Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. országos ülés május 12. !880. 179 mazást, akkor is két, a rendszerből folyó hiányt ezen rendelet soha sem lesz képes javítani; nevezetesen azt a hiányt: hogy a járásbírósághoz utasított vétségekben a járásbiró szükségképpen, mint vizsgáló biró és mint itélő biró ítél. Az inquisitorius eljárásnak éppen ez képezi hátrányát a vádeljárással szemben; továbbá nem fogja a rendelet azon hiányt sem orvosolhatni, hogy a kir. ügyésznek ellenőrzése, már a távolság folytán is sokkal lazább lesz, mint a kir. törvény székeknél. Bárminő lesz az az eljárást szabályozó rendelet, a melyet majd az igazságügyminister ur ki fog bocsájtani, ha a ház neki megszavazza és ő elfogadja az erre czélzó felhatalmazást, arról biztosíthatom a t. házat, hogy sem az egyes birói rendszer nem fogja azon biztosítékot nyújtani, sem a helyes igazságszolgáltatás, sem a polgári szabadság szempontjából, a melyet a collegialis birói rendszer nyújt. Nem hiába ragaszkodott a régi magyar jurisprudentia, a régi törvényhozás ahhoz, hogy ott, a hol polgári szabadságról, hol hosszabb börtönbüntetésről van szó, lehetőleg társas biróságok Ítéljenek és csak sajnálattal észlelhetem, hogy éppen 1880-ban törekszünk felforgatni mindazt, mit régen a jurisprudentia s a törvényhozás helyesen felállított és akkor, midőn a külföldi államok közelednek ahhoz, a mit mi már századok előtt elfogadtunk volt, t. i. azon elvet, hogy a vétségekben lehetőleg collegialis biróságok ítéljenek: azt mi most akarjuk elejteni. Én egyáltalában nem találom ezen vissz lépést, a mely nálunk most sajnosán észlelhető, helyeselhetnek ; és ha van történeti praecedensünk, a melyre büszkén hivatkozhatunk, ugy ez azon biztosítékok, melyekkel a régi törvényhozás a büntető eljárást körülvette. Csak egy példával szolgálok. 1843-ban kidolgoztatott a büntető eljárás. Akkor más szellem uralkodott, Deák Ferencznek és Szalayuak szelleme. A 43-iki javaslat nem ismerte a bűntényeket és vétségeket, hanem a rendőri kihágások kivételével, az összes bűntényeket a collegialis bírósághoz utasította és ha t. barátom fáradságot vett volna ezen törvényjavaslatot tanulmányozni, akkor látta volna, hogy 1843-ban is elfogadtatott azon elv, mely zados szokásnak megfelelt, hogy az egyes bíróságra csak azon esetek bízassanak, melyek csekélyebb büntetéssel vannak sújtva, a melyek gyors és egyszerű eljárásban, az egyéni szabadság veszélyeztetése nélkül részesíthetők. De t. barátom felszólította Veszter Imrét, hogy szolgáljon adatokkal és nagy hálára fogja kötelezni. — Én erre a hálára szintén igényt akarok tartam és azt hiszem, készséggel fogja elismerni azt, hogy én a felemlítendő adat által őt leköteleztem. Először is arra figyelmeztetem, hogy mindenütt az egész világon el van fogadva azon általános elv, hogy a társas bíróság nagyobb garantiát nyújt a collegialis tanácskozásban, mint az egyes biróság. De különben felteszem a t. képviselő úrról, hogy olvasta azt a kimutatást, a melyet a t. igazságügyminister ur a törvényszékek és járásbíróságok ügyforgalmára nézve a háznak benyújtott. Ha olvasta, akkor már bizonyosan meggyőződést szerzett magának arról, hogy a járásbíróságok határozata ellen benyújtott felebbezések folytán, a kihágási ügyek 20°/°-ka, a kir. tábla részéről részint feloldva, részint megmásítva lett. Már midőn a felebbezett kihágási ügyek minden ötödike a kir. tábla részéről megmásittatott, lehet-e azt kérdeni, hogy honnan meríti Veszter képviselő ur azon indokokat, a melyek azt bizonyítják , hogy a társas bíróság nagyobb garantiát nyújt, mint az egyes biróság, ez mégis igen sajátságos eljárás. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én, t. képviselőház, nem akarom többé becses idejét igénybe venni; csak még két körülményre fogom figyelmét felkérni. (Halljuk.') Három havi fogságbüntetésnek a kiszabása nézetem szerint a maximum, a mi egyes járásbíróságainkra ruházható, annyival inkább, mert eljárási szabályzat nem létezik s a majdan keletkezendő eljárási szabályozás, az eddigi praecedensek után Ítélve, semmi garantiát a polgárok egyéni szahadságának megóvására nézve nem nyújtanak. Továbbá a súlyos testi sértés kihágásáról van itt szó. A tett indítvány szerint, a könnyű testi sértésnek kihágása megmarad a járásbíróság hatáskörében, ellenben a súlyos testi sértések kihágása a törvényszékekhez utasittatik. Engedje meg a t. képviselőház arra figyelmeztetnem, hogy a büntető törvénykönyv értelmében súlyos testi sértés kihágását azon cselekvény képezi, mely a sértettnek munkaképtelenségét 20 napi időtartamra okozza s hogy ez esetben az illetőnek kártérítésre van igénye, mely vagy tőkeösszegben, vagy évi járadékban szabandó ki. Vájjon csekély dolognak tekinthetni-e, ha valaki egészségétől 20 napra megfő sztatik s van - e elég biztosíték az egyes járásbirák mostani eljárásában, hogy a járásbíróságokhoz a legfontosabb érdekeket sértő cselekvények egész csoportja utasíttassák ? És vájjon nem teszünk-e eleget az élet közvetlen követelményeinek, ha a csekély testi sértés kihágásait, mint a melyek gyors és közvetlen elintézést igényelnek, a járásbíróságokhoz, de a súlyos testi sértés kihágásokat, melyek gyakran egy ember egész jövőjét, existentiáját meg-