Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ülés április 12. 1380. 53 a mely polgári községben tisztán ugyanazon egy hitközségnek hívei laknak, ott a népoktatási intézményt ugyanazon hitközség kebeléről minden alapos ok nélkül leszakítani káros. Mert ha létezhet is oly helyzet, midőn többféle egyiránt szegény, apróbb hitközségek hívei, ugyanazon polgári kis községben lakván, egymásra utaltatnak s tán ez esetben a községi iskola egyesülésre adhat, méltányos vezetés és a hitfelekezetek kellő befolyásának szemmel tartása mellett, okot és alkalmat, ügy ellenben nem lehet eléggé sajnálni, midőn oly eseteket látunk, hogy oly községekben, melyekben a lakosok tisztán ugyanazon hitközségnek tagjai, közöttük mégis minden fontosabb ok nélkül, a megoszlás magvait magában rejtő külön jellegű népoktatási intézmény létesíttetik. Nem említem azt, hogy az ily esetekben, miként a tapasztalás mondja és igazolja, többnyire kevés kivétellel, szász közül nyolezvan, vagy kilenczven esetben bizonyosan személyes kérdések és érdekek szerepelnek, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy közoktatási, kiválóan pedig a népnevelési ügyben magasabb szempontokból kell kiindulni és figyelembe venni, hogy nem arra van okunk, miszerint az érdekeket és erőket szétforgácsoljuk és szétfeszítsük, hanem arra, hogy azokat összetartsuk és megszilárdítsuk. Mert a tapasztalás igazolja, hogy sok munkát, sok időt és költséget megkímél és megtakarít e téren az összetartó, egyetértő eljárás; mig az is bizonyos, hogy a szétváló érdek időt, munkát, költséget és nyugalmat rabolva, koczkáztatja az eredményt, sőt magát a czélt. {Helyeslés.) Meg kell említenem továbbá az igazság és méltányosság követelménye alapján, hogy midőn a törvények értelmében meghatározott módon és rendben önfeláldozó szellemmel és kitűnő eredménynyel működnek hazai népoktatásunk ügyének a hitközségi intézetek, egyletek és tanférfiak is, erről ne csak kegyes tudomást szíveskedjék venni a tisztelt közoktatási minister ur, hanem a hitközségi népesség arányában, méltóztassék egyszersmind feladatának tekinteni azoknak támogatását is, az osztó igazságnak méltányos követelménye szerint. A hazának, magának a nemzetnek és törvényes királyának mindig hű és hasznos közoktatási munkásai voltak és lesznek, a határozott irányú hitközségek vezetői és tanítói. Es ezeknek szei ves működése a tanítói értekezletek és tanácskozmányok terén is a hazai tanügynek és a nemzetnek jól felfogott anyagi és szellemi érdekeit segítik elő a nélkül, hogy maguknak mások felett előnyt, vagy diadalt hajhászni, vagy szerezni kívánnának. Csak azt óhajtják és méltán meg is várhatnák, hogy midőn ez irányban a haza ügyét beKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. esüleiesen szolgálják és másokkal a versenyt e téren mindenben megállják, annyi támogatásban és anyagi segélyben részesittessenek, a mennyit másoknak a kormány e tekintetben biztosít. [Helyeslés.) Itt helyén van egyszersmind megemlékezni az államképezdei tanférfiak évek óta kilátásba helyezett fokozatos fizetési többlet, úgynevezett quinquennium életbeléptetéséről, melyet hogy a közoktatási ministeri ur még e tanév folytán, vagy a jövő kezdetén az igazság és méltányosság követelményének és a t ház többször nyilvánított kivánatának megfelelőleg foganatosítani fog, szabadjon valahára bizton remélleni. [Helyeslés. Ha igazságosak akarunk lenni és nemcsak látszani, akkor adjuk meg mindenkinek minden téren, az oktatás és igy a hitközségi oktatás terén is ugyanazon kedvezményeket, melyben másokat részesítünk és ne mérjünk kétféle mértékkel hangoztatva a szabadelvüséget, midőn az eljárás e téren a szűkkeblűség jellegéről tesz tanúbizonyságot. {Helyeslés.) Nézetem szerint czélszerubben lenne módosítandó az iskolai czélokra rendelt adónem kivetése is, köteleztetvén egyszersmind a nagyobb és igy a kincstári uradalmak is, melyek eddig bizonyos kivételes eljárásban részesültek, szintúgy oly helyeken is, a hol felekezeti az iskola, az ötös száztóli iskolai adónak fizetésére, mely természetesen a nép arányához mérten, a hitközségi iskolák javára fordítandó és igazságosan felosztandó lenne. Mert az oly intézmény, mely merő mellékes kedvezmények utján, a hasonló intézmények iránt méltánytalan eljárás által akar is tápoltatni, nem életre való. (Ugy van!) Szabad versenyről ott szó sem lehet, hol a versenyző egyik fél jelentékeny kedvezményekben részesül a másik rovására, mi által a tanügynek rendes és természetes menete, vagy fejlődése inkább gátoltatik, mint elősegittetik. Még egy van, mire a t. ház és a kormány figyelmét, kiválóan pedig a vallás- és közoktatásügyi minister ur gondját felhívni bátor vagyok. T, ház! a magyar nemzet, lehet mondani talán egyetlen gyarmattal bir a külföldön, melynek culturalis viszonya kell, hogy érdekeljen minket. {Halljuk!) A havas Alföldnek, a Szereth és Besztercze vizek mentében és az azon országot segélyező kárpátok lejtőin élnek a tiszta magyar fajú csángók, a moldva és bukovinai magyar telep, kiknek nemzetiségi és népoktatási viszonyai elég kívánnivalót tüntetnek fel, szemtanúknak biztos tapasztalatai és hiteles tudósításai szerint. Ezen tiszta magyar ajkú faj és szétszórva élő közel 40,000 csángó iránt, kik nagy Magyarország emlékezetét kegyelettel Őrzik, kik nemzetiségüket