Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-252
22 ÜÍV2. országos ülés április 28. 1880. Megengedem, t. ház, hogy valamivel, de nagyon is csekély mérvben szaporittatik az egyesbiróságok teendője, de nem vagyok hajlandó elfogadni azon állítást, hogy éppen a járásbíróságok lesznek ez által túlhalmozva 5 mert ugy tudom, hogy a legutóbbi időben meghozott törvények következtében, éppen a járásbíróságok teendőjének ügyköre csökkent. Eötvös Károly t. barátom, midőn megtámadta e törvényjavaslatot, egyúttal jónak látta visszamenni a rendőri kihágásokról szóló törvénykönyvnek némely részeire és azt is megtámadta, azt mondván, hogy ezek oly dispositiók, melyek Szt. Pétervárra valók. E tekintetben nem akarok vele vitázni. E törvényt Magyarország törvényhozása csak közelebbről hozta meg, csak arra kérem, hogy ha ily nagyokat állít, méltóztassék legalább a törvény intézkedéseit híven idézni, mert ezen törvényben általában nincs az, hogy azon vendéglős, a ki az e részben fennálló szabványok megszegésével, a vendég nevének a venvég-könyvbe bejegyzését nem teljesíti, elzárással büntetendő, mert mindenesetre csak pénzbüntetéssel büntettetik. És másodszor s erre fősúlyt fektetek, méltóztassék megnézni azon szakaszokat, melyek a fáklyásmenetre és a kivilágításra vonatkoznak, ott nincsen olyan szakasz, hogy ha pl. Ghirko parancsára kivilágítás nem eszközöltetik, azért valaki megbüntettetik. Hogy a hivatkozott szakaszok intézkedését, emlékezetébe visszahozzam, felolvasom azokat. (Halljuk.') A 49. §. igy szól: J; A ki a hatóságnál tett bejelentés nélkül az utczán, vagy nyilvános helyen fáklyásmenetet rendez, 50 fríig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Eötvös Károly (közbeszól): Ismétlés esetén .. Teleszky István előadó: Nincs itt ismétlés esetéről szó. A folytatás igy szól: „A ki pedig ilyen fáklyásmenetet a hatóság betiltása ellenére rendez, vagy e tilalmat tudva, a fáklyásmenet kivitelénél közreműködik: száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Az 50. §. igy szól: „A ki a hatóság közzétett tilalma ellenére a városban, vagy más községben kivilágítást rendez, úgyszintén az is, a ki a tilalmat tudva, a kivilágítás rendezésében közreműködik: száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Tehát csak tilalom áthágásának büntetéséről van szó; arról pedig, t. ház, a mire t. barátom súlyos vádját a magyar törvényhozás ellen fektette, ezen szakaszokban egy szó sincs. T. barátom Szilágyi Dezső rámutatott, hogy olyan széles hatásköre az egyes bíráknak, büntető ügyek kiszabása tekintetében sehol sincs, mint a minő itten megállapíttatik. De bátor vagyok ennek ellenében t. barátom figyelmébe azt ajánlani, hogy midőn azt mondja a törvény, az olyan nagy latituddel biró törvény, mint a minők a kérdéses §-ok, hogy lopás, sikkasztás stb. vétség egy évig terjedhető, de egy napig leszállítható fogsággal büntetendő, ebből csak az esetek legritkábbjában, ott, hol súlyosító körülmények nagy halmazban találkoznak össze, fog az bekövetkezni, hogy csakugyan egy évi fogság szabatik ki. És én merem állítani, hogy ha életbeléptettetik a törvény, igen ritkák lesznek az esetek, midőn az egy évi büntetés egyes biró által fog kiszabatni. Hanem mig e tekintetben kénytelen vagyok elfogadni a törvényjavaslat álláspontját, azt gnndolom, másfelől elég garantiát nyújt az egyes-bíró Ítélete ellenében az, hogy ezen ítéletek felebbezése a kir. táblához s korlátlanul a legfőbb itélőszékhez is megengedtetik. Tehát az egyes birák határozatát ugyanazon bírák fogják felül bírálni, a kik a királyi törvényszékek által hozott ítéleteket felülvizsgálják. Azt is mondta t. barátom és én e tekintetben neki igazat adok, mert ezt nagy bajnak tartom magam is, hogy az állam büntető hatalma nincs biztosítva, mert csakugyan áll, hogy e részben nincs elegendő biztosíték, a mennyiben a vádrendszer az egyes bíróságoknál ezúttal keresztül nem vihető. De hiszen a kérdéses eseteknek legtöbb része, eddig is az egyes bíróságokhoz tartozott és én azt hiszem, hogy e tekintetben gyökeresen segíteni a bűnvádi eljárásnak lesz feladata, bár megjegyzem, hogy legalább részben segít a dolgon az, miszerint felsőbb bíróságaink constans eljárása szerint ily ítélet ellen, kihágási ügyekben a káros és sértett félnek feltétlen felebbezési jog engedtetik. Másodszor megjegyzem, hogy nem állhat elő azon eset, mitől t. barátom fél, hogy egyes bíróságok competentiájok túllépése által, súlyosabban büntetendő cselekményt is fognak a competentiájukhoz tartozó vétségnek minősíteni, mert e tekintetben megint constans és kétségbe vonhatatlan büntető gyakorlatunk értelmében, az ügyészség újra felvételi joggal élhet és ezen úton a cselekmény megfelelő megtorlását eszközölheti. T. ház! Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslat általános elfogadásának indokolására a részletekkel elegendőképen foglalkoztam. Megengedem, hogy a törvényjavaslat részleteinél egyik-másik dispositió ellen tehetők ellenvetések, de azt gondolom, hogy magában véve a felhozott ellenvetések koránt sem ütik meg azon mértéket, mely elegendő arra, hogy ezen törvényjavaslat általánosságban ne fogadtassák el a részletes tárgyalás alapjául. E meggyőződésben bátor vagyok ajánlani a t. háznak e javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Eötvös Károly: Talán megengedi a t. ház,
