Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
7S 241. orffltígos fűé* iprilis 14.. 18SÖ. minister ur rögtön fölállt és elfogadta. Azóta vártam; mert nem az én hivatásom, hanem a t minister uré lett volna, hogy azt mondja: van a háznak egy határozata, mely szerint egy 15 tagból álló bizottság választandó; válaszsza meg a t. ház. Én vártam, ma is várok, az a bizottság, melynek választásába a minister ur beleegyezett, melynek választására az iropulsust ő adta, az a bizot sríg máig sem lett megválasztva. Engedelmet kérek, az ilyen eljárásra azt ráfogni azután nem tudom, erről elismerni nem tudom, hogy ezen ügynek lebonyolítását és megoldását ne akadályozná. És én kijelentem, hogy elhinni nem tudom, hogy a mimster urnak szivén feküdnék ezen ügynek gyors megoldása, (ügy van! a baloldalon?) Különben nem is titok, hogy a t. minister ur az egyház-potiíikai kérdésekkel mindig igy van. Merem állítani, még pedig köz vétlen tapasztalás alapján, mert mindig tagja voltam a bizottságnak, hogy a minister ur 1873-tól fogva, mióta Deák Ferencz emlékezetes nagy beszéde alkalmával, a minister ur által ajánlott bizottság kiküldetett, soha sem segítette elő a bizottság munkáját, mert hiába hivtnk a ministert, hogy jöjjön és adjon felvilágosítást, a minister ur sohasem jött, {Mozgás balfelöl) hanem küldött legföllebb egy ministeri tanácsost, a ki kijelentette, hogy az általa jelzett álláspont nem a ministeré, hanem az övé. A bizottság ezzel nem elégedett meg, hanem Idvta a ministert, hogy jöjjön és adjon felvilágosítást, hanem a minister ur soha sem jött. A minister ur tehát, nem először mondom, hanem másodszor, valahányszor valamely bizottság egyház-politikai kérdésekkel foglalkozott, mindig bújósdit játszott és játszik folyvást. (Igaz! Ügy van! halj'elö'l.) A minister ur azt mondja, hogy ő nem bánja, akár költségvetés alapján, akár bizottság, akár pedig a törvény által ellenőriztetik is ezen ügy, de legyen már egyszer vége. Engedelmet kérek t. ház. de kénytelen vagyok kimondani, hogy ez nem egy minister szájába illő nyilatkozat, (ügy van! balfelöl.) Trefort Ágoston: Ezt nem mondottam! Guíiter Gyula: Ma tetszett mondani, feljegyeztem. Trefort Ágoston: De nem igy. Gulner Gyula: Engedelmet kérek, de e ház és az ország komolyan megkívánhatja ministerétől, hogy már kisebb dolgokban is tudjon irányt adni és hogy ily nagyfontosságú kérdésben pedig legyen határozott álláspontja, a melylyel a pártoknak, a közvéleménynek és az országnak számolni kell. De egy ministernek nem lehet azt mondania, hogy néki mindegy, akár igy, akár ágy; akár hideg, akár meleg; akár képviselőház, akár bizottság, mert az ország ministerétó'l ih T fontos kérdésekbea határozott véleményt és álláspontot kívánhat. (Helyeslés baU felöl) Most már, t. ház, coucludálok. Nem szükséges mondanom, hogy bennem azon meggyőződés érlelődött meg ezen jelentés olvasása után„ hogy az alapok és alapítványokat, a melyek 32—35 millió értéket képviselnek, legyenek akár egészben, akár részben a katholikusokéi, vagy az államéi, azon kezelés alatt, a hol van, meghagyni úgy, a mint van, per absolate lehetetlen. (ügy van! a baloldalon?) A minister ur javasol a 9-es bizottság előle rjesztése nyomán egy expedienst, a mely as ellenőrző bizottság volna, a melyről véleményemet el kell mondanom. (Halljuk!) Azt értem, ha valaki azt mondja, hogy nem akar praejudicálni az alapok jogi természetének, hogy ne vétessek be a költségvetésbe és kerüljük annak még csak látszatát is, mint ha azon praejudiciemot akarnók teremteni, hogy az alapok és alapítványok állami természettel birnak, de akkor azután a logika nem vezet oda. a hová a tisztelt minister ur ment. Ha a tisztelt minister ur nem akar praejudiciumot teremteni, ne induljon el azon az utón, a hová vezetne t. minister urnak ő Felségéhez, a királyhoz intézett előterjesztése, mert hát az, a mit a t. minister ur javaslatba hozott, hogy tisztán katholikus, férfiakból alakittassék egy bizottság, a melynek —• nem tudom miféle hatásköre volna, mert itt megint olyan homályos hatáskörről van szó, hogy én legalább nem hirfara megérteni a minister urnak tegnapi felszólalásából sem, — hát ez azután, t. minister ur nem logika. A t. minister ur nem akar praejudicálni; és énsem akarom a dolgot se jobbra, se balra terelni, akkor míg egyfelől óvakodjunk minden oly intézkedéstől, melyből következtetni lehetne— sőt elmegyek a legvégsőbb határig, minden cautelát megadni, hogy kizárva legyen azon eshetőség, hogy praejudicium teremtessék arra nézve, hogy ezen alapok addig, mig a jogi természetük az illetőtényezők által nem decretál tátik, államiaknak tekintessenek, akkor dacsára annak, hogy ugyanazon hitfelekezethez tartozom, az igazságérzet követeli tőlem, hogy kimondjam, miszerint nem szabad teremteni egy oly prejudiciumot, oly elemekből összeállított bizottság által, mint a mily elemekből a minister ur akarja ÖsszeállittatnL És ha ez még nem is volna elég ok, nekem elégséges ok az, hogy én nem hiszem, bármiképalakítsa össze a t. minister ur azon — megengedem — igen nagy tekintélyű bizottságot, hozza azt létre akármily férfiakbél, hogy ez olyan hatályos ellenőrzést legyen képes gyakorolni, mint a minőt gyakorolni egyedül és kizárólag a képviselőház van hivatva. Én azt mondom, legyen azon alapok termé-