Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. or-tfásros ülés niiSjui 12. ílíSü. 189 nr a törvényalkotási és jogszolgáltatási hatalmat kezébe egyesítse. Ha a t. ház mindezeket nem akarja, a mint az egyéni szabadság érdekében nem akarhatja, akkor nem fogadhatja el az igazságügyi bizottság által beterjesztett szövegezést. Habár ezéiszerű a gyakorlati élet szükségleteinek szempontjából, első fokúlag némely kihágásokat a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalni, másodfokúlag az ügyek a bírói ellenőrzést és eldöntést nem nélkülözhetik. T. ház! Már fel volt említve, hogy az új büntető törvénykönyv, mely a kihágásokat szabályozza, az eddigi ingadozó gyakorlaton nyugvó kihágások büntetése helyébe, sokkal szigorúbb büntetéseket állapított meg. Az eddigi gyakorlat a rendőri kihágásokat legtöbb esetben, kizárólag pénzbüntetéssel rendelte büntetni és csak kivételesen engedte meg, hogy behajtlanság esetében a pénzbüntetés •elzárási büntetéssé változtathassák át. A kihágásokról szóló új büntető törvénykönyv azonban ezen rendszerrel végkép szakított; nem többé a vagylagos, hanem a kapcsolatos büntetési rendszert fogadta el. vagyis a legtöbb esetben kapcsolatosan elzárást és pénzbírságot állapított meg. Most, t. ház, midőn egy sokkal szigorúbb, az eddigi gyakorlat szerint nem büntetett cselekményt rendőri kihágássá statuáló rendőri büntető törvénykönyv lép életbe, rnelynek minden §-a raegett ott van a büntető törvénykönyvben elfogadott és minden egyes fennforgó kihágási esetre alkalmazandó általános büntető jogi elmélet, midőn, mondom, egy új büntető törvénykönyv életbeléptetéséről van szó: azon kérdés merül fel, helyes-e annak alkalmazását kizárólag és végérvényesen közigazgatási hatóságokra bizni, melyek a dolog természetéből kifolyólag, a büntető jog elméletében jártassággal nem bírhatnak, €$ melyek foglalkozásuknál fogva sem bírhatnak azon fegyelmezettséggel, azon törvényismerettel és a jog rideg alkalmazásának képességével, mely csak annak lehet tulajdona, a ki egész életét a bírói pályának szentelte. Ezen szempontokból indulva ki t. ház, és inert óhajtandó, hogy a rendőri kihágásokra nézve eddig fennállott különböző, mozaikszerű eljárás, mely a jogorvoslatokat majd az alispánhoz, majd a városi tanácshoz, majd a közigazgatási bizottsághoz rendelte felterjeszteni; mely két egybehangzó határozat ellen majd nem adott jogorvoslatot az elmarasztalt félnek, majd a ministert azon rendkívüli felülvizsgálati joggal ruházta fel, hogy felmerülő egyes esetekben az iratokat felkérhesse és Ítélhessen ott is, a hol a sértett fél, vagy az elmarasztalt jogorvoslattal nem élt, a hol oly rendkívüli ingadozó a gyakorlat, óhajtandó, hogy a rendőri bíráskodás egyöntetű eljárásra fektettessék. Ez pedig csak ugy lesz elérhető, ha az elsőfokú rendőri közigazgatási hatóság által kimondott minden rendőri büntetés ellen jogorvoslat adatik ásón kir. törvényszékhez, melynek területén az illető elsőfokú rendőri közigazgatási hatóság székhelye van. Nem fogja ezen módosítás a közigazgatási hatóság tekintélyét a legcsekélyebb mértékben is csorbítani; nem fogja zavartabbá tenni az eljárást, mely a közigazgatási hatóságokhoz utasított kihágási ügyekben jelenleg divatozik. A közigazgatási közegek tekintélye nézetem szerint kellően niegóvatik az által, hogy első fokban a sürgősebb elintézést igénylő rendőri kihágások felett biráskodmib s tekintélyüket nem fogja jobban csorbítani az, hogy az első folyamodása kir. törvényszék vizsgálja felül äz általuk hozott Ítéleteket, mintha a felülvizsgálat a közigaztási bizottság által történik, hol nemcsak törvényhatósági, hanem állami közegek is, mint a postamester, a tanfelügyelő és a kir. ügyész foglalnak helyet. A mi pedig a gyorsaságot és a közelséget illeti, az nézetem szerint teljesen el lesz érve az által, hogy első fokúlag a közigazgatási hatóságok bíráskodnak, végérvényesen pedig a közel fekvő első fokú kir. törvényszék ítél azon esetekben, melyek habár csekélyebb jelentőséggel birnak, mint a járásbíróságokhoz utalt többi rendőri kihágások, de mégis egészen csekély jelentőségüeknek nem mondhatók akkor, midőn átlag 3—15 napig, sőt némely esetekben, két hónapig terjedhető elzárással büntetett cselekményekről van szó. A t. háznak gyakran volt alkalma dönteni a felett, vájjon az igazságügy érdekei szempontjából helyes-e az, hogy közigazgatási hatóságok uo-y rendőri, mint magánjogi vitás kérdésekben döntsenek-e végleg vagy nem; és ugy a bagatell eljárásról szóló törvényben, mint az erdei kihágásokról szóló törvényben mindannyiszor akként döntötte el a kérdést, hogy első sorban a gyakorlati szükség szempontjából közigazgatási közegeket ruházott fel bizonyos birói functiókkal, de a helyes igazságszolgáltatás és a törvény megsértése elleni garantiákat, részint a királyi törvényszékek felülvizsgálati jogában, részint a kir. euriához beadandó rendkívüli jogorvoslatban kereste fel. Ezt ezélozza módosítványom, mely igy hangzik: A 42. §. végére tétessék: „Fellebbezésnek van helye azon első folyamodású kir. törvényszékhez, melynek területén az eljáró közigazgatási hatóság székhelylyel bir. Az első folyamodású kir. törvényszék Ítélete ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Van szerencsém ezen módosítványomat a most, valamint múlt alkalommal felhozott érvek alapján a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Hehjedén a baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítván}*. B. Mednyánszky Árpád jegyző {olvassa Chorin Ferenci módosítványát).