Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

372 264, országo* »Ié§ méjns 20. 1S80. Baross Gábor jegyző' (olvassa a módosítványt). Tisza Kálmán nimisterelnök: T. ház! Én igen kérem, hogy a beterjesztett módosítványt elfogadni ne méltóztassék. Indokaimat igen röviden fogom előadni. Első sorban is itt nincs szó kötelességszerű! eg elvállalandó terhekről, hanem szó van esetről esetre az érdekeltek kölcsönös megállapodása és a hatóság jóváhagyása mellett elvállalt adóterhekről. Itt tehát sem az egyiket, sem a másikat, mint törvényt kimondani nem volna helyes és különben az én nézetem szerint, mintegy reá utalni, hogy a hozzájárulás a községekben a községi adó alapján történjék, már magában véve is hiba volna, mert ellenkezőleg magam részéről azt hiszem, hogy igen sokszor meg fog kelleni, ha valamely községben ez megtörténik, ngy a törvényhatóságnak, mint utolsó sorban a ministernek ettől a beleegyezést tagadni, mivel nem volna megengedhető, hogy ott, a hol, felteszem, a községi adó maga 30—40°/", az isten tudja, hány percenttel feljebb emeltessék. Ezt, azt hiszem, tisztán fel kell hagyni az érdekeltek megállapodásának, fenntartva a fokozatos hatóság jóváhagyását. A mi pedig magát az argumentumot illeti, engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, de az némely viszonyok köztt áll, mások köztt nem áll és ez is éppen a mellett szól, hogy nem lehet azt elfogadni. Mert ott, a hol az önálló puszta birtokosa a község közelében van, ott áll, hogy éppen ngy, vagy talán még nagyobb mértékben érdekelt; de ha azon pusztának birtokosa nem csak ott nem lakik, hanem ezen puszta maga, vagy még inkább az erdő, a melyről szó van, esetleg a községtől 3—4 mértföldnyire esik — pedig számtalan ily eset van Magyarországon —• akkor ezen irányban azt mondani, hogy ez épp ugy, vagy még jobban van érdekelve, egyáltalában nem lehet, mert az ily erdő, vagy puszta birtokosa e vasutat soha sem fogja használhatni. (Igaz [ Ugy van!) Én tehát ezeknek alapján először, mert — mint mondám — a t. képviselő urnak kiindulási pontja olyan, mely az esetek igen nagy részében nem áll, másodszor, mert azt tartom, ha ezélt akarunk érni, miután nem kötelezettségről, hanem Önként, az illetők megegyezése folytán elvállalandó terheltetésről van szó, kérem a t. házat, méltóztassék a szöveget ugy, a mint van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gulner Gyula: T. ház! Én nem titkolom, hogy a t. ministerelnök urnak most elhangzott felszólalása után, valójában zavarban vagyok az iránt, hogy mit jelent a most tárgyalás alatt lévő 9. §. A t. ministerelnök ur beszéde folyamán kétszer is hangsúlyozta — és ha van argumentum, a melyet acceptálni lehet Halász Bálint t. képviselőtársam felszólalása ellenében, csakis ez az, a melyet t. minister ur kétszer hangoztatott — hogy itt nincs szó kötelességszerűig elvállalandó teherről, hanem csakis önként elvállalandó terheltetésről. Tehát a t. ministerelnök ur felszólalása szerint ngy állana a dolog — a §. szövegezése pedig legalább nem ezt látszik tenni — hogy ezen községi határozat alól —• mindenkinek teljes joga volna magát kivonni. Tisza Kálmán ministerelnök: Sohasem mondtaai! Gulner Gyula: Mihelyt a t. ministerelnök ur önként elvállandó terheltetésről szól, mint a melyet védelem gyanánt oda állít azok ellenében, a melyet Halász Bálint t. képviselőtársam felállított, akkor ez máskép nem képzelhető, mint ugy, hogy mindenki, a ki nem vállalja önként magára ezen megterheltetést, a terheltetés alól kivonhatja magát. (Ellenmondás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, a t. ministerelnök ur felfogásának , felszólalásának értelme, szelleme homlokegyenest ellentétben áll nemcsak magával a törvényjavaslat 9. §-ának szövegezésével, de állítom, hogy ellenkezésben áll magával a községi szervezettel is. A t. ministerelnök ur azt méltóztatik mondani, hogy itt nincs arról szó, hogy kötelességszeruleg valaki terhet vállaljon, hogy arra —• hogy ugy mondjam — rá lehessen kényszeríteni, hogy fizessen. Ez esetben, bocsánatot kérek, nem tudhatom, mit tesz a 9. § következő kitétele: „a községek feljogosítvák ily vasutak részére legfeljebb 10 évre kiterjedő kamat-biztosítást, vagy másnemű segélyezést átvállalni". Fel nem tehető, hogy ezen határozatnak létre jövése, más tényezők hozzájárulásával történjék, mint azokkal, a melyek a rendes községi szervezetben functionálni hivatva vannak, vagyis a községi képviselő testületek határozatával. Ha — mondjunk concret eseteket — daczára azon felfogásnak, a községi képviselőtestületek fel lennének jogosítva ily helyi vasutak részére kamatbiztosítás, ugy másnemű segély elvállalására, miben keresi a correctiumot a törvény és mit tart a ministerelnök ur is elégnek, mert hiszen elfogadásra ajánlja a szö?eget? Elégnek tartja azt, hogy az e részben hozott határozat a törvényhatóság közbejöttével a minister által jóváhagyassák. De hogy ez ne legyen oly határozat, a mely a rendes factorok hozzájárulásával jön létre, azt ugyan e §-ból senki ki nem olvassa. Hogy itt arról lehet szó, hogy a ministerelnök ur felfogása szerint az illető egyesek

r mint érdekeltek ezen határozatot elfogadják-e vagy