Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

£54 204: országos 6!éä május 20. ISSO jogosan elválhatni s mely nélkül nem igen lehet kilátásuk, hogy helyi vasasakhoz jussanak. A másik, melyet activ tevékenységnek neveznék, már más természetik Ehhez már bizonyos szakismeret, bizonyos készültség, gyakorlottság és kész organismus kívántatik, — mely fölött a vasutakkal boldogítandó vidékek egyátalában nem rendelkeznek. Ilyen a technikai kérdések •egész sora, ilyen a finaneirozás. Ha az állam e kérdésekre nézve a vidékeket magokra hagyja, a helyett, hogy használt volna nekik, tönkre teszi, Mert nem lesz egyéb választásuk, mint vagy házilag fogni hozzá a vasút építéséhez, — a mi azt hiszem, még is csak absurd dolog; — vagy kezébe adni magokat oly vállalkozóknak, kiknek egészen más az érdekük, semhogy olcsón építsenek vasutakat s a kik a vidékek tájékozatlanságát az ily dolgokban azok megsarczolására fogják kizsákmányolni. Miről van itt szó, t. ház? Uj értékek létesítéséről, melyek még most nem léteznek, új adóalapok teremtéséről, melyek azon felül, hogy adóalapok, még indireet módon is sokfélekép válhatnak az állam javára s a forgalom lehetővé tétele által nevelvén a nemzeti vagyonosodást, nem csupán az egyes vidékeknek, hanem a közönségnek, az államnak is használnak. Jogos-e, méltányos-e, hogy ily körülmények között az állam ott, a hol evidens haszna van benne, beérje azzal, hogy ez új értékek, új adóalapok mintegy önmagoktól támadjanak, maga azonban direct utón ne tegyen semmit, a teremlés munkájának tényleges előmozdítására? legföljebb magához váltsa, ha már meg vannak teremtve. Nem csekélylem én, t. ház, s a közlekedési bizottság módosításai után, ha elfogadtatnak, még kevésbé juthat eszembe esekélyleni a kedvezményeket, melyek e javaslatban foglaltatnak. De lehetetlen a javaslat nagy, gyökeres hibájául nem tekintenem, hogy bizonyára a helyi érdekű vasutak elnevezése s a javaslatban foglalt azon definitiója által, hogy fő czéljuk bizonyos vidék forgalmi és gazdasági igényének megfelelni megvesztegettetve, — egészen tekinteten kivül látszik hagyni, hogy ez mennyire országos s még inkább országos, mint helyi érdek és e téves suppositumhól kiindulva, egész természetesnek, mintegy rég megoldott, többé vitatás alá sem vehető kérdésnek tekinti, hogy a helyi érdekű vasutak kizárólag helyi erővel létesíttessenek, helyi vezetés alatt álljanak. E kérdés korántsem oly egyszerű s koránt sincs még eldöntve e felfogás javára. Az a kérdés, hogy a helyi érdekű vasutak magánosok, vagy az állam által építtessenek-e, magánosok vagy az állam kezében legyenek-e, egyátalában nincs abban az értelemben megoldva, mint azt a javaslat s a bizottságok jelentései cldöntöttnek veszik. Áz én t. barátom, a közlekedésügyi bizottság előadója, tréfára vette a dolgot, fölvetvén., hogy az esetre, ha arról volna szó, hogy államsegélj'véi essék igénybe oly vasutaknál is, melyek állambirtokokat nem érintenek, mit szólana ahhozt. képviselőtársunk, Csanády? Hát bocsánatot kérek, de én azt a kérdést oly fontosnak tartom, hogy azt nem egyes képviselőhöz, hanem a kormányhoz s átalában Magyarország törvényhozásához kívánom intézve látni. Az adjon rá feleletet, düljon az jobbra, dűljön balra, de ily nevezetes közgazdasági érdek tárgyalásakor a magyar képviselőház előtt megvitattatlan, vagy éppen szóbahozatlan ne maradjon. Ismétlem, t. ház, hogy a kérdés, a helyi vasutak magánkezekben legyenek-e, vagy az állam kezeiben, fölmerült és megvitattatott, nem mindenütt a jelen törvényjavaslat értelmében döntetett el. Nem, kivált azóta, mióta azt tapasztaljuk, hogy az állam a fővonalakat mindenütt a saját kezeiben igyekszik öszpontosítani s azokat drága áron is magához váltja, hogy vasúthálózatának kizárólagos urává legyen s közlekedésügyi politikájában ne legyen kénytelen számolni más, mint a maga érdekeivel. Poroszországban a magánvaspályák legnagyobb része már az állam kezében van s Francziaország, mely a szabadalmak lejárta után ingyen jutand a fővonalak tulajdonába, 18,000 kilo méternyi másodrendű vasutat épít az állam költségén. Sőt Anglia parlamenti bizottságaiban is tekintélyes hangok emelkednek, hogy a folytonos fusiók által hét óriási részvénytársulat kezében egyesült egész vasúthálózatnak az állam tulajdonába kell jutni, ha el akarják kerülni, hogy a közérdek e társulatok érdeke mellett háttérbe szoruljon. — Ausztriában a Eeichsrath elfogadott egy törvényjavaslatot, mely úgy hasonlít a mienkhez, mint egyik tojás a másikhoz. De a Landtagoknál megvan a hajlam, hogy a helyi érdekű vasutak kérdését, tartományi ügynek fogadják. Hát Magyarországot kell e említenünk ?' Nem szeretnénk-e mi is szabadulni a részint Örökölt, részint elkövetett bűnök következményeitől? Nem érezzük-e, bár néha tagadjuk, a vasúti —s nem csak vasúti — egész politikánkra gyakorolt azon nyomást, mely miatt egy hatalmas idegen részvénytársulat ellen annyi panasz emelkedik? Nem vette-e meg az állam a keleti vasutat? S nem várjuk-e már néhány nap múlva