Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-263

236 283. országos ülés május 19 1880. módon hozzá szólani és e törvényjavaslatnak oly átváltoztatását indítványozni, mely annak egészen új szövegezését tenné szükségessé. Nehéznek tartom egyáltalában ezen törvényjavaslat egyes határozatainak a részletes tárgyalásánál oly módosításait indítványozói, a melyek esetleg ezen törvényjavaslatnak egész átdolgozását tennék szükségessé. Azért én természetesen most már csak azon egyes momentumokra vagyok kénytelen szorítkozni előadásomban, a melyek nézetem szerint a részletes tárgyalásnál talán még tekintetbe vehetők lesznek. Mindenekelőtt kéirytelen vagyok kijelenteni azt, hogy e törvényjavaslat alanyának definitiójában hibás. Én azt állítom, hogy e törvényjavaslatnak tárgya meg sincs nevezve benne, hogy mi ma nem tudhatjuk azt sem, hogy milyen vasutakat szavazunk meg, illetőleg milyen vasutak építésére adunk felhatalmazást a kormánynak, mert, t. ház, azon kifejezése e törvényjavaslatnak: „hogy a helyí érdekű vasutak oly vasutak, melyeknek főezélja az illető vidék forgalmi és közgazdasági igényeinek megfelelni", ez nézetem szerint nem oly definíció, melyből ma már bárki is megmagyarázhatná, hogy tulajdonképen hát miféle vasutak lesznek azok. Tudjuk azt, hogy minden vasútnál, legyen az helyi érdekű, vagy fővonal, vagy legyen bármiféle más vasút, a czél az, hogy az illető vidék forgalmi és gazdasági igényeinek megfeleljen, pe.Ug azt hiszem, hogy magának a kormánynak czclja az volt, hogy midőn az országgyűléstől meghatalmazást nyer arra, hogy vasutak építésére engedélyt adjon, egyúttal világosan kivánta megneveztetni azon objectumokat, a melyekre a felhatalmazási kéri. Jól tudom azt, t. ház, hogy teljes lehetetlenség egy törvényjavaslat szűk keretében a cahier de charge vagyis az építési és üzleti rendszabályok különféle módozatait felvenni, de azt mindenesetre okvetlenül szükségesnek tartom, hogy akkor, ha az általános felhatalmazást megadjuk, annak tárgyát a lehető szigorú határok között körülírni kell. — Én azt hiszem, hogy nekünk is követni kellett volna a már felemlített cultur államok példáját, a melyekre a ministeri indokolásban is hivatkozás történt, t. i. az olasz, vagy franczia állam példáját. Az egyik, hogy a kérdést megoldhassa, szükségesnek találta, hogy egy általános és egy részletes tervezetet nyújtson az országgyűlés elé és azt mondja: lássátok itt vaunak a fővonalak, itt a mellékvonalak; ezen irányban akarok építeni, habár nem kívánom, hogy az országgyűlés ezektől soha, semmiféle viszonyok köztt el ne térjen, de akarom, hogy átüézetet nyerjen az iránt, hogy én milyen alakban akarom a felhatalmasást értékesíteni. A franczia kormány azért, mert itt ebben is bizonyos latitude van, egyszerűbben oldotta meg a kérdést az által, hogy azon meghatalmazást, melyet az előbbi kormány nyert, hogy ilyen vasutakat engedélyezhessen a megyéknek, egyes kertileteknek és községeknek, azon meghatalmazást az országgyűlésnek egyszerűen visszaadta, érezvén azt a felelősséget, mely reá hárul, ha hatáskörének határai szabatosan előírva nincsenek. Megvallom, részemről azon eljárást tartottam volna helyesebbnek, hogy a kormány, midőn e törvényjavaslatot beterjeszti, egyúttal az ország részletes vasúthálózatának tervezetét is bemutatta volna és egj^uttal bemutatta volna azon tervezet szövegét is, melyet az ily olcsó vasutak üzletkezelésének megkönnyítésére később irányadónak óhajtott volna tekintetni. Mert nézetem szerint minden fontosabb ügynek akkor, midőn a törvényhozás elé kerül, már teljesen előkészülve keli lennie. Ezen törvényjavaslat első lényeges hibájának tehát, mint említem, azt tartom, hogy annak alanya nincs kellőleg definiálva. De van egy igen fontos kifejezés a törvényjavaslatba több helyen beszőve, mely hasonlóan nélkülözi a helyes definitióí. így pl. több helyen a befektetett építési tőkére történik hivatkozás. A 2., 4. és 12. §§-ban említve van az engedélyokmányszerinti befektetési tőke; említve vau ott, hol az államnak adatik, hogy e vasutakat megválthassa, említve van ott, hol a vasutak adómentességére vonatkozólag a befektetési tőke bizonyos kamatozását veszi tekintetbe és említve van ott, a hol tarifa-leszállításokról van szó. Nem hiszem, hogy e házban e tekintetben egyetértő vélemény volna elérhető aziránt, hogy a szövegezés szerint micsoda ezen, az engedélyokmány szerint meghatározott befektetési tőke. Az engedély-okmányokban kétféle tőkéről lehet szó. A tényleges tőkéről, melyet a vasút kiépítésére igényel és a névleges tőkéről, mely szükséges arra, hogy a tényleges tőke beszereztessék. Ha e törvényjavaslatban névleges tökéről volna szó, tudnók, hogy az részvénytőke, de ha ha csak a tényleges tőkéről van szó, akkor csak azon kiadásokat értjük, melyek tényleg, mint kiadások elkönyvelve lesznek. Ezen kérdés már a bizottságokban felvettetett és alkalmam volt hallani azon felvilágosításokat, melyek egyik, vagy másik kérdést tevő képviselőtársamnak a kormány részéről adattak. Az mondatott ugyanis, hogy a tényleges tőke értendő. Ez felfogásom szerint egész téves és ennek következménye az lett, hogy a bizottságok részéről beszuratott az „engedély-okmányszerinti" tőke kifejezés; de az engedély-okmányszerinti tőke is névleges és tényleges. E tekin-