Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

241. országos ülés április 14. 1S80. 65 nem a fennálló törvényes viszonyt nevezte tűrhetőnek. A mi katholikus fő klérusunkat illeti, úgy részemről én nagyon is elismerem finom modorukat, alkotmányszeretetöket inkább, mintsem fel ne tenném róluk, hogy ők, ha a törvény egy leendő felsőházban, vagy egy újonnan szervezendő alsóházban akár egy zsidó főrabbinak adna helyet, nem fognának vonakodni szelenczéjébői egyet szippantani, de azt még sem lehet követelni, hogy ők maguk törekedjenek oly állapot valósítására, hogy azon előjogot, melyet nekik a törvény és az alkotmány ad, egyes zsidó főrabbival, avagy pláne kettővel — egy neológgal, egy orfhodoxxal megoszszák. Hiszen a mai világban, midőn minden kötelék meglazul, nem szabad rósz néven venni, ha a kath. egyházban testületi szellem uralkodik és t. főpásztoraink főtörekvése a „saját akol és saját nyáj" körül csoportosulni. De még azon esetben, ha a katholikusok mindennek daczára, az elválasztást sürgetnék, erre egyszerűen azt felelném, hogy akatholikusoknakaztkivánniok nem is szabad, hiszen ott van az 1864. évben kelt 55-ik syllabus, mely határozottan és minden kétséget kizáró módon kárhoztatja ezen tant: ut ecclesia ä statu, statusque ab ecclesia sejungendus est, azaz, hogy az egyház és az állam egymástól különválasztassanak. A mi pedig az államot illeti, az államnak bizonyára még kevésbbé van érdekében azt kívánni, hogy a püspökök s érsekek kinevezési joga nem az apostoli király ő Felsége által gyakoroltassák. E tekintetben bocsánat, ellent mondani kénytelen vagyok t. Boér képviselőtársamnak. A mennyiben ugy értettem szavait, hogy a jus supremae inspectionis, s a „jura cirea supremae saora"-kat Sylvester pápa bullája adta volna az apostoli királynak. Mert ezen jogok historice fejlődtek, csaknem mióta a keresztény egyház fennáll, azon szoros viszonynál fogva, mely az állam s egyház köztt létezett. Kautz Gyula: (Közbeszól): „Ezt soha." Simonyi Iván: Bocsánatot kérek a jus supremae inspeetionis-t gyakorolták az egész középkorban s csaknem kivétel nélkül minden kath. államban, Spanyulország, Franczia--, Német- és Magyarországban. Számos államban, mint Magyarországban, a fejedelem nevezte ki az egyházi főpásztorokat, mely jogot tudvalevőleg még most is gyakorolja. (Mozgás.) Keresztül éltünk mi egy bizonyos korszakot, mely némileg hasonlít a szabadegyházhoz, az autonómiához ugy, mint azt sokan kívánják, t. i. a concordatum idejét. Ez időben történt, hogy egy magyar püspök hirhedetté vált azon mondása által, hogy az ő inteatiói szerint nem KÍPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. sok idő múlva a legutolsó magyar pusztán sem fog magyar szó hangzani. Én a legnagyobb tisztelettel viseltetem egyházunk feje, a pápa ő szentsége iránt, de a tapasztalás azt mutatja, hogy ő a politikai befolyások iránt is fogékony és igy nincs kizárva a lehetőség, hogy azon esetben csupa Haasok és Mojzesek fognának ülni a magyar püspöki székeken, már pedig ez bizonyos szláv-német, vagy román alliance-ok eseteiben, a melyek Magyarországra ellenségesek lehetnének, az országot igen kényes helyzetbe hozhatná. Avagy kivánatos-e az államra nézve, hogy a szerzetek, oly mesés módon szaporodjanak, mint ez Belgiumban, a szabadegyház uralma alatt történik. Én nem járulok azoknak chorusához, kik minden szerzetet, mint minden rosznak fészkét szeretik előtüntetni, ellenkezőleg Magyarországban a szerzeteknek nem egy jót köszönhetünk. Midőn Pesten iskolába jártam, csak két gymnasium volt, a protestáns és a piaristáké, az utóbbiban a szellem nemcsak uemzetiebb, de humánusabb is volt, mint sok későbbi Bach gymnasiumban. Alárendelt példa ugyan, de jellemző, hogy a szabadságharcz idejében szerzetes tanáraink civil ben jártak és körszakált növesztettek. (Közbeszólások : Igenis a szabadságharczban részt vettek.) Igenis tisztelt ház, velünk együtt éreztek és küzdöttek, de ez akkor volt, midőn egyház és állam között jó viszony létezett. Ez csak kifolyása volt azon viszonynak, mely az egyházat az államhoz fűzte. Ezen kérdést illetőleg gyakran az lett hangoztatva, hogy a szabad egyház tana jó in theoria, de a praxisban nehézségekbe ütközik, a mi különben csak arra indíthat bennünket, hogy a praxisban az akadályokat elhárítsuk. Meglehet, visszatetszésre fogok találni, de szokásom levén meggyőződésemnek mindig nyilt kifejezést adni, nem habozom kimondani, hogy nézetem szerint a katholikus autonómia, értve az úgynevezett tökéletes elválasztást, a jelen viszonyok köztt úgy a theoriában, mint a praxisban nem más, mint egy nagyszerű humbug. (Mozgás.) T. ház! Lesz talán alkalmam a jövőben ezen erősnek látszó kifejezés igazságát igen számos okokkal, sőt egyenesen az egyházi törvényekből igazolni. (Ralijuk! Halljuk!) A sok ok köztt, vagyok bátor azt az egyet megemlíteni, hogy a katholikus egyház dogmái folytán, — melyeket itt vita tárgyává tenni nem akarok, — az álladalomnak hatáskörét el nem ismeri, vagy pedig az állam felé helyezkedik. Ha tehát valamely politikus beleegyezik az elválasztásba, korülbelől úgy cselekszik, mint az, a ki, mint egyik szerződő fél kötelezi magát a szerződés minden pontjának megtartására, mig a 9