Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-240

240. országos ülés április 13. 1886. 5E íban részesülnek Magyarországon a szerbek, — ismétlem, a mit talán már egyszer mondtam —- nézze meg, minő helyzetben vannak és minő bánásmódbanrészesülnek Szerbiában az ott lakó nagyszámú románok. {Igaz! Ugy van!) És én legalább, akkor vagy az egyiket, vagy a másikat kívánom: vagy hirdesse azt, hogy Szerbiában a románok elnyomatnak ; vagy ha azt mondja, hogy azoknak ott jó dolgok van: oly sorsot kívánjon a szerbeknek itt, mint a minő helyzetük van a románoknak Szerbiában. (Elénk helyeslés) A képviselő ur hivatkozik arra, hogy a szerbek nem jöttek volna el ide, ha nem fogadták volna autonómiával. En az autonómiának, az állam érdeke által követelt korlátok között, a szerbekre nézve sem vagyok, sem voltam, sem leszek ellensége. De hogy a szerbek autonómiát keresni jöttek volna ide, arról ugyan a történelem semmit sem tud. (Elénk helyeslés.) Jöttek futva, menekülve a török elől, földet keresni, melyet a török elvett tőlük. (Igaz !) Polyt Mihály (közbeszól) : Jöttek fegyverrel védeui Magyarországot. Tisza Kálmán: Ne tessék ezt elfelejteni. Polyt Mihály (közbeszól): Fegyverrel védeni Magyarországot. üss a Kálmán: Engedelmet kérek a képviselő úrtól, nem kell meghamisítani a történelmet; (Elénk helyeslés) jöttek menekülve, helyet keresni Magyarországon. Polyt Mihály (közbeszól) : Fegyverrel jöttek védeni Magyarországot. Tisza Kálmán: Azután mikor itt voltak és letelepedtek, a magyarokkal együtt védték Magyarországot, de az indok, a miért jöttek, az volt, a mit elmondani bátor voltam. (Igaz! ügy van!) De furcsán van a t. képviselő ur, agy látom, a történelemmel. Először is beszé! mindjárt Mohács után protestáns autonómiáról. (Élénk derültség.) No én nem hiszem, hogy olyan autonómiát kivánna hitfelei számára, mint a minő Mohács után a protestáns autonómia volt, a hol az egyik törvény még azt is mondta ; lutherani eomburrantur s néhol kipótolták ezt még azzal is: helvetici pariter. (Elénk helyeslés.) Fejlődött azután igenis a protestáns autonómia és későbbi időben a protestáns autonómiáért folytatott küzdelmek, egyúttal a magyar állami létért folytatott küzdelmek is voltak. (Igaz! Ugy van!) De t. képviselő ur, — sajnálom hogy elő kell hoznom, — de ha ezekre emlékeztet, kérdem tőle: vájjon állíthatja-e ezt a szerb autonómiáról? Akkor, midőn ezen küzdelmek folytak; midőn a protestáns autonómiáért való küzdelem, a magyar államért folytatott küzdelem is volt, vájjon azon szerb autonomisták, melyik táborban küzdöttek ? (Élénk helyeslés.) Nézze meg a történelmet, mielőtt ilyen hasonlatossággal él. (Élénk tetszés.) Nem szabad e két autonómiát a történelmi múlt tekintetéből egy napon említeni. (Élénk helyeslés.) Még csak egy pár szót akarok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Én igenis tudom és hiszem, hogy egy törvényhozásnak kötelessége törvénytiszteletre kényszeríteni a kormányt, kivévén, ha valamely speczialis esetben a törvénynek megsértését, a felelősség elvénél fogva, nagyobb állami érdekből, a törvényhozás is elnézendőnek és helyeslendőnek itéli. Polyt Mihály (közbeszól): Az más! Tisza Kálmán ministereliiök: Az más és azért is más, mert ebben az esetben erről saó nincs és szó nem lesz; mert ebben az esetben a kormány a törvényt és a fennálló, a kifejlett történelmi gyakorlatot csak azok szerint sérthette meg. a kik ugy értelmezik és magyarázzák a töivényt is, mint a hogy a képviselő ur a históriát magyarázza. (Derültség.) De mondom, erről a legközelebbi alkalommal lesz szerencsém a t. ház előtt bővebben szólani. A képviselő ur azt mondja: azt állítják, hogy hisz a nép megelégedett, csak az agitátorok nem azok; azt mondja, ha a nép hallgat, akkor azt állítják, hogy meg van elégedve; ha petitionál, azt mondják, hogy az agitátorok ösztönzik reá és beszél valamely rendeletről is, hogy a községek, a melyek kérelmeznek, üldöztessenek. Én ily rendeletről a magam részéről semmit sem tudok. Annyit tudok, hogy az a polidkától való visszavonulás, melyet a képviselő ur beszéde elején mondott, oly nagy mértékű, hogy minden elfogulatlan emberre merem bizni, a ki lefordíttatja magának, olvassa el a Zasztavát, annak, ha tetszik minden számát s azt fogja találni, hogy nincs állam a világon, Amerikát is bele értve, a hol oly politikai izgatást űzni lehetne, mint a milyen ott azon lapban minden ellen, a mi magyar és Magyarország, folytattatik. Meglehet tehát, vissza vonulnak önök, de nem a szerb nép, hanem az agitátorok, a nyilvános politikai működéstől, de éppen attól, a mit agitátiónak és jogtalan agitátiónak nevezünk, attól nem vonulnak vissza s ezzel igyekeznek félrevezetni népüket. De t. ház, mindezzel szemben s bár igaz, hogy minden kormány azt szokta mondani, hogy a nép elégedett, csak az agitátorok nem, határozottan merem állítani, hogy egyfelől, a mi elégedetlenség van, az igenis csak a helytelen agitátiónak a következménye; másodszor, hogy elégedetlenség oly fokban, mint a képviselő ur mondotta, nincsen; és harmadszor mernék egy fogadást ajánlani. Nem kívánom azt a hatalmat, de ha oly hatalmam volna, mint a képviselő ur