Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

4 239. országos ülés április 12. 18S0. hatalmaztatik az új választás iránti intézkedés megtételére. Kautz Gyula előadó: Van szerencsém a pénzügyi bizottság részéről jelentést előterjesz­teni Körmöezbányának folyamodására vonatkozó­lag, melyben azon 400 frt járulék elengedését kéri, melyet eddig a ministeriam, az ottani tan­intézetre és iskolára nézve élvezett. Kérem méltóztassék ennek kinyomatäsát és szétosztását elrendelni. Elnök: Ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idejében napirendre fog tűzetni. Láng Lajos előadó: T. ház! Van szeren­csém az állandó pénzügyi bizottság jelentését beterjeszteni azon pótelőterjesztésről, melyet az ö Felsége személye körüli minister adott be, a vezetése alatt álló ministerium által kiállított útlevelek díjai tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentés kinyomatását, szétosz­tását elrendelni és ezt minél előbb napirendre kitűzni, hogy ezen tételek a budgetbe utólago­san felvehetők legyenek. Elnök: E jelentés kinyomatik, szétoszta­tik és annak idejében napirendre tűzetik. Szlávy Olivér: Van szerencsém beadni a mentelmi bizottság jelentését Verhovay Gyula, b. Mednyánszky Árpád Komjáty Béla és b. Üchtritz Zsigmond mentelmi ügyében. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelen­tést kinyomatni, szétosztatni és annak idejében napirendre kitűzni. Elnök: Kinyomatik, szétosztatik és annak idejében napirendre tűzetik. Következik a napirend szerint, a földm.-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költség­vetése tárgyalásának folytatása. Baross Gábor jegyző (olvassa): Távírda. Rendes kiadás. XVIII. fejezet. 13. czím. Rendes bevétel. VII. fejezet. 9. czím. Irányi Dániel: T. ház! A nők alkalma­zása a távirdánál nem kevésbé helyes, mint sze­rencsés újítás volt. A nők szintoly ügyesen, pontosan s lelkiismeretesen végzik feladatukat, mint a férfiak, sőt ez utóbbi tekintetben, mint értesültem, a nők felette állnak a férfiaknak. A pesti kerület egyik magasabb állású hivatalno­kától hallottam, hogy míg száz fegyelmi eset fordul elő férfiak ellen, nők ellen ily czímen egyetlen egy tárgyaltatott; és a mi különösen figyelemre méltó, mig a hivatalos titok megsér­tése miatt 4—5 férfit kellett részint elbocsá­tani, részint egyébként megbüntetni, nők ellen ily czímen egyetlen egy feladás, egy panasz sem érkezett. Mindamellett a nők helyzete a távirdák­nál kevésbé előnyös, mint a férfiaké. Hallgatok arról, hogy a nők legmagasabb fizetése, a leg­hosszabb szolgálati idő után is az 500 frtot nem haladhatja meg és a lakbér 100, illetőleg Pesten 150 írtnál nagyobb nem lehet, a mit egyébiránt bizonyos okoknál fogva igazolhatónak tart az igazgatóság, csak azt emelem ki, hogy a nők, ha 30 napig nem teljesítik kötelességöket, legyen az bár a legsúlyosabb betegség miatt fizetésök­től megfosztatnak és ha három hónapig nem jár­nak el hivatalukba, habár halálos betegség miatt is, állásukból elbocsáttatnak, holott a férfiak egyik és másik esetben egy esztendei engedélyt nyernek. Tovább megyek. A férfiak nyugdíjképesek, a nők ellenben, habár 20— 30 évig, vagy tovább szolgál­tak is, minden legkisebb javadalom nélkül bocsát­tatnak el és mehetnek a szegények házába, vagy pedig vehetnek kezökbe koldusbotot. Vannak t. ház, olyanok, a kik az állam­hivatalnokok nyugdíjazásának elvből nem bará­tai ; kik azt tartják, hogy igyekezzék mindenki a mig szolgálatban van, megtakarítani magának öreg napjaira a szükséges összeget; de olyat nem ismerek, ki nyugdíjazás tekintetében kü­lönbséget akarna tenni nők és férfiak köztt. Ez ellenkezik az igazsággal, a méltányossággal. [ügy van!) Remélem annálfogva, hogy a t. minister ur, miután ezen igazságtalan különbségre figyelmét felhívtam, igyekezni fog azt a lehetőségig meg­szüntetni. (Helyeslés). Ivánka Imre: Azok, a kik a Királyhágón innen mezei gazdasággal foglalkoznak, tudják, hogy Margita milyen nagy emporium, marhavá­sárok tekintetében. Az északkeleti vasút azon tapasztalást tette, hogy az ottani marhavásárok alkalmával bevásárlóit jószág nem szállíttatik Mihályfalván, a legközelebb helyen, vasútra, habár Bécsbe, vagy a külföldre megy is, hanem lábon hajtják Nagy-Váradra s ott adják fel a vasútra. Természetes, hogy ezen körülménynél fogva az okokat puhatoltam s azon választ nyertem, hogy miután távirdai összeköttetés ezen nagy vásárokkal biró helyről nem létezik, az illető vevőknek, kik nem tudják vásár előtt meg­határozni, hogy hány darabot vásárolnak majd be, nincs alkalmok idejekorán vasúti kocsikat megrendelni és ezért inkább Nagy-Váradra hajtják és ott adják fel a jószágot, mi által az üzlet bevétele természetesen szenved. Ennek kö­vetkeztében iparkodtam az ottani birtokosokkal és kereskedőkkel érintkezésbe lépni és ezek igen szép ajánlatot tettek egy távírda-vonalnak felállítására Ér-Mihályfalvától Margitáig, még­pedig mind az illető távirdásznak elhelyezésére, mind pedig annak díjazására s a kellő számú táviratok feladására nézve stb.; szóval a költ­ségekhez is igen szép összeggel ajánlkoztak já­rulni. Midőn azonban a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium illető referensével érint-

Next

/
Oldalképek
Tartalom