Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

296 265, országos ilés május 21. 1SS0. elő van adva. A kik a bizottság működését, tevékenységéi figyelemmel kisérték, meg fogják engedni nekem azon állítást, hogy a közgazdasági bizottság nem követett el oly mulasztást, mely miatt azzal lehetne vádolni, a mit nem ugyan itt, a házban, de a házon kivül hallottam, hogy t. i. e kérvényre nem fektette a kellő súlyt. Ráth Károly: Pedig igaz! Baross Gábor: Azt igen könnyű mondani t. ház, hogy igaz és én nem fogok erre azzal felelni, mint minap egyik képviselő ur, hogy nem igaz; hanem esak aunak kiemelésére szorítkozom, hogy a közgazdasági bizottság azon idő óta, hogy a ház két fontos kérvényt hozzáutasított, első sorban a székesfehérvári országos gazdasági congressus kérvényét tárgyalta, azután a hozzáutasított törvényjavaslatokat intézte el, beadta azoi ra vonatkozó jelentéseit s közben oly szünetek voltak, melyek miatt a bizottság ülést nem tarthatott és ezen szüneteknek sok esetben nem egyedül a bizottságnak egyik párton levő tagjai, hanem a másik párthoz tartozó tagok is lehettek okai; szóval különböző viszonyok jöttek közbe, melyek miatt a bizottság nem foghatott bele az iparosok kérvényének tárgyalásába. Mondhatná valaki — és a közélet terén mondták is, — hogy a közgazdasági bizottságtól nem is lehetett egyebet várni, mint azt, hogy első sorban a gazdaközönség által beadott kérvényt fogja tárgyalni, mert hiszen e házban és igy a bizottságban is éppen ezen elemek a túlnyomók és ezért első sorban erre fogja a súlyt fektetni. Ez ellenében azt mondhatom, t, ház, hogy a bizottság elnöksége, midőn a két kérvény beérkezett a bizottsághoz, azonnal feltette a kérdést : melyiket akarja a bizottság első sorban tárgyalni és a bizottság válasza az volt, hogy a gazdák által benyújtóit kérvény vétessék fel elsőnek. Ez t. ház, reám, mint előadóra nézve, azt hiszem elég indok lenne az említett ellenvetés ellenében, de én nem csupán erre szorítkozom, hanem megmondom őszintén, miért tárgyaltatott elébb e kérvény. Első sorban azért, mert ezen kérvény részleteit, tartalmuknál fogva igen fontosaknak és a mi gazdasági életünknek jóformán hasisát érintőknek tartotta. Hivatkózhatnám egy kitűnő angol államférfiura, ki tehát oly országnak fia, mely ipar tekintetében igen magasan áll nem csak hazánk, de a continens más országai felett is, ki a földraívelés érdekeiről a következőleg nyilatkozott: „a földmívelés alapját, sarkkövét képezi az institutióknak, a földmívelésnek és a földmívelőnek megadandó a eompensatió mindazon terhekért és kötelezettségekért, melyek az állam érdekében rá hárittatnak, annak existentiája conserválandó annyival inkább, mert biztos segélyforrását képezi az államnak a erisis napjaiban." Kétszeresen mondható Magyarországról, hogy ma, a mi viszonyaink köztt, a közgazdaság terén a földmivelés a legfontosabb factorok egyike. És erre kellő gondot fordítani, ennek indokolt és méltányos kérését mindenek előtt figyelembe venni annyival inkább szükségesnek tartotta a bizottság. Ráth Károly: Ki mondta az ellenkezőt ? Baross Gábor: Én nem a t. képviselő úrtól kértem az engedélyt arra, hogy erről beszélhessek. [Halljuk! Halljuk!) Mert — mondom — mig egyfelől igaz az, hogy az ipar ott van és ott lehet leginkább kifejlődve, hol a földmívelés kellőleg virágzik, ugy másfelől concedálom, hogy iparilag különösen fejlődött országokban a földmívelés is jobban virágzik. Kapcsolatos két kérdés ez, ezt, egyikét a másiktól elválasztani nem lehet, de nem is tanácsos. Egyiket a másik felé helyeziu a bizottságnak czélja nem lehetett és midőn ezt itt előadom, egyúttal kötelességem a bizottság nevében visszautasítani azon feltevést, mintha a székesfehérvári második országos gazdacougressus beadott kérvényének elsőbben való tárgyalása által a bizottság azt akarta volua kifejezni, hogy a második iparos congressus kérvényébea foglaltakat kevésbé fontosaknak, vagy figyelembe alig vehetőknek tartja. De előbb tárgyalta a gazdák ezen kérvényét továbbá azért is. mert a kérvény kapcsán oly elvi jelentőségű határozatokat kellé hozui, melyek egyúttal következményeikben az ipar érdekében hozandó javaslatainak is képezhetik alapját. Es a bizottság nem is volt holmi iparos és gazda antagonismus székhelve. Ily körülmények mellett, t. h äz, a bizottság most az utóbbi napokban vehette csak bírálata alá az ipari congressus kórvényét. Időközben érkeztek még ezeken kivül, mondhatom elvileg is ezzel némileg ellentétben álló kérvények. Es átgondolva az egész anyagot, mely itt a bizottság előtt feküdt, szükségesnek tartotta a bizottság mindenek előtt mérlegelni, ha vájjon egyáltalában lehetséges lesz-e részéről azon beható fontossággal és komolysággal tárgyalni azon kérvényeket, melyeket a tárgy követel; és vájjon ha tettleg tárgyalja is ezen kérvényeket, lesz-e a ház azon helyzetben, hogy szűkre szabott ezen ülésszaka végnapjaiban, ezen tárgygyal a kellő komolysággal foglalkozzék. És a bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy ily eredményre vezető tárgyalást nem tarthat ezen kérdések felett; és mert nem tarthatja semmiképen sem czélszerűnek, hogy oly javaslatokkal lépjen a ház elé, melyeknek minden egyes része kellően