Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

196 261. országos ülés májas 12. 1889. hogy azon kihágási ügyekben, a melyeknek elbírálása a járásbíróságokra ruháztatik, a királyi itélo táblától további felébb vitelnek ne legyen helye. Ezt szemben egy egészen új codexxel kimondani s még is azt kívánni, hogy a judicaíura egyöntetű legyen —• azt hiszem — alig lehet. A kir. ítélő tábla tíz külömböző tanácsban itél a hozzá felebbezett kihágási ügyekben s ezen ügyeket hármas tanácsban intézi el. Ha 2 biró egy véleményen van, ezeknek egyike e3iminálja a 3-ik biró votumát s akkor az egyes biró ítélete fölött ismét egy biró, lehet hogy éppen fiatalabb pótbiró döntött véglegesen oly ügyekben, a melyek között vau olyan is, mely egészen 2 hónapig terjedő elzárással s 300 frtig terjedhető birsággal büntetendő! A kihágási ügyek mindidáig felebbezhetők voltak a legfőbb itélőszékhez is és én valóban nem látom indokoltnak, hogy ezen gyakorlattól most miért térjünk el, sőt ellenkezőleg, a codex szerinti kihágások között vannak olyanok is, a melyek mindeddig nem is tekintettek büntetendő cselekményeknek, a definitiók újak s sokszor nehezek; megállapodott gyakorlatunk még nincsen s nem is lehet, a minél fogva én a judicatura helyes alakulása és egyöntetűsége érdekében most még sokkal szükségesebbnek látom, mint ez előtt, hogy a kihágások tárgyában hozott ítéletek a legfőbb itélőszékhez is felebbeztuthessenek, — szükséges, hogy minél több garantiákkal vegyük magunkat körül s legalább a fennálló garantiák egyikét se áldozzuk fel. Avagy kisebb, vagy kevesebb lett újabban már a személyes szabadság értéke is? — Hát meguntuk már a személyes szabadság oltalmát? — Két hónapi elzárás, 300 frtnyi bírság, nem érdemli meg, hogy a Curia vele foglalkozzék? Van abban logika, t. ház, hogy addig, míg egy 60—70 fríos polgári per a legfőbb Ítélőszék elé hozható, ezen utolsó remedium el legyen zárva ott, a hol a vagyonnál drágább polgári becsületről és szabadságról vagyon szó? vagy hol itt a következetesség, ha látjuk, hogy a 10 frtban marasztalt fatolvaj ügye az erdőtörvény 121. §-a szerint, a Caria semmítő osztályához felvihető, mig ellenben az, a ki — hogy példával éljek — az osztrák-magyar monarchia czímerének, vagy zászlajának leszakításával gyanusiíatott s ezért a rendőri codex Ezerint 2 havi elzárás és 300 frtnyi birságban marasztaltatott, már a másodbirósági itéíet alapján inappellabiliter — kérlelhetletiül becsukandó ? Mi történik akkor, ha a járásbíróság és a kir. ítélőtábla külömbözökép itél? mely esetben kétségtelen, hogy vagy az egyik, vagy a másik bíróság helytelenül itélt ? — Ilyenkor, azt hiszem, absolute lehetetlen elzárni a Curiához való utat s ez esetben fültétlenül felebbezhetőnek vélem az ügyet ugy a jogkérdésben, mint a ténykérdésben is. A jogügyi bizottság ellentétben az eredeti törvényjavaslattal, a legfőbb itélőszéktől elvonandó tiak véleményezte az eddig gyakorlott judicaturát, mivel ott, t. i. a legfőbb itélőszéknél, sok a dolog — sok különösen a fontos dolog. Ez igaz, — de kétségtelenül igaz az is, hogy a személyes szabadság oltalmánál alig vau foníosabb szempont s hogy ezen szempont a bürokratái ezéiszerüség, vagy hasznosság szempontjainak soha alá nem rendelhető, nem különösen mi nálunk, a hol a nemzet a személyes szabadságra mindig és méltán oly kiválóan féltékeny volt. A német birodalomnak, melynek századokon át voltak és vannak büntető törvénykönyvei, vannak bírói, a kiknek jelleme — képessége legalább is nyújt annyi garantiát, mint a mi új szervezetünk. —- Van ottan már constans judicatura is. — Ezt a birok ismerik, vele együtt nőttek fel, — beleélték magokat, — s mégis megengedi ott a törvény a másodszori felebbezést, még a legutolsó kihágásban is. — Belgiumban, Francziaországban felrázná az egész nemzet nyugalmát, ha azon attentatum intéztetnék ellene, hogy büntető ügyeknél a jogkérdésben elvonnák az ottani semmítőszékektől a jogorvoslatot. Ausztriában, igaz ugyan, hogy két egybehangzó Ítélet ellen kihágási ügyekben további felebbezésuek nincs helye, de ott is szükségesnek látták az egyöntetű judicatura érdekében gondoskodni arról, hogy netáni hibák és sérelmek orvosoltathassanak akként, hogy a kir. ügyészek még 2 egybehangzó Ítélet ellen is semmiségi pauaszszai élhetnek, — a marasztalt fél pedig újabb ténykörülmények és bizonyítékok nélkül is, tehát magában a jogkérdésben perújítással élhet. r Értem én azt, ha egy szerves perrendtartásban redukáltatik a felebbezések fóruma, de nálunk, a hol perrendtartás nincsen, a hol sem az 1-ső bíróságoknál nincsenek meg azon garantiák, a melyek az eljárás teljes alaposságát biztosítanák, sem pedig ugy szervezett semmítő forumunk nincsen mint külföldön, a hol az elvi kérdések változtathatlan eldöntése szüli s fenntartja a judicatura egyöntetűségét, — itt, t. ház, a másodhirói ítélet ellen intézendő felebbezés kizárását nem találom helyén, sőt veszedelmesnek s károsnak tartom s ennél fogva Hosztinszky János képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyesléi balfelol.) Elnök: T. ház! Szólásra még többen lévén feljegyezve, ezen tárgyat talán a legközelebbi