Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

257. országos ülés május 5. 1S80. 137 matlanságot szavazni a kormánynak. Ez pedig nem egyéb, mint hivatalos pressió. Egy alkalommal, midőn még a kormány­párthoz tartozni szerencsém volt, egy tanácskoz­mányban kijelentettem azon véleményemet, hogy okvetlenül szükségesnek tartom alkotmányos szempontból azt, hogy ugy a ház tagjai, mint a többi, a házon kivül álló illetékes faktoroknak is módot kell nyújtani arra, hogy mielőtt a nemzetközi szerződések megköttetnek és a tör­vényhozáshoz beterjesztetnek, azok lényeges pontjaihoz hozzá szólhassanak. Már akkor is kívántam és kértem, hogyha nem is oly széles körben történhetik ez meg, mint a hogy kellene, legalább a ház tagjainak nyujtassék lehetőség az előzetes közreműködésre. Nem akarom én kétségbe vonni, hogy a kor­mány megbízott közegei is jól értik ezen ügye­ket és nem is akarom állítani, hogy nem járnak el kellő szakértelemmel. Én meg vagyok győződre, hogy a kormány közegei, kiknek kezeiben vannak ez ügyek, ügyes, értelmes és hazafias egyének. De alkotmányos államban nem elég az, hogy 2—3 ember a nemzetet kötelező műveket alkosson, hanem módot kell keresni, hogy az ország minden jogosult factorai hozzájárulhas­sanak e művek megalkotásához. Ez a jelen eset­ben sem történt meg és eddig ez, egy ily egyez­mény beterjesztésénél sem tartatott be. Előttünk tehát most is csak azon kérdés áll: elfogadjuk-e a törvényjavaslatot változat­lanul, vagy nem. Ha igen, jó, ha nem, akkor bizalmatlanságot szavazunk a kormánynak, mely­ből az kabinet-kérdést csinál. Én ezen szempont­ból és mivel az elhalasztásban nem látok veszélyt, mert ilyen ügyben, hol évekre menő terminusok vannak kikötve, egy pár heti mulasz­tás nem lényeges, de azért is, mivel ezen tör­vényjavaslatnál követett eljárás ellen alkot­mányos szempontból aggályaim vannak, én részemről Mocsáry képviselő ur indítványához járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Mindenek előtt bátor vagyok kijelenteni, hogy a közlekedési minister és a pénzügyminister nyilatkozatai engem megnyugtatnak. (Felkiáltások balfelöl : Tudjuk!) Méltóztassék a végét megvárni. Én arra nézve, hogy melyik vonal építtessék ki, azon az állásponton vagyok, melyet Madarász József t. képviselő ur kifejtett. Én is a szabadkai vona­lat tartom az egyedül helyesnek és azt hiszem, hogy a vonal iránya felett nem ma, hanem akkor kell vitatkozni, mikor a ház asztalán fog a budapest-zimouyi vasútról szóló törvényjavaslat feküdni. Nem is szólaltam volna fel, hogy ha itt a házban két előttem szólott képviselőtársam, kik KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. XIII. KÖTET. ez irányban tekintélyeknek tartatnak, oly néze­teket nem fejtegettek volna, a melyeket elhall­gatni az én szempontomból nem lehet. György Endre t. barátom azt mondotta, hogy nála a pénzkérdés a döntő, vagyis vetkőz­tessük ki a szót köpönyegéből: ő a vasutat, az osztrák állam vasút-társaság által akarja építtetni, mert az Nagy-Kikinda felé, vagy Szegedről kamat­biztosítás nélkül kiépíti. Dániel Pál (közbeszól): Más is van, a ki igy vélekedik! Ivánka Imre: Tudom, de én más véle­ményen vagyok és ennek kívánok kifejezést adni. (Halljuk!) Hasonló nézeteket fejtegetett az igen t. képviselőtársam Boros Béni. Már most én nem akarok hosszas előadást tartani a tarifa­kérdésekről és ezeknek az ország anyagi hely­zetét uralásáról, bár talán helyén volna jobban, minthogy ha theoriákat fejtegetünk az állam­kormányzat és a nemzetközi szerződések kötésé­nek módjáról. Nem tudom, hogy a t. képviselő­házban vannak-e sokan, a kik az éppen említett theoriát osztják és magukévá teszik, én legalább azt tudom és eddig ugy tapasztaltam, hogy min­den parlamentaris országban a kormány a nemzet­közi szerződéseket megköti, azok jóváhagyását a törvényhozás által fenntartja s a képviselőház, vagy elfogadja, vagy nem és akkor, vagy nem lesz a szerződésből semmi sem és új tárgyalá­sok kezdődnek, vagy a kormány leköszön és átengedi utódjának a szerződés meg vagy meg nem kötését; de hogy itten lehessen szakértőket hívni és azok ruminálják és újonnan csinálják a dolgot a képviselőház részéről és igy jöjjenek létre nemzetközi szerződések, arra én legalább példát nem tudok. Igen t. képviselőtársam annyira generosus az oeztr. államvasút irányában, hogy már előre neki vindikálja a szerb vasutak üzletét is. Én más nézeten vagyok, én azt tapasztaltam, hogy minden ország, a melynek forgalmi fővonalát hatalmas, külföldön székelő, a kormánytól nem függő igazgatóság intézi, ennek kárát szenvedi; az osztrák államvasút igazgatósága nincs az országban, de még csak Ausztriában sincsen, hanem Parisban székel és ugy uralja a hely­zetet; ennek hatalmát növelni az előtt, hogy az állam tökéletes befolyást nem nyer, én czél­szerűnek nem tartom. (Helyeslés) Ha már most azon kilátása van Boros képviselő urnak, hogy képes lesz az osztrák államvasuttal oly szerző­dést előbb megkötni, mint a szerbiai nemzetközi szerződés megvalósul, mint a minőt ő is — ugy remélem — óhajt, ez más, de én — megvallom — ezt kivihetőnek nem tartom. Boros Béni: Meg kell próbálni! Ivánka Imre: Igen? hát addig félre kell dobni ezt a szerződést és addig nem kell épí­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom