Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

257. országos ülés május 6. ISSi). 121 és innen a bizottsághoz utasított kérvényt is. Ugyanis a második országos gazda congressus kérvényében különösen kiemeltetik, hogy igen ezélszerű volna a keleti marhavész elleni óvintézkedések szempontjából az 1874. évi XX. t. ez. 11. és 13. §-ait akként módosítni, hogy azon mértföldtávolság, mely az idézett törvényben a marhavész elleni óvintézkedések megtételére vonatkozólag előfeltételül kiköttetik, mint a mely különben sem nyújt védvet, kihagyassék és ez által kimondassák, hogy tekintet nélkül a 8. mértföldre, a törvényes intézkedések azonnal foganatosíttassanak, a mint valamely országban a marhavész kiüt és hazánkat is veszélyezteti. A bizottság fontolóra vévén ezen kérést, ugy találta, hogy már az eszmék és a tárgy ugyanazonosságánál fogva is, e részben segítséget nyújthat magában e törvényjavaslatnak keretében és ennélfogva azt a javaslatot terjeszti a ház elé, hogy az 1874. évi XX. t. ez. 11. és 13. §-ából a védelmi intézkedések alkalmazását korlátozó előbb említett szavak kihagyassanak és ez által mondassék ki az intézkedési kötelezettségnek minden előfeltétel nélkül való azonnali életbeléptetketése, a mint csak valamely országban marhavész kiüt, a mely a mi állategészségügyünket nálunk is fenyegeti. E mellett bátor vagyok arra utalni, hogy a bizottság azért tartotta elégségesnek ezen intézkedés foganatosítására az általa választott alakot, mert utóvégre is, végeredményben az ügy főleg a kormány intézkedéseit provokálja és a kormány a törvény rendelkezéseit a hely színén maga is pótolhatja. Kötelességemnek tartom még felemlíteni, hogy a bizottság figyelembe vette azon felszólalásokat is, inetyek szerint ezen törvény életbeléptetése által keleti határaink a helyi forgalom következtében élénk sérelmet fognak szenvedhetni. Azonban azon nézetből indult ki, hogy a közérdek általában föléje helyezendő a helyi érdek követelményeinek és azért a helyi érdekre vonatkozólag speciális intézkedéseket e törvényjavaslatba felvétetni nem óhajt. Nem óhajt azért sem, mert meg van győződve, hogy a kormány akkor, midőn e törvény életbeléptetéséről lesz szó, admiuistrativ utón is meg fogja tehetni a helyi érdekek megvédésére szükséges intézkedéseket. Nem tartotta tehát szükségesnek a bízottság erre vonatkozólag a törvényhozás határozatát provocálni, hanem az ügyet a kormány figyelmébe ajánlja, szorítkozván ezen érdekek rövid felemlítésére. Előadván röviden a törvényjavaslat tartalmát, ajánlom a t. háznak elfogadásra. {Helyeslés.) Zay Adolf: A szőnyegen forgó törvényjavaslatnak a t. előadó ur által is kiemelt azon intentióját, hogy a marhavész ellen szükséges KÍPVH. KAPLÓ" 1878—81. XIII. KÖTET. óvintézkedések által óvassék meg a hazai marhaállomány és hazánk kivitele a külországokkal szemben, részemről is helyeslem. Szükségesnek tartom, hogy intézkedések tétessenek ez irányban s a mennyiben a jelenleg fennálló 1874: XX. t. ez. azokat még nem tartalmazná a kellő mértékben, pótoltassanak ezen intézkedések, hoírv a hazai marhaállománv a keleti marhavész által ne veszélyeztessék. Elismerem, hogy közgazdasági életünk egyik fontos feladata a inarhatenyés^.tés, de bátor vagyok utalni arra, hogy ez nem egyedüli feladata és ága a hazai közgazdászainak és éppen ezen gazdasági ág külföldi, különösen amerikai bevitel által már most is fenyegettetik és nemsokára még nagyobb mértékben fog fenyegettetni, ugy hogy közgazdaságunk ezen ágát már már veszélyeztetve látom. En azt hiszem, hogy már tiz, legfőlebb húsz év múlva az amerikai vágómarha, vagy húsbevital által, a mi vágómarháink kivitele, ha nem is lesz egészen kizárva a nyugati és északi piaezokról, de mind szűkebb körre lesz szorítva. E':i tehát a marhatenyésztést közgazdászatünk múló feladatának tekintem. De van közgazdaságunknak egy másik igen fontos feladata, melyet a f. kereskedelmi minister ur, ugy látszik csak másod- és harmadsorban szokott figyelembe venni, pedig ennek nagy jövője van s ez azon iparunk és kereskedelmünk, mely állati nyersterményekkel foglalkozik. Azt hiszem, a szőnyegen levő törvényjavaslat s azon törvény, melyen az alapul, t. i. az 1874: XX. T. ez. által, közgazdászaíunk ezen feladata, t. i. a marha- s általában az állati terményekkel való kereskedés s az avval foglalkozó ipar veszélyeztetve és megbénítva van. Méltóztatnak tudni, hogy az ország déli- és délkeleti határain jelenleg igen élénk és életrevaló határszéli forgalom van, különösen nyers bőrrel, nyers gyapjúval, részben kenderrel és rongygyal. Ezzel a három beviteli czikkei szemben képes volt a mi gazdasági életünk azon feladatát teljesíteni, melyet neki országunk térrajzi fekvése adott, t. i. közvetíteni a kelettel való árúforgalmat. Áthoztuk a nyers anyagot keletről, itt feldolgoztuk, részint félig, részint egészen és ily állapotban visszaadtuk a keletnek és az összes keresetet, mely ezen procedúrával jár, benntartottuk az országban. Ez irányban tehát a keleti tartományok ránk nézve úgynevezett „Hinterland

££-ot képeztek kereskedelmünk számára és ezzel egészséges, természetszerű, nemzetgazdászati feladatot teljesítettünk. Én ezt a feladatot veszélyeztetve látom a jelen törvényjavaslat által. Mielőtt ezt példával kimutatnám, engedje I

meg a t. ház, arra utalnom, hogy maga a t. kereskedelmi minister ur előterjesztésében, mely16