Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

211. oriZiiuros ttles ápriiis 1S. IS'ii). 03 mindeddig nem sikerült minden irányban kielégítő gyakorlati megoldást találni. Továbbá ministerelnök ur kijelenté, hogy ha talán törvényeink hiányosak is, de a lelki­ismeret- és vallásszabadság tényleg megvan Magyarországon, a miből azon következtetést vonta ki, hogy az Irányi által szorgalmazott tör­vények beterjesztését szükségesnek nem tartja s határozati javaslatát elvettetni kéri. Ugy e t. ház! itt nem arról van szó, hogy a nálunk levő vallásszabadság mérve kielégíti-e ministerelnök urat, hanem arról, hogy a képviselő­háznak, egy már többszörösen megújított hatá­rozata teljesittessék-e, vagy nem? Az, hogy ministerelnök urnak nem sikerült íh^en, vagy amolyan megoldási módot találni, mi reánk nem lehet irányadó, hisz akkor a kormá­nyoknak mindig módjukban lenne a törvény­hozás végzéseit és határozatait kijátszani, mert el­végre olyan törvényeket alkotni, a melyek min­denkinek tessenek, alig lehet, ily elmélet mellett a kormány alkudoznék s foglalkozna évtizedeken át s kormányozna önkényüleg. Aztán, t. ház! ha elfogadom is azt, hogy a vallásszabadság tényleg nálunk megvan ; de törvényileg csak a bevett vallásokra nézve léte­zik, már pedig vannak nazarénusok s más fele­kezetbeliek is, a kikre nézve a vallásszabadság­nak törvényesítése a létezhetés alapját képezi. Aztán eltürhető-e az, hogy a világ bármely sza­bad és polgárosodott államában törvényesnek te­kintett házasság, nálunk semmisnek tekintessék s az ily szülők, gyermekeikre nevükéi, vagyonu­kat át ne ruházhassák ? Megengedhető-e azon abnormis helyzet, hogy egy csomó vegyes há­zasság azért ne leg} r en megköthető, mert a férfi, vagy nő ilyen, vagy olyan vallású; hanem az ilyenek legyenek kénytelenek Bécsbe vándorolni házasságkötésre, vagy expatriälni magukat és számos más ész- és emberjogellenes esetek tör­ténjenek, a melyeket Mandel Pál tegnapi jeles beszédében kifejtett. Mindezek, t. ház, nagyon is szorgalmazzák azt, hogy Irányi Dániel határozati javaslata ér­telmében a kormány, a t. ház határozatának — Deák Ferencz kinyilatkoztatása értelmében — mihamarabb eleget tegyen. Ministerelnök ur tegnapelőtt öntudatára látszott jönni annak, hogy minő terhelő az, a mi­dőn valakit, szószegéssel, ígérete be nem váltá­sával vádolnak s bizonyos mesével akarta tud­tunkra adni, hogy inkább szeret képtelennek, mint szószegőnek tartatni. En tudnék t. ház e mesére, más találós me sét találni; de nem szükség a mese világába ereszkednünk, mert elég találós és fájdalmas példák kínálkoznak a való világban is arra, hogy * mi kormányunk feledékeny ígéretei beváltásá­j ban s aztán a szószegésnél az elvszegés, a pro­grammszegés nagyobb bün, annak pedig egy egész tárházával bővelkedik a fnsio aerája. Még csak Latinovics Grábor képviselő ur be­szédért', akarok egy örvendetes észrevételt tenni, beszéde azon részére, a mely a romániai Csángó testvérekre hívja fel a közoktatásügyi mhdster ur figvelmét. Üdvözlöm ezen első szót, ezen első gondos­kodást, a melyet egyházi férfi hallat veszendőbe indult Csángó testvéreink ügyében. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én, t. ház! már niás alkalmakkal füzeteseb­ben foglalkoztam e kérdéssel s most felesleges­nek tartom a szomorú tényállást megvilágító történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem azt határozottan kijelentem, hogy minden nép jogosan kívánhatja azt meg, hogy saját édes anyanyelvén imádhassa istenét. Ez meg volt Csángó testvéreinknél ősidőktől fogva, egészen a jelen század elejéig, ott volt előbb Milkoviábaa, később Bakóban, egy, az esz­tergomi érsekség egyházmegyéjébe beosztott ma­gyar püspökség, a mely alá a Csángók s egy ideig a Székelyföld eg} r része is tartozott. A püspöki székhelynek a török általi fel­dulatása után, a Csángók püspöke egy darabig Erdélyben székelt s onnan administrálta híveit ; később egyenesen a kalocsai érsekséghez csatol ­tatoít s onnan küldettek ki magyar papok a Csángókh-z e század elejéig, a midőn a jaszii missio püspökének egyházmegyéjébe osztatott be, a mióta olasz papok administrálják, a minek az a szomorú következménye van, hogy a még e század elején 250,000 lelket meghaladó Csán­gók létszáma, ma már 30,000-re olvadott le s ha továbbra is az olasz papokra bízzuk, egy-két embernyom alatt ugy eltűnnek, hogy csak em­lékük marad fenn. T. ház! Én azt tartom, hogy sertkinek joga nem volt, egy magyarországi pii.-pökségnek terü­letét elajándékozni. Ezen, az ország és törvény­hozása, hozzájárulása nélkül végrehajtott elkebe­lezés érvénynyel nem bírhat s Magyarország val­lásügyi ministerének csak akarnia kell s főpap­ságunkkal egyetértve, könnyen kieszközölheti azt Rómában, hogy Csángó testvéreink ismét magyar pöspökség egyházmegyéjéből kapjanak magyar papokat; hisz az egyháznak és Rómának is ér­dekében van, hogy az ottani, már ugy is hatod­részre leolvadott katholikus híveket a gyors ele­nyeszestől megóvják. T. ház! Még csak néhány szót kívánok az előttem szólott Boér képviselő ar beszédére mon­dani. (Halljuk!) T.ház! A mit beszéde elején a képviselő ur elmondott, az valóban a szabad kéz elméletét hangsúlyozza, mert az az ellenőrködő* kizárása. Már pedig, részben legalább, nevelési

Next

/
Oldalképek
Tartalom