Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-264
264. országos ülés május 20. 1880. 259 múlva a forgalom emelkedik, kisajátítja az áliam. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék Irányi t. képviselő ur ezen módosííványának mellőzésével a szakaszt a bizottság szövegezése szerint elfogadni. A mi a másik indítványt illeti, azt hiszem, hogy az is egészen fölösleges, mint hogy csakis az állam válthatja meg a vasutat még akkor is, hogy ha más társulat keletkezett. Ez esetben is az állam közvetíti a megváltást és az állam adja át a megváltott vonalat az újból kelletkező társulatnak, mely az új fővonalat építeni fogja. Azért nincs is megmondva a 2. §-ban, hogy csak akkor van helye a megváltásnak, ha az állam új vonalai épít, hanem általában az van mondva, hogy ha új fővonal létesíttetik, tehát ha bárki által létesíttetik, megvan az államnak a joga, hogy közbelépjen és megváltsa a helyi vasutat. Azt hiszem a t. ház teljesen megvlehet nyugodva abhan, hogy ez teljesen megfelel a czélnak. Ennélfogva kérem a móclosítványok elvetésével a 2-ik §-nak a bizottság szövegezése szerint való elfogadását. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister: Engedje meg a t. ház, hogy a beadott módosítványokra pár szóval reflectálva megmondjam a magam nézetét. (Halljuk!) Tors t, képviselő ur módosítványát részemről nem fogadom el. A törvényjavaslat iránya egészen más, mint a melyet a t. képviselő ur említett. Utoljára is a törvényjavaslat által nincs kizárva az, hogy az állam maga is építhessen ily vasutat, ha szüksége van rá. Kérem tehát a t. házat, hogy Tors t. képviselő ur módosítványát ne méltóztassék elfogadni. A mi Wahrmann t. képviselőtársamnak az első bekezdéshez beadott módosítását illeti, mely szerint a helyi vasút 90 év után minden kárpót • lás nélkül az állam tulajdonába megy át, ugyan ez czéloztatott a törvényjavaslat által is s hogy ez ott világosan nincs kimondva, csak az, hogy az engedély 90 évre adatik, az azért történt, mert az eddigi törvényekben ki van mondva. hogy a 90 év leteltével a vasút az állam tulajdonába megy át. De ha ennek ^világos kimondása kívántatik, én a módosítványt nem ellenzem. (Helyeslés haljelöl.) A mi Irányi t. képviselő ur módosítványait illeti, részemről is csak azt jelenthetem ki, a mit előttem szólt t, barátom mondott, hogy miután eddig is minden engedély-okmányban hét év jövedelme vétetett alapul és abból a két legrosszabb év levonatott, részemről ezen törvényjavaslatban, mely némi tekintetben talán kevesebb előnyt is biztosít azon helyi érdekű vasutaknak, mint az eddigi engedélyek egynémelyike, nem tartanám méltányosnak, hogy a helyi érdekű vasutak, melyek ezután a kormány engedélyével létesülnek, rosszabb állapotba helyeztessenek az eddiginél. Sőt a jogosság szempontjából is áll az, hogy a mennyiben kibecslésről van szó és abban mindig azon suppositumból indult ki a törvényhozás, hogy éppen azért, mert kibecslés, nemcsak a currens árt kell megadni, de a pretium affectionist is biztosítani kell. Ezen módosítványhoz tehát nem járulok. Valamint ahhoz sem járulhatok, hogy nemcsak az állam válthassa meg a területet, de a társulatok is. Mert tulajdonkép a társulatok nem fogják kapni az államtól a területet és az állam megkapja a társulatoktól a maga költségeit. Hátra van még, hogy Boros képviselő ur módosítványäról nyilatkozzam. A bizottságok és a kormány is azon szempontból indultak ki, hogy az építési tőke alatt mindig a névleges tőke értetik. Sőt bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy a mennyiben nem a névleges tőke értetett a concessióban, ez ki is tétetett. Mint emlékszem, a sopron-ebenfurti vasút engedélyokmányában ez meg van jegyezve. Ezeknél fogva feleslegesnek tartom, hogy kitétessék, minthogy ugy is magától értetik. Kérem tehát e tekintetben méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Helfy Ignáez: Kénytelen vagyok felszólalni röviden azért, mert sajnálatomra a 2-ik §-hoz eddig benyújtott módosítványok egyikéhez sem járulhatok. Nem járulhatok a Wahrmann t. képviselőtársam által benyújtotthoz sem, daczára annak, hogy igenis kell a törvényben valamit mondani arra nézve is, hogy mi történik ezen vasutakkal az engedély lejárta után. De nem fogadhatom el oly általánosságban minden körülmények köztt, helyi vasutakról levén, szó, hogy azok az állam tulajdonába mennek át. Méltóztassanak elképzelni az esetet, hogy összeáll két-három község és a maga költségén, a maga saját területén vasutat épít. Szeretném tudni, milyen oknál és milyen jognál fogva iudicálná magának ennek tulajdonát az állam 90 év után. De képzeljünk egy másik esetet, melyre szintén tudok példát. Kevés példa van még eddig a vasutak történetében, de van példa rá, hogy egyetlen egy ember épített vasutat és pedig igen jövedelmező vasutat. Felemlítem a tudtommal egyetlen ilyen vasutat, mely Turintól Kivoliig megy. Ennek tulajdonosa egy egyszerű szegény munkás ember volt, ki munkájának gyümölcséből képes volt összegyűjteni körülbelől 280 ezer francot és ezzel kiépítette magának ezen vasutat. Ezen embert Collinak hijják. E vasút képezi családjának örökségét és jövedelmez ezen kis 33*