Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-240
44 24 °- orizágea tUés április 13. 1880. ban csak 6"04% és igy 1/98%-al kevesebb, mint az összes születésekből. Hogy az ilyen törvénytelen gyermekek az életben, ha ugyan életben maradnak, mi sorsra kárhoztaivák? nem kell részletesen ecsetelnem; de rá akarok mutatni halandóságukra. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy aránylag több mint kétszer annyi törvénytelen szülött jelentetik be halvaszülöttnek, mint törvényes. Például 1876-ban 571,491 törvényes születésre esik 6392 halva született, azaz i'10%, mig 44,949 nem törvényes születésre esik 1017 halva született, azaz 2-26o/ 0 . A mi pedig a halandóságot illeti, az 1876-ban született 571,491 törvényes gyermek közül meghalt öt éven alul: 38'9°/o, született továbbá 44,949 nem törvényes, melyből öt éven alóli meghalt 436%, vagyis 4'7%-al, tehát mintegy 2000-rel évenként több, mint a mennyinek halálozási viszonyaink között halni lehetett volna. De ez arány még sokkal rosszabbul ütne ki, ha az egy éven aluli halálozások számát tudnók, ezt azonban megszerezni képes nem voltam. Mi ebből a tanulság? Távol vagyok attól, hogy e rendkívül szomorító tüneményt egyedül a katholikus egyházjogi házassági akadályoknak tulajdonítsam. De ha igaz az, hogy a katholikus egyházjogi akadályok szaporítólag hatnak a törvénytelen születésekre és igaz az, hogy a törvénytelenek között aránylag nagyobb a halandóság, mint a törvényesek között, akkor lehetetlen menekednünk azon következtetéstől, hogy azon néhány ezer gyermekhalált, a mennyi a törvénytelen gyermekeknél, mint aránylagos többlet, évenkint mutatkozik, egy bizonyos részben a katholikus házassági jognak kell tulajdonítanunk. Ez tehát a helyzet képe! Az egyes hitfelekezetek egyfelől, a helyett, hogy a nemzetnek egy nagy egyetemes családdá való összeolvasztásában közrehatnának, mindegyik a maga külön törvénykezésével engesztelhetlen ellentéteket istápolnak egymás ellen, kasztokra szaggatják a társadalmat, megzavarják a haza közösségének érzetét. Másfelől meg oly tévtanokhoz tartják lekötve híveiket, melyek a társodalom legbiztosabb talpkövén, a családok életén rágódnak lassan, de biztosan őrlő fogaikkal, pazarolják a nemzet erejét, ártatlan gyermekeket dobálnak örök szégyen és nyomorba, vagy a mi ennél gyakoribb, de emberségesebb: a bizonyos halálba. Mig tehát egyfelől a személyes biztonság fenntai'tására milliókat áldozunk, — egészségügyi törvényeket alkotunk és annak kényszerű alkalmazása kedveért a szegény zselléreket megadóztatjuk, mig csupa emberiségből a halálbüntetés ellen küzdünk és a bűnöst megmentjük a haláltól, — másfelől egy barbár jogállapotnak ezrével áldozzuk az ártatlan gyermekek sorsát, életét! {ügy van! Mozgás.) Vájjon mit mondana a nemzeti öngyilkosság ily vérlázító tüneteire a hon- és fajszeretet dicsőült martyrja — Széchényi — ki szent hevében ily szenvedélyes felkiáltásra fakadt: „Az apagyilkosnak is megbocsátok, ha fajomat szaporítja! u T. ház! Nem öndicsekvés e helyről hazaszeretetünkre hivatkozni. Hiszen nekünk mindenek felett kell szeretnünk hazánkat. E falak között százszor hangosabban kell verni minden magyar szívnek, mint bárhol e hazában, mihelyt nemzeti érdekről van szó; e falak között, melyekből kell minden jónak és üdvösnek népünkre szétáradni. [Éljenzés és helyeslés.) Mutassuk meg tehát, hogy nem csak hangos frázis hazaszeretetünk, de e kérkedésig emlegetett szónak legmagasabb értelmezését, legtisztább felfogását szivünkben, lelkünkben hordozzuk. Avagy tagadhatja-e valaki, hogy itt nagy és valóságos nemzeti érdekről van szó? Midőn látjuk, hogy osztályok és hitfelekezetek, különböző törvénykezéseik balfogalmai szerint, torzsalkodó pártokra osztják a nemzetet és sorvasztják annak vajmi drága erejét, akkor igenis nagy nemzeti érdek teszi elodázhatlan kötelességünkké az emeit válaszfalakat mielőbb megingatni, nem megingatni, de erős kézzel földig leroskasztani. (Éljenzés és helyeslés.) És a ki itt még osztályok érdekét védi más osztályok rovására, vagy egyes osztályok külön állását más osztályoktól fenntartani erőszakoskodik , vakhit, szenvedély, vagy pártérdekből osztálygyülöletet hint; kétes szolgálatot tesz saját osztályának és megrontja a haza közérdekét, melynek mi itt szolgálni tartozunk. Az egyetértést polgár és polgár között fenntartani, a polgárokban a közös hazán való függés érzetét ébreszteni, a hazaszeretet, kölcsönös szeretet mívelésével ápolni: ez az igazi hazaszeretet. Ezen hazaszeretetnek vagyunk mi itt felkent papjai és ezen érdek beszél a polgári házasság mellett. (Elénk helyeslés) Avagy tagadhatja-e valaki, hogy az államnak joga van, a házasságot a hitfelekezetekből kikebelezve, saját kebelébe áthelyezni? Egy tekintet a házasságnak a magánjogokkal szorosan összefüggő kapcsolatosságára és következményeire, az állam nagy érdekeire, a fennforgó közegészségügyi és más rendőri szempont, feleslegessé tesz e részben minden vitatást. És bármi kecsegtetőnek tűnik is fel előttem e ponton mélyebb taglalásokba bocsátkozni, elhagyom azt, ne hogy előadásomnak előre kitűzött határát messze elhagyjam. Csak kérdem és e kérdéssel rekesztem be
