Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. országos ülés május Í2. 18S0. 187 jiem zárkózhatunk el azon kétségtelen tény elől, hogy vannak Magyarországon községek, melyek a törvényszék székhelyétől egy napi járásra való földnél jóval távolabb esnek és hogy mi nem rendezhetjük be igazságszolgáltatásunkat akképen, mintha apró törvényszéki területek lennének, a hová tehát a vádlottak, a tanúk és a károsodottak ismételt megjelenése könnyen eszközölhető. Nekünk, t. ház, az adott viszonyok alapján kell igazságszolgáltatási competentiánkat rendezni és ez a körülmény indokolja azt, hogy az igazságügyi bizottság nevében e §-t elfogadásra ajánljam. {Élénk helyeslés jobb felöl.) • Pauler Tivadar igazságügyminister: Azok után, a mik előttem elmondattak, rövid lehetek. Előttem szólt képviselő urak egyike azt monda, hogy nincs törvény, nincs szabályrendelet, a melynek alapján az egyes bíróságok hatáskörét meghatározni lehetne. Ha ez igy van, t. ház, ez a legerősebb argumentum arra, hogy e §-t elfogadni méltóztassék, mert ez véget vet azon bizonytalanságnak, a mely iránt oly élénk panaszok emeltettek. A járásbíróságok jelenlegi hatásköre alapszik az 1871: 31. t. ez. 16. §-áa, mely szerint „bűnvádi ügyekben a járásbíróság eljár és itél azon büntető cselekmények esetében, melyek fölött a törvények és a törvényes gyakorlat szerint az eddig fennállott bíróságok ítéltek". E törvény tehát hivatkozik a gyakorlatra. Ha a gyakorlat az osztrák büntetőtörvénykönyv uralma alatt meghonosított elveket fenntartotta az egyes intézkedésekre nézve; ha ez iránt keservesen feljajdulnak: méltóztassanak ezen életbe léptetési törvény által lehetségessé tenni, hogy ezen gyakorlat mellőztessék, mert a magj^ar büntető törvénykönyv határozott fogalmát adván a bűntettek, a vétségek és kihágásoknak, nem szorulnak biráink arra, hogy az osztrák büntetőtörvénykönyv eddigi intézkedéseihez folyamodjanak. A mi azon ellenvetést illeti, hogy a provisorium, a mely netalán beálland, hosszabb ideig fog tartani, mivel gondosan kikerültem azon időhatárt megjelölni a melyben a bűnvádi eljárás életbe fog lépni és hogy akkor is csak azzal fogunk előállani, hogy az akkori állapotot fenn kell tartani, miután általában el van ismerve, hogy az egyéni szabadság érdekében szükséges, hogy a járásbíróságok részére bizonyos eljárási szabályok alkottassanak, a melyek az eddigi ingatag gyakorlatokat fixirozzák: a felhatalmazást arra nézve, hogy ezen szabályok életbe léptettethessenek, én részemről szükségesnek és ezélszerűnek tartom. Ha ezen szabályok azután olyanak lennének, hogy hosszú idő múlva a törvényhozás azokat elfogadná, ez azon szabályoknak csak dicséretére válnék, mert azt mutatná, hogy a szabályok czélszerűek. Hogy mikor szakad vége a provisoriumnak, ezt előre megmondani lehetetlen. Hogy azon leszek, hogy az minél előbb készüljön el és a törvényhozás minél előbb határozhasson, — ez legalább feltett szándékom és erős akaratom. A mi annak a jövendőbeli bűnvádi eljárásnak lényegét illeti, mondottam már, hogy az az accusatorius, nyilvános, közvetlen szóbeli eljárásnak elvén fog gyökerezni. [Élénk helyeslés balfelöl) nem csak az első, hanem a második folyamodásban is ugy, hogy harmadik folyamodással csupán csak semmiségi panaszok, bizonyos formai sértések, vagy pedig a törvény nem helyes alkalmazása miatt lehet élni. Hogy azonban akkor is, mint azt t. barátom mondotta, lesznek egyes kisebb büntethető cselekmények, melyeket a járásbíróság hatósága alól elvonni nem lehet, hogy azokat akkor is ott kellend hagyni, bizonyos, az egyéni szabadságot és az állam érdekét egyaránt biztosító intézkedések mellett, az nem szenved kétséget. Akár egynéhány vétséggel több, akár kevesebb fog a járásbíróság hatásköréhez csatoltatni, azon igen könynyen lehet akkor változtatni, ha a végleges bűnvádi eljárásról a törvényhozásban szó leend. De, miután önmaguk, a képviselő urak által felhozott példák mutatják, milyen szükséges, hogy a múltból fennmaradt gyakorlatnak véget vessünk, ez pedig csak az által történhetik, ha a büntető törvénykönyv mielőbb életbe léptettetik, ennek életbe léptetése pedig ezen javaslat elfogadásától függ; kérem tehát a t. házat, méltóztassék azt ugy, a mint van, elfogadni. {Helyeslés.) Elnök: Veszter képviselő ur elferdített szavainak helyreigazítása végett kivan felszólalni. Veszter Imre: A jogügyi bizottság t. előadója inconsequetitiával vádolt, miután én a 40. §-nak csak 4. pontjában foglalt vétségekre nézve tettem azon indítványt, hogy a hat hónapi határidő három hónapra szállíttassák le. Engedelmet kérek, ezt nem inconsequentiából tettem, mert szerettem volna, ha az egyáltalán valamennyi vétségre ki terjesztetik. De utaltam a körülményekre és a ház hangulatára, melynél fogva nekem nincsen kilátásom arra, hogy valamennyire nézve keresztül vihessem, tehát csak a legszükségesebbre szorítkoztam. Ennek esetei pedig a legszükségesebbek, mert addig, mig az első rész első pontjában az illető esetek magán vád tárgyát képezik, addig a negyedik pontban foglalt esetek képezik azokat, melyek a gyakorlatban a legkoraibbak és melyeknél fogva, ha mindezen eseteket a járásbiróhoz utaljuk, azon következménye lesz, hogy a járásbirónak túiterheltetése mellett, a törvényszéknek alig lesz dolga. Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, következik a szavazás. A 40. §-nak csupán 4-ik pontjához tétetett két rendbeli módosítás. Én tehát a kérdést akkép vélem felteendőnek, hogv a negyedik " 24*