Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

242, országos ölés április 15. 1880. 89 iskolák, rendőr laktanyák, szegényház, közvágóhíd stb. stb., melyeket tehát e három év leforgása alatt a városnak saját évi bevételeiből, illetőleg a kivetendő pótadóból kellend felépíteni. Kell tehát, hogy az állam, az általa közvetített öt milliónak az igénybevétel arányában esedékessé válandott évi járulékait, az első három évben maga viselje. Sok, nagyon sok az, mit az államnak Szeged város reeonstructiójának érdekében ezek szerint tennie keli és daczára mindennek, meggyőződésem szerint mindaddig nem fog ez teljesen a kívánt czél elérésére vezetni, míg egy másik függőben levő kérdés is meg nem oldatik. (Halljuk !) Van ugyanis egy lidércznyomás Szeged városán, egy kérdés, melyre minden szegedi ember még álmában is feljajdul, mely azonban ezen törvényjavaslatok keretében nem oldható meg, de a mely, ha mielőbb nem tisztáztatik, mint valami corrosivum fog Szeged vagyoni állására hatni s legközelebb újabb huzavonára s pénzügyi zavarokra fog vezetni. Ez az úgynevezett percsorai védtöltés kérdése. Nem akarok annak bővebb elemezésébe bocsátkozni itt, kin múlt, vagy kik az okai, hogy ezen kérdés annyira összebonyolodott és elmérgesedett; csak a napokban mondta itt el Horváth Gyula képviselőtársam, mibeu áll e dolog. A kormány részéről megnyugtató Ígéreteket tartalmazó válasz adatott ugyan, teljesen megnyugodva azonban csak akkor fogom magamat, mint ki hivatva vagyok Szeged jól felfogott érdekeit első helyen képviselni, érezni, ha a kérdés végleg meg is fogott oldatni. Szabad legyen tehát részemről is felkérni a kormányt, hogy daczára sok fontos egyéb teendőinek és az ügy bonyolódott voltának, ragadja meg e kérdést, tisztázza azt s hozza mielőbb a ház elébe; a t. házat pedig, hogy azt ne csupán a rideg jog, de a méltányosság és az adott viszonyok kényszere szerint ítélje meg és döntse el, mert ha valahol, ugy ezen kérdés megítélésénél áll az: summum jus summa injuria. Ellenkező esetben azon fennebbi számítás, mely szerint kimutatni igyekeztem, hogy a város azon nagy terhet, mely a reconsíruetio müvéből reá fog nehezedni, okszerű gazdálkodás mellett képes is lesz elviselni, nem fog megállhatni, mert abban a percsorai védtöltés költségei, mint a melyek szerintem külön lesznek'tárgyalandók és különben is e tekintetben általában semmiféle elfogadható adatok rendelkezésemre nem állván, figyelmen kivül hagyattak. Az 5-ik kellék, hogy a magánosok képesítessenek régi tűzhelyeiket ismét felemelni. Ezekre nézve, a nagyobb részt értve szintén áll az, a mi a városról mondatott. Az állam jótállása nélkül talán éppen nem, de kedvező felKÉPVH. NAPLŐ 1878—81. XII. KÖTET. tételek mellett bizonyára nem kaphatnak kölcsönt, pedig csakis ugy lehet értelme az eddig elősorolt középítményeknek, ha azokkal egyidejűleg a magánosok lakházai is nagyobb részben felépülhetnek. Ennek lehetővé tételét czélozza a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy részben kamatnélküli, részben kedvező kamatláb melletti kölcsönöket nyerhessenek egyesek is. Tíz millió vétetett fel e czélra, mint előreláthatólag minden körülmények köztt megfelelő összeg. A becslési kimutatások szerint ugyanis: A városban megmaradt vagyonérték 16Vs millióra becsültetett; az elpusztult érték pedig í 1 Vs millióra, melyből ingóságokra 4 millió és az elpusztult 3500 házban szenvedett kárra. 7 millió frt esik. Ha már most tekintetbe vesszük egyfelől, hogy bármily kedvezmények mellett is, de csak kellő biztosítékra adható a kölcsön, továbbá, hogy az elpusztult épületek helyett jobb minőségű épületek előállítására kell törekednünk: szemben a I6V2 millió megmaradt vagyonnal, mely biztosítékul szolgáim vau hivatva és az épületekben elpusztult 7 millióval, melyet legalább is helyre pótoltatni szándékunk, helyes arányban áll a 10.000,000 frt, mely ily kölcsönökre a város lakóinak rendelkezésére bocsáttatik. Meg vagyok győződve, hogy ennél nagyobb összeget semmi esetben nem lehetne Szeged polgárai között okszerűen és biztosan kölcsönkap kiosztani. De ez összeg segítségével lehetséges is, hogy Szeged város magánházai pár év leforgása alatt felépüljenek, annyival inkább, mert az emelendő építmények adómentességéről szóló törvényjavaslatban gondoskodva van arról, hogy eddig vidéki városban még nem létezett kedvezményben részesittessenek az új épületek, mi szintén csak fokozni fogja az építési kedvet. Igaz, átlagszámítás szerint circa 20.000,000 forint azon összeg, melybe a rombadőlt 5,500 háznak tervszerű építése kerülend, de ez összegben bennfoglaltatik a kézi-napszámok és fuvarok ára, a szegedi magas napszám-árral számítva, holott előreláthatólag ennek nagy részét az építkezők, részint saját erejükkel, részint olcsóbb árak mellett fogják teljesíthetni. Továbbá tetemes értéket képviselnek, a még felhasználható romok s végre ismerve a szegedi népgyakorlat irányzatát, nincs kétségem felette. bármennyire igyekezzenek is némelyek e tekintetben félrevezetni a közvéleményt, hogy a leg-* közelebbi kiosztandó könyöradományok is, melyek közel két és fél millióra rúgnak, nagyobb részükben be fognak építtetni. A könyöradományok éppen ezen indokból 12