Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. országos ülés május 12. 1880. 175 Következik az indítvány- és interpellatiós&önyv felolvasása, Baross Gábor j egyző: Az indítvány-könyvben ájabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a múltról lemaradt Helfy képviselő ur interpellatiója, a temesvári Scharmanféle hagyaték tárgyában. Május 12-én. Hermann Ottó, a könnyen robbanó petróleum által okozott szerencsétlenségek tárgyában, a belügyministerhez. Elnök: A képviselő urak az ülés végén meg fogják tenni interpellatióikat. Következik napirend szerint a tegnap megszavazott törvényjavaslatoknak harmadszori olvasása. Baross Gábor jegyző (olvassa a kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak a német birodalommal további ideiglenes rendezése tekintetéből 1880. ápril 11-én létrejött egyezmény beczikkelyezéséröí szóló törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztatik a t. ház az imént felolvasott törvényjavaslatot végleges szövegezésben elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. E szerint e törvényjavaslat letárgyaltatván és véglegesen elfogadtatván, alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez küldetik át. Következik a német vámterülettel való kikészítési forgalomnak 1881. juti. 30-ig leendő szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása. Baross Gábor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot) . Elnök: Méltóztatik a t. ház a most felolvasott törvényjavaslatot véglegesen elfogadni? (Elfogadjuk!) Élfogadtatik. E szerint e törvényjavaslat harmadszor felolvastatván és elfogadtatván, alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez küldetik át. Következik az igazságügyi bizottság jelentése, „a magyar büntető törvénykönyvnek (1878 : V. t. ez. és 1879 :XL. t. ez.) életbeléptetéséről" szóló 313. számú törvényjavaslatnak 7., 40., 41., 42., 43. és 44-ik §§-ra. Azt hiszem, hogy a tárgyalás könnyítése szempontjából legczélszerűbb lesz az érintett §-ok szövegét felolvasni. Baross Gábor jegyző (olvassa a 1. %-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint). Elnök: Méltóztatik a t. ház elfogadni? (Elfogadjuk!) Élfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa a 40. %-t). Vesztei* Imre : T. ház! A jelen §. a vétségeknek egy egész sorát, a mely eddigi gyakorlatunk szerint a törvényszék hatásköréhez tartozott, most a kir. járásbírósághoz, tehát egyes biró elé utasítja. Pedig t. ház, hogy vájjon valamely vétség- elbírálása társas, vasv egves biróra ruházandó, az szerintem meg nem állapítható, legalább helyesen és alaposan nem, mindaddig, mig mindazon garantiák teljes ismeretének birtokában nem leszünk, melyek ugy a törvényszékek, mint a járásbíróság előtti eljárásra vonatkozólag csak a rendszeres perrendtartásban lesznek meghatározhatók. A járásbíróság a jelen szakasz szerint oly vétségekben is volna hivatva bíráskodásra, melyek a jogügyi bizottságnak legújabban elfoglalt álláspontja szerint egész 6 hónapig terjedhető elzárással és 1000 frtig terjedhető birsaggal sújthatok. Én, t. ház, ennek a megszavazását nem veszem, nem vehetem lelkiismeretemre. Nem szavazhatok meg oly §-t, mely egyes emberre, egyes albiróra, — ami viszonyaink között annyi és oly roppant hatalmat ruház. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarom ismételni t. ház, a mit több képviselőtársam, különösen pedig az általános vita alkalmával már Eötvös és Chorin képviselőtársaim e tekintetben előadtak. Nem akarom fejtegetni azon képtelenséget, hogy a vizsgáló biró az általa megvizsgált vétség tárgyában egyszersmind itélő biró is lehessen, arról sem akarok szólani, hogy a bűnvádi védelem az egyes biró előtt, különösen vidéki helyeken egyáltalán nem is existál; és hogy ott, különösen a vizsgálati fogság alkalmazása körül e részbeni rendszabályok teljes hiánya miatt, a legrettentőbb visszaélések vannak napirenden. Én t. ház, főleg és mindenekelőtt arról kívánok szólani, hogy ezen §. egy másik, még pedig organikus törvénybe ütközik, t. i, bele ütközik az 1871: XXXIII. törvényezikkbe, mely minálunk is, ha nem is a maga tisztaságában és egészségében, de legalább a dolog lényegében meghonosította az accusatorius rendszert, a melynél fogva bűnügyekben mi nálunk a bíróságok tisztán a judicaturára utalvák és a bíróságok a hozzájuk utalt vétségek és bűntettek elbírálásában egyáltalán és csupán csak a királyi ügyész indítványa folytán hozhatnak érvényes ítéletet. Igaz ugyan, hogy a járásbíróságra nézve a kir. ügyész eddig csak felügyelői tényezőnek tekintetett és hogy a járásbiró saját competentiájában a királyi ügyész előleges meghallgatása nélkül ítélt, de nem kell elfelejteni t. ház, hogy a járásbiró competentiájához eddig csak kihágási ügyek tartoztak, már pedig, ha most a vétségek egy egész sorát a járásbíróságokhoz, a hol nincsenek ügyészek, utasítjuk, akkor a vádrendszert, igazságszolgáltatásunk egyik legnagyobb vívmányát megrontjuk, organicus törvényt rontunk vele, még pedig egy átmeneti intézkedéssel, akkor, mikor maga az igazságügyi minister ur kijelentette, hogy az új perrendtartás egyik sarkalatos elvét szintén a vádrendszer fogja képezni. Én