költségvetés általánosságban és részleteiben elfogadtatott, többé nem ezen szempontból kell, hogy a költségvetési törvényjavaslat bírálatunk tárgyát képezze, hanem azon szempontból, vájjon a képviselőház továbbra is a jelenlegi kormányra bizhatja-e a nemzet jogainak, intézményeinek, becsületének megőrzését és a nemzet vagyonának kezelését? (Halljuk!) Én első sorban azt látom, hogy a kormánynak a nemzet államisága szilárdítása tekintetében semminemű programmja, ezélja nincs s mert ezélja nincs, eszközévé lőn azoknak, a kiknek e tekintetben czéljuk van és egy czéljuk van mindig, századok óta, t. i. Magyarországot mind szorosabb és szorosabb összefüggésbe hozni Ausztria vili. (Igaz! a szélsőbalon.) Ha tekintjük a külügyeket, a külpolitikában a magyar szempontok érvényre nem emelkednek, hanem az egységes Ausztria politikája folytattatik. Hiszen itt az ország határszélén, a honnan a magyar ember szeme áttekinthet egy idegen államocska közel levő fővárosába, azt tapasztaljuk, hogy ottani consulatusunknál még csak annyiról sincs gondoskodva, hogy magyar átiratokat lefordíttathatnának, hanem ezek, magyar fordító nem létében visszaküldetnek. Midőn még magyar fordítóról sincs gondoskodva, ugyan mikép hiszik önök, hogy ott magyar érdekek védelmére képviselőink volnának. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Valahányszor a külügyi kormányzat vámvagy kereskedelmi szerződéseket köt, a bécsi iparczikkeknek a piaczot, mindig a magyar nyers termékek rovására nyitja meg. Tekintsük a Romániával megkötött vámszerzodést, akár tekintsünk azon tárgyalásokra, melyek Németországgal szemben foiytattatnak -. nem hogy állami consistentiáuknak törvényeink által biztosított alakját igyekezett volna a kormány fenntartani, hanem Bosznia kormányzásának törvénybe iktatása által, egy újabb közösügyet teremtett, és a közös ministeriumot administrativ jogkörrel ruházta fel és felruházta administrativ hatalommal a katonai hatóságot talán azért, hogy legyen neki Qgy tartománya, legyen oly szilárd alapja, mely archimedesi ponttul szolgálhasson a magyar alkotmányosságnak, mely most még színleg és látszatban fennáll, végleges kizökkentésére. (ügy van! a szélső' baloldalon.) A véderő törvénynek egész rev isiójára adnak nekünk jogot az 1867. és 68 iki törvények, s önök csak néhány szakaszát bocsátják revisió alá s az országgyűlés azon jogát, hogy az egész törvényt revideálja, korlátozzák. A honvédség a helyett, hogy az nemzeti institutióvá fejlesztetett volna, dandáronként a közös hadsereg keretébe osztatott be. Oda vitték önök ezen politikával és azon politikával, melyet a külügyekben Andrássy politikájának acceptáiásával követtek, hogy egy Hohenwart azt mondhatta, hogy azon lobogó, mely Andrássy kezében van s melyet önök szolgálnak, az a valóságos egységes Ausztria sárga-fekete lobogója. S láttuk nemrég, hogy egy jelentékeny politikai capacitás, a nélkül, hogy a tapintatlanság vádját vonta volna magára, azt mondhatta, hogy reméli, közel van az idő, midőn Magyarország Ausztriával szorosabb összeköttetésbe fog jönni. Mig Keleten az egyes nemzetiségeknél az önállásra, a szabadságra való törekvést s azt az irányzatot látjuk, hogy a szolgákból embert, a barbárokból népeket alkossanak; mig mi Horvátországnak engedményeket teszünk és mig Csehország engedményeket csikar ki nemzeti autonómiája érdekében; míg Irland is oly jelentékeny engedményeknek néz eléje, milyeneket századok óta nem várhatott: addig mi a nemzeti aspiratióktól eltérve, oly politikát támogatunk a jelen kormány fenntartásával, mely oda igyekszik, hogy minden nemzeti törekvés ellankasztassék, sőt melylyel a nemzeti aspiratiók gyanúsakká, tilosakká tétetnek, midőn a jelenlegi és nemzeti önállásunkat sértő institutiók támogatására és védelmére a büntető törvénykönyvben paragraphusok alkottatnak. A kormány gondos-