Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-256
108 256. országos ülés május 4. 1880. ményt, eltelnék az idő, az ülésszak végén vagyunk, következik a nyííri szünet, az őszsze! jön a tengersok munka, a mit az országgyűlésnek végeznie kell és nem kerül sorra ezen szerződés, tehát koczkáztatva lenne a fiumei kikötő exportja, a magyar tengeri hajózás. Ezt mondta a t. minister ur, midőn azonban ezen szavait kiejté, nem gondolt arra, hogy 5 perczczel előbb pedig más szavakat méltóztatott kiejteni, ilyenformán: Tavaly nem volt ezen uraknak szerződésük és mégis nagy szolgálatokat tettek az államnak, igen szívesen, nagy szolgálatkészséggel, tettek pedig, mint a törvényjavaslatban indokolni méltóztatik, 66,000 frt évi subventióért, még pedig olyan subventióért, a mely esetleges volt, mely a minister ur tetszésétől függött, melyre az ország kötelezve nem volt, melyet kényre kedvre adott nekik s daczára annak, hogy csak 66,000 frt volt s daczára annak, hogy ez is csak incidentalis és nem kötelességszerű. Ezen urak mégis a lehető legnagyobb szolgálatkészséggel igen nagy szolgálatokat teljesítettek a ma^ar exportnak és a tengeri kereskedelemnek. Hozzá tehetem, hogy a minister urnak hivatalos tudomása van arról, hogy nemcsak subventionált hajók teljesítették a szolgálatokat, de nem subventionált hajók is. Igen sok hajó van registrálva a tengeri hatóságnál, mely ezen szolgálatokat megtette. Ha tehát az első évben 20,000, a második évben 33,000, a 3-dik évben 66,000 frt subventióval ezen urak oly nagy szolgálatokat oly szívesen, oly szolgálatkészen teljesítettek, miből következteti a t. minister ur, hogy ha egy héttel elhalasztja a törvényjavaslat tárgyalását, Bécs és Buda összedől és a fiumei kikötőbe és a vasúiba 30.000,000-t hiába építettünk be. (Tetsző a szélsőbalon) Miből következteti ezt? Hiszen nem 20, nem a 33, nem a 66, sőt nem is a 150 ezer írtért, hanem a most évről évre fokozódó, mindig nagyobbnak feltűnő forgalomért teszik azt ezen urak. A mint ezen kereskedelmi összeköttetéseiket megcsinálták, melyek hasisául a fiumei kikötőt és a Fiume felé vezető vasutat tették, nem napokig, vagy hetekig- tartó halasztástól függ, vájjon ezen vállalat fennálljon-e, vagy nem. Benne van a bndgerben a 150,000 frt, a minister urnak módjában van szerződés nélkül is a szükséghez képest a teljesített szolgálatokhoz mérten, a pénzt a járatok szerint kiosztani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ám tegye, hogy ne veszélyeztessék, a mi különben az én meggyőződésem szerint és r saját előadása szerint is alig veszélyeztethető. Ám tegye meg az intézkedést, hogy a veszélyeztetés be ne álljon, de azért, hogy egy aggodalom, melynek alapja sincs, fenn ne forogjon, ily veszélyes, kétes eredményű és az államra nézve biztosítékkal nem járó szerződés reá octroyáltassék a képviselőházra, ez az, a mit nem tartok megfontolt eljárásnak. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Azt mondja a minister ur, hogy ezek vagyonos emberek, hogy solid firmák, hogy nagy vagyonnal rendelkeznek. De miért nincs akkor hajójuk? Miért bérelnek hajókat? Miért dolgoznak csak bérelt hajókkal? (B. Kemény Gábor kereskedelmi minister ellentmond.) Bocsánatot kérek, még folynak a viták és kaptam egy táviratot, melyben azt tudatják velem, hogy egyetlen egy tulajdon hajójuk sincs registrálva. (Mozgás.) Igen tekintélyes fiumei polgártól jön ezen távirat. Lesz szerencsém a minister urnak átadni. Méltóztassék megezáfolni és én bocsánat kéréssel vonom vissza állításomat. De igy van. Egyetlen hajójuk sincs, hanem dolgoznak bérelt hajókkal. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, arra, hogy hajója ne legyen a társaságnak, arra azon 241 polgír is alkalmas és gr. Zichy Jenő is sokkal tehetségesebb ember, mintsem hogy bérelt h-ijókkal ne teljesíthetné azon feladatokat. De mindenesetre azt hiszem, hogy ha ezek oly nagyon solid firmák és oiy nagyon vagyonos emberek volnának, akkor fiumei üzletük básisául, saját hajókat tartanának és nem kizárólag igen drága kibérelt hajókkal dolgoznának, mert a saját hajók használata mégis sokkal olcsóbb, mint idegen hajók kibérlése. De abban hagyom a törvényjavaslat érdemleges pontjainak vitatását, ann}ával is inkább, mert előttem már Ráth Károly és gróf Lónyay Menyhért képviselő urak igen tüzetesen megvitatták e törvényjavaslat egyes §§-ait, csak constatálom azt, hogy kifejezett aggályaik közül a t. minister ur igen kevésre felelt s a legfontosabbakra egyáltalában nem; a t. előadó ur pedig meg sem kisértette felelni, ámbár azt hiszem, hogy a bizottság képviseletében ez mégis feladata lett volna; hanem egy körülményre báíor vagyok még a t. minister ur és egyúttal a t. ház figyelmét is felhívni (Halljuk!) egy oly eljárásra, a mely eddig tudtommal e házban még soha nem követtetett, a melybe, hogy ő maga részéről beleegyezzék, lehetetlennek tartom. Sokkal régibb parlamenti embernek, sokkal loyalisabb ministernek és ellenfélnek ismerem, mintsem, hogy ezt lehetőnek tartanám és e tekintetben a ház t. elnökéhez is lesz egy felvilágosítás iránt való kérdésem. (Halljuk!) E törvényjavaslatot ugyanis a közgazdasági bizottság ápril 28-án kelt jelentésével terjesztette elő 418. sz. alatt. A háznak ugyanily ranggal, tekintélyivel és fontossággal biró közlekedési bizottsága, egy jelentést terjesztett elő ápril 10-én, —• tehát előbb — a melyben azt mondja: „A bizottság, tnkintettel arra, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister által a „Fiume és nyugat-európai kikötők köztt rendes
