Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-240

44 24 °- orizágea tUés április 13. 1880. ban csak 6"04% és igy 1/98%-al kevesebb, mint az összes születésekből. Hogy az ilyen törvénytelen gyermekek az életben, ha ugyan életben maradnak, mi sorsra kárhoztaivák? nem kell részletesen ecsetelnem; de rá akarok mutatni halandóságukra. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy aránylag több mint kétszer annyi törvénytelen szülött jelentetik be halvaszülöttnek, mint törvényes. Például 1876-ban 571,491 törvényes szüle­tésre esik 6392 halva született, azaz i'10%, mig 44,949 nem törvényes születésre esik 1017 halva született, azaz 2-26o/ 0 . A mi pedig a halandóságot illeti, az 1876-ban született 571,491 törvényes gyermek közül meg­halt öt éven alul: 38'9°/o, született továbbá 44,949 nem törvényes, melyből öt éven alóli meghalt 43­6%, vagyis 4'7%-al, tehát mintegy 2000-rel évenként több, mint a mennyinek halálo­zási viszonyaink között halni lehetett volna. De ez arány még sokkal rosszabbul ütne ki, ha az egy éven aluli halálozások számát tudnók, ezt azonban megszerezni képes nem voltam. Mi ebből a tanulság? Távol vagyok attól, hogy e rendkívül szomorító tüneményt egyedül a katholikus egy­házjogi házassági akadályoknak tulajdonítsam. De ha igaz az, hogy a katholikus egyházjogi akadályok szaporítólag hatnak a törvénytelen születésekre és igaz az, hogy a törvénytelenek között aránylag nagyobb a halandóság, mint a törvényesek között, akkor lehetetlen meneked­nünk azon következtetéstől, hogy azon néhány ezer gyermekhalált, a mennyi a törvénytelen gyermekeknél, mint aránylagos többlet, évenkint mutatkozik, egy bizonyos részben a katholikus házassági jognak kell tulajdonítanunk. Ez tehát a helyzet képe! Az egyes hitfelekezetek egyfelől, a helyett, hogy a nemzetnek egy nagy egyetemes családdá való összeolvasztásában közrehatnának, mind­egyik a maga külön törvénykezésével engesztel­hetlen ellentéteket istápolnak egymás ellen, kasztokra szaggatják a társadalmat, megzavarják a haza közösségének érzetét. Másfelől meg oly tévtanokhoz tartják lekötve híveiket, melyek a társodalom legbiztosabb talpkövén, a családok életén rágódnak lassan, de biztosan őrlő fogaik­kal, pazarolják a nemzet erejét, ártatlan gyer­mekeket dobálnak örök szégyen és nyomorba, vagy a mi ennél gyakoribb, de emberségesebb: a bizonyos halálba. Mig tehát egyfelől a személyes biztonság fenntai'tására milliókat áldozunk, — egészségügyi törvényeket alkotunk és annak kényszerű alkal­mazása kedveért a szegény zselléreket megadóz­tatjuk, mig csupa emberiségből a halálbüntetés ellen küzdünk és a bűnöst megmentjük a haláltól, — másfelől egy barbár jogállapotnak ezrével áldozzuk az ártatlan gyermekek sorsát, életét! {ügy van! Mozgás.) Vájjon mit mondana a nemzeti öngyilkosság ily vérlázító tüneteire a hon- és fajszeretet dicsőült martyrja — Széchényi — ki szent hevé­ben ily szenvedélyes felkiáltásra fakadt: „Az apa­gyilkosnak is megbocsátok, ha fajomat szaporítja! u T. ház! Nem öndicsekvés e helyről hazaszerete­tünkre hivatkozni. Hiszen nekünk mindenek felett kell szeretnünk hazánkat. E falak között száz­szor hangosabban kell verni minden magyar szív­nek, mint bárhol e hazában, mihelyt nemzeti ér­dekről van szó; e falak között, melyekből kell minden jónak és üdvösnek népünkre szétáradni. [Éljenzés és helyeslés.) Mutassuk meg tehát, hogy nem csak han­gos frázis hazaszeretetünk, de e kérkedésig em­legetett szónak legmagasabb értelmezését, leg­tisztább felfogását szivünkben, lelkünkben hor­dozzuk. Avagy tagadhatja-e valaki, hogy itt nagy és valóságos nemzeti érdekről van szó? Midőn látjuk, hogy osztályok és hitfeleke­zetek, különböző törvénykezéseik balfogalmai szerint, torzsalkodó pártokra osztják a nemzetet és sorvasztják annak vajmi drága erejét, akkor igenis nagy nemzeti érdek teszi elodázhatlan kötelességünkké az emeit válaszfalakat mielőbb megingatni, nem megingatni, de erős kézzel föl­dig leroskasztani. (Éljenzés és helyeslés.) És a ki itt még osztályok érdekét védi más osztályok rovására, vagy egyes osztályok külön állását más osztályoktól fenntartani erő­szakoskodik , vakhit, szenvedély, vagy pártérdek­ből osztálygyülöletet hint; kétes szolgálatot tesz saját osztályának és megrontja a haza közérde­két, melynek mi itt szolgálni tartozunk. Az egyetértést polgár és polgár között fenntartani, a polgárokban a közös hazán való függés érzetét ébreszteni, a hazaszeretet, kölcsö­nös szeretet mívelésével ápolni: ez az igazi hazaszeretet. Ezen hazaszeretetnek vagyunk mi itt felkent papjai és ezen érdek beszél a polgári házasság mellett. (Elénk helyeslés) Avagy tagadhatja-e valaki, hogy az állam­nak joga van, a házasságot a hitfelekezetekből kikebelezve, saját kebelébe áthelyezni? Egy te­kintet a házasságnak a magánjogokkal szorosan összefüggő kapcsolatosságára és következmé­nyeire, az állam nagy érdekeire, a fennforgó közegészségügyi és más rendőri szempont, feles­legessé tesz e részben minden vitatást. És bármi kecsegtetőnek tűnik is fel előttem e ponton mé­lyebb taglalásokba bocsátkozni, elhagyom azt, ne hogy előadásomnak előre kitűzött határát messze elhagyjam. Csak kérdem és e kérdéssel rekesztem be

Next

/
Oldalképek
Tartalom