Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-240

240. országos ülés április 13. 18S0. 49 szellemmel, melyet Magyarország a legválságosabb időkben fenn tudott tartani. Ezen szellem a vallásszabadság, az önkormányzat vallási dolgokban. Nem rég a házban sok szép beszéd mondatott az administratió reformjáról. Ha akkoriban részt veszek a vitában, elmondtam volna, hogy nagy könnyelműség Magyarország traditionális administratióját bolygatni. Nem mondtam volna azt, azon értelemben, mintha a reform szükséges nem volna, hanem olykép, hogy minden reform csak ugy vihető keresztül, ha az ország traditionális administratiójának keretén belül marad. De van Magyarország administratiójának egy neme, mely éppen ugy, mint a megye, Magyarország szabadságának és önállóságának védbástyája s ezen administratió nem más, mint a vallási, az egyházi önkormányzat. {Helyeslés a szélső balon.) T. ház ! Magyarország története azt bizonyítja, hogy bizonyos időkben, ha ezen egyházi kormányzat nem létezik, Magyarország önállósága aligha tartatott volna fenn. Éppen akkor, midőn Magyarország a mohácsi vész után kénytelen volt magát Ausztria karjaiba vetni, vájjon fenntartotta volna-e önállóságát, ha a reformatio nem képezett volna válaszfalat a katholikus Ausztriával való összeolvadási törekvés ellen? Vájjon a protestánsok százados küzdelmei, nem voltak-e küzdelmek, Magyarország szabadságáért és önállóságáért? Vájjon a bécsi és a linczi békekötés csak vallási jelleggel bírtak s nem-e egyszersmind politikai jelleggel? S vájjon a legutóbbi időkben a protestánsok küzdelmei, nem voltak-e küzdelmek, Magyarország önállóságáért és szabadságáért? Vájjon a küzdelem a protestáns pátens ellen, nem volt-e küzdelem, Magyarország szabadságáért s vájjon azon férfiak, mint Zsedényi és mások, kik szenvedtek elveikért, nem voltak-e a politikai szabadság martyrjai? nem voltak-e előharczosai az 1867-ki kegyezésnek? Igenis, t. ház! a vallásszabadság, az önkormányzat Magyarország egyik fó'oszlopa. Ez volt az, a mi a különböző fajokat Magyarországba vonzotta. Vájjon a szászok maradtak volna Erdélyben, vájjon a szerbek bejöttek volna Magyarországra, ha a vallásszabadság s egyházi önkormányzat biztosítva nem lett volna? A mi különösen a szerbeket illeti, Magyarországba való bejövetelüknek egyik fofeltétele volt a vallásszabadság és egyházi önkormányzat biztosítása. Ezt világosan kimondják a régi szerb kiváltságok és számos magyar törvény: az 1791 : XXVII.; az 1848: XX.; újabban az 1868 : IX. t. ez. De, t. ház, mióta a szerbek Magyarországban vannak s mióta itt kormányzat létezik, KÉPVH. NAPLÓ í878-— 81. XII. KÖTET. pedig voltak különféle kormányzatok, soha a szerbek egyházi önkormányzata oly nagyon meg nem sértetett, mint a mostani kormány által, az által, a mi nemrég a szerb egyházban történt; oly durva megsértése ez a szerbek egyházi önkormányzatának, hogy arra példa a magyarországi szerbek egyházi önkormányzatában nem létezik, nem is létezhetett addig, mig Magyarországban kormány volt, melynek a törvénytisztelet szent kötelessége volt. És meg vagyok győződve, t. ház, hogyha az, a mi nálunk a szerb egyházban történt, a református egyházban történik, a parlamentnek volna módja a kormányt a törvény tiszteletére kényszeríteni. Emlékszem, t. ház, hogy ez előtt két évvel sokkal csekélyebb dologban, mikor a t. ministerelnök ur a szent István ünneplésére vonatkozó rendeletet kibocsátotta, oly nagy volt a támadás, hogy a t. ministerelnök ur kényszerítve volt rendeletét visszavenni. S mit mondanának a protestánsok és reformátusok, ba a t. ministerelnök urnak eszébe jutna egy superintendenst egyoldalulag kinevezni, egy másikat pedig nyugdíjazni; nyugdíjakat osztani, fizetéseket elrendelni, a nélkül, hogy az illetékes közegek önmaguk meghallgattassanak. T. ház! Nemrég a házban Maximonts Miklós t. képviselőtársam a ministerelnök úrhoz egy inteq>ellátiót intézett s bővebben előadta a szerb egyházban történt törvénysértést. Nekem itt a vall. és közokt. ügyi budget-víta alkalmával, csakis jeleznem kell azon kárhozatos irányt, melyet a jelenlegi kormány vallásügyekben követ. T. ház! A szerb egyházi kérdés éveken át ugy a szerb népnek, mint a magyar kormánynak sok kellemetlenséget okozott. Tudjuk azt, hogy Dél-Magyarországba kir. biztosok voltak kiküldve s ott egy neme az ostromállapotnak tartatott fenn, mig végre 1874-ben a patriarcha megválasztásával és a congressusi statútum alkotásával, a szerb egyházi kérdés megoldatott s a napirendről levétetett. Akkoriban a patriarcha megválasztása egy compromissumnak volt eredménye. A magyar kormánynak nem tetszett a congressus jelöltje s a congressus nem akarta megválasztani a magyar kormány jelöltjét, igy történt azután, hogy a román metropolita választatott meg szerb patriárchának. Ezen megválasztás és a szentesített congressusi statútum által a szerb egyházi kérdés megoldatott. Az egész keleti válság alatt a congressusi választmánynak működése oly békés, oly törvényes volt és oly rendet csinált az egyházi ügyekben és törvényes állapotokat teremtett, hogy a magyar kormánynak legkisebb oka sem volt elégedetlenségre; magának a szerb egyházi congressusnak, mely tavaly októberben Karlóczán összeült, működése oly correct és oly loyalis volt, hogy Ő Felsége a 7