Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-267
324 287. országos ülés május 24. 1S80. rüL de mikor a saját létező bajainkon akarunk segíteni, mindenekelőtt vegyük tekintetbe saját viszonyainkat, még ha ellenkezésbe jönnénk is a külföldön érvényesülő elméleti tanokkal. (Helyes. lés balfelol.) Hegedűs képviselő ur beismeri, hogy a németországi ipartörvény azon országra és azon viszonyokra nézve is, melyek számára hozatott, rosznak bizonyult, a mennyiben 1876-ban és 78-ban már lényeges módosítás alá került, sőt most a neküük 1872-ben mintául szolgált németországi iparrend újabb gyökeres revisiója felett van a törvényhozási tárgyalás folyamatban. Tehát, ha a mintatörvény nem jó ott, a hol meghozatott, azt hiszem, hogy nagyon könnyen az öt ujjunkon leolvashatjuk, hogy mily káros hatássa! lehetett-e törvénynek hű másolata a mi egészen különböző viszonyaink között. {Ügy van! balfelol.) A t. előadó ur a második országos iparos gyűlésre vonatkozólag szives volt megemlíteni azt, hogy az tulajdonképen olyan határozatokat hozott, (Halljuk!) melyek nem képezték közvetlen kifolyását az ott képviselt igen széles körű iparos közönség meggyőződésének és kívánalmainak, hanem ezen gyűlés kezdeményezői saját véleményüket octroyálták a eongressusríi. A t. képviselő ur szintén részt vett ezen gyűlésben és igy tudja, hogy a gyűlést megelőzőleg hónapokon át egy számos tagból állott előkészítő központi bizottság igen tüzetesen foglalkozott az összes előterjesztéssel, sőt már évekkel ezelőtt, 1874 óta, midőn a t. kormánynak erre vonatkozólag az orsz. m, iparegyesület részéről az első részletes előterjesztések tétettek, állandóan foglalkoztak az érdekelt körök ezen kérdésekkel és a második országos iparos gyűlésnek határozatai voltaképen nem egyebek, mint ezen sok éven át megtartott szaktanácskozások véleményeinek és a gyakorlati élet miseriáiból merített panaszoknak és óhajoknak bizonyára eléggé higgadt, ünnepélyes manifestálása. Azt hiszem, hogy méltó a hazai iparosságnak kellő szakszerűséggel és higgadtsággal kifejezést nyert óhajait ezen házban némi figyelemben részesíteni akkor, midőn hónapok előtt erre vonatkozólag igen nagy várakozások keltettek fel. (ügy van! balfelöl.) Már most Hegedűs képviselő ur azt mondja, hogy ezen gyűlési határozatok támogatására csak 33 külön kérvény fekszik a ház asztalán, mig Németországban több száz kérvénynyel kéretett a törvény módosítása és egy életerős iparos szervezet létesítése. Ezzel szemben arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy ezen 33 kérvényen egészen lényegetlen ahhoz képest, hogy a gyűlésen közel 600 szaktestületnek nézetei fejeztettek ki; (Bálijuk!) nem is lett volna szükséges, hogy — legalább iparos körökből — ezenkívül még külön kérvényekkel is támogattassanak azon határozatok, melyek egy ily imposáus szervezetű gyűlésben hozattak. Azon váddal szemben, t. ház, hogy a Mocsáry Lajos t. képviselőtársam által is felhozott két elvi irányra nézve, t. i. hogy egyrészt kötelező ipartársulás alapján létesíttessék az ipari szervezet, másrészt, hogy a kézműipar önálló gyakorlása bizonyos előfeltételekhez legyen kötve, hogy ezen két feltétel a czéhrendszernek eleje és vége —- a mint Hegedűs Sándor képviselő ur mondotta — azt hiszem, t. képviselőház, hogy nagyon téves irányban haladnánk, ha ezt elismernők. A kötelező ipari társulást az 1859-ki ipartörvény kimondta, mely nálunk 1872. évig hatályban volt és mely Ausztriában azóta is fennáll. Pedig az 1859-ki törvény szakított a czéhrendszerrel, az meghonosította a legszélesebb alapokon az iparszabadságot és igy ott. hol a kötelező ipartársulatok fennállanak, azért a czéhrendszer fenntartásáról szó sem lehet. A másik kérdés, melyet Mocsáry képviselő ur határozati javaslatában felhozott, az, hogy a kézműipar önálló gyakorlása bizonyos feltételekhez legyen kötve. Ez épp oly kevéssé ezéhrendszer visszaállítása. Hegedűs t. képviselő ur, ki ezen ügyekkel — ugy látszik — elméletileg és csakis elméletileg foglalkozott, igazat ad nekem abban, hogy a czéhrendszer abban gyökeredzett — és ezt kénytelen vagyok ismételni, — hogy magától a czéhtől függött, hogy valaki az ipart gyakorolhassa, vagy nem; mert a remekelésre és a felvételre nézve olyan feltételeket szabhatott maga a czéh, a milyeneket jónak látott. Már, t. képviselőház, ha itt arról van szó, hogy a ki önálló ipart akar gyakorolni, igazolja a szakképzettséget oly módon, hogy a tanonczlevél felmutatására és azonkívül annak kimutatására szorítható legyen, miszerint bizonyos számú éveken át. mint segédmunkás gyakorlatilag foglalkozott iparával a nélkül, hogy valami vizsgának csak nyoma is lenne — hol van itt a czéhrendszernek visszaállítása? Egyébiránt nem akarok ezen tárgynak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, minthogy azt már Mocsáry Lajos t. képviselőtársam is eléggé kifejtette. (Halljuk!) Azt mondja Hegedűs Sándor t. képviselő ur, ki szives volt az én szerény személyemmel ismételten foglalkozni, hogy én azért nem nyújtattam be a Mocsáry képviselő úréhoz hasonló határozati javaslatot, mert talán azon párt, melyhez szerencsém van tartozhatni, sem pártolta volna egyhangúlag, hivatkozván arra, hogy ezeu párt a kötelező társulás és a qualificatió kérdését bizonyos határok köztt, párthatározatként szinte elfogadta.