Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-240
40 240. országos ülés április 13. 1880. í«rzsáiladékának jelentékeny megváltoztatását tárgyazzák, jelesen a) ha pénztőkék átváltoztatásáról; h) az alapok tőkéinek ingatlanokba fektetéséről ; c) a tőkék felhasználásával járó nagyobb építkezések foganatosításáról; d) ingatlanok vásárlásáról, eladásáról vagy eleseréléséről van szó, a mennyiben az ingatlan értéke tízezer forintot meghalad, — a bízottság előleges véleményét a minister mindig kikérendi," Az alapokból való kölcsönadások már előbb beszüntettetvén, az alapoknak csupán kamatozó állampapírokba, földtehermentesítési kötelezvényekbe és magyar földhitelintézeti záloglevelekbe fektetése iránt még 1866-ban kibocsátott legfelsőbb elhatározás tovább is érvényben tartatván, a mennyiben rendkívüli esetekben, jelesen közmívelődési czélokra, kölcsönökre vonatkozó kérelmek merülnének fel —- ezekre nézve is a bizottság véleménye mindig bekéressék s az ügy elhatározás végett ő Felsége elé terjesztessék. A bizottságban tárgyalandók továbbá az alapítványi törzsvagyon kezelésének változtatására, házi kezelés alá vonására, vagy bérbeadására , nagyobb erdőtestek kiirtására, vagy három éven túlra a fahozam eladására vonatkozó ügyek is; sőt a bizottság a gazdasági kezelésre is felügyelő s véleményadó szerepre van hivatva, A többször hangsúlyozott ministeri felelősségnél fogva azonban, a minister a bizottság határozataihoz kötve nem leend, de eltérő vélemény esetében tartozik ő Felsége határozatát kikérni. Méltóztatnak látni, hogy ez egy consultativ testület, hogy ez nem a ministert ellenőrzi, hanem csak a kezelésre g3 T akorol ellenőrzést, hogy csakugyan ideiglenes természetű, a mioisteri felelősség épségben tartása mellett működnék és igy az alkotmányosságot nem sérti. Mielőtt előadásomat bevégezném, még meg kell jegyeznem, hogy ámbár az én egyéni meggyőződésem szerint, ezen vallási és tanulmányi alapok katholikus természetű és jellegű alapok és általában azoknak tartatnak és azon czélokra használtatnak is, mégis megengedem, hogy vannak képviselő urak, a kiknek eziránt kételyeik lehetnek és azért is évek hosszú során át, talán 6—7 év óta, majdnem minden évben kiküldetett egy bizottság ezen alapok jogi természetének megvizsgálására. És ha Molnár Aladár t. képviselő ur most is ily indítványt fog tenni, az ellen legkisebb kifogásom sem lehet, mert én is óhajtom, hogy ez alapok jogi természetére nézve mindenki tisztában legyen. De óhajtanám egyszersmind, hogy a bizottság oda utasittassék, hogy a meglévő anyagot minél előbb feldolgozza és jelentést tegyen a háznak, hogy törvényt alkotni és ez ügyet végleg eldönteni lehessen. De éppen, miután mindig hangsúlyozom, hogy törvényalkotása által kell ezen ügyet tisztába hozni, ebből nem lehet azt következtetni, mintha én azt akarnám, hogy az országgyűlésnek ne legyen befolyása ezen ügy megoldására, vagy —- mintha az én iutentióm az volna, hogy a bizottság felállítása által praejudicaltassék az országgyűlés jogainak. Ez tőlem távol van. Ugyanazért én Molnár Aladár t. képviselőtársam határozati javaslatát elvben elfogadom. {Helyeslés jobb/elöl.) "MandelPál: (Halljuk!) T. ház! A vita, mely a vallás- és közoktatási tárcza költségvetése felett tegnap megindult, élénk képét tárja fel emlékezetem előtt a vallásszabadság és polgári házasság mellett e házban immár több, mint egy évtizede küzdött harcznak, mely kezdetét vette 1869-ben, midőn a ház egyhangú határozatával utasította a kormányt a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat beterjesztésére, — fénypontját elérte nagy hazánkfia, Deák Ferencz júniusi enunciatiójával , valamint a múlt országgyűlést megnyitó trónbeszédben tett királyi ígérettel — és méltó folytatását találja Irányi Dániel képviselő urnak, az igaz ügyet megillető nemes hévvel és jellemszilárdságának megfelelő vaskövetkezetességgel minden költségvetési tárgyalás alkalmával, most immár negyedszer megújított határozati javaslataiban. Mindannyiszor halljuk, részben tegnap is hallottuk ellenvetésül : egyfelől ugyan, hogy hiszen van nekünk vallásszabadságunk teljes, vagy legalább elég, — másfelől még, hogy a vallásszabadság nekünk árthatna, megzavarná a vallás közérzületét; •— a polgári házasság meg éppen meglazítaná a házasság erkölcsi kötelékét. Alkalmasint ezen támogatás által felbátorítva, a vallás- és közoktatásügyi minister ur maga is néha-néha helyén látja falra festeni a vallásszabadságnak a társadalomra kihatható rósz következményeit. Joggal kérdezzük aztán: Vájjon van-e ott vallásszabadság, a hol bevett vallások létezzek ? A hol a bevett vallás követői, csak más, szintén bevett vallásra térhetnek át? A hol házasság, bevett vallásúak és be nem vett vallásúak között ki van zárva? A hol törvényes kényszer uralkodik arra nézve, hogy a szülék minő vallásban neveljék gyermekeiket? A hol a nazarénusok és baptisták dugva bujkálnak? A hol párbért kénytelenek fizetni felek azon lelkésznek, kinek hitelveit nem vallják? A tisztelt ministerelnök urnák is méltóztatott tegnap azt mondani, hogy más államokhoz képest Magyarországon f még ugyan nagy fokú vallásszabadság van. Én ugyan nem tudom, melyik államhoz méltóztatott hasonlítani a mienket? Mert hiszen azt szívesen beismerem,
