Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ülés április 12. 1880. 31 veszi át, ugy, miként tagadtatik meg az országgyűléstől a jog, hogy ezen ügyeket is ellenőrizze és csak ő őrizze ellen éppen ugy, mint a ministerek egyéb tetteit? T. ház! készakarva nem kivánok ezen alapok jogi természetének fejtegetésébe bocsátkozni, mert ez a mai kérdéshez nem is tartozik. Akármi legyen ezen alapok jogi természete, akár menynyiben legyenek azok felekezetiek, vagy államiak, a tény az, hogy a törvény rendelete alapján kezeli az állam felelős kormánya és hogy a kezelésért a kormány csak az országgyűlésnek és a királynak felelős, ennek alapján reclamálja az országgyűlés az ellenőrzés jogát és nem engedheti meg, hogy az ő elkerülésével történjék más intézkedés. (Helyeslés a baloldalon.) De mig ezt egyfelől az országgyűlésnek ki is kell ünnepélyesen mondani, másfelől szükséges, hogy ezen alapok jogi természete valahára tisztába liozassék, mert az ezen részben támadt kétségek idézték elő az eddigi bonyodalmakat. Azért egy oly határozati javaslatot vagyok bátor ajánlani a t. háznak, a mely szerint egyfelől az országgyűlésnek joga megóvassék, másfelől, hogy intézkedés tétessék arra nézve, hogy ezen alapok jogi természete megállapittassék. Az általam és elvtársaim által benyújtandó határozati javaslat a következő: (Halljuk! Olvassa). „A ház, kijelentésével annak, hogy a vallás- és közoktatási minister kezelése alatt álló tanulmányi és vallási alap kezelésének ellenőrzésére bizottság felállítása elrendelésének ténye sem a törvényeink szerint érvényes azon alkotmányos elvnek, hogy a minister minden tettéért kizárólag a törvényhozás tényezőinek felelős és csak azok által ellenőrizhető, sem pedig ezen alapok jogi természetének, sem az országgyűlés ezen alapokra vonatkozó jogának semmi tekintetben nem praejudicálhat, egy 15 tagból álló bizottságot küld ki azon utasítással, hogy a nevezett^ alapok természetét megvizsgálván, a felől, valamint azoknak jövőben való kezelése és ellenőrzése iránt véleményes jelentést terjesszen elő. (Elénk helyeslés a baloldalon). Baross Gábor jegyző (olvassa •• határozati javaslatot, melyet aláirtak: Molnár Aladár, gr. Dessewffy Aurél, Orosz Mihály, Csapó Kálmán, Pulszky Ágoston, Veszter Imre, Ernuszt Kelemen, Szilágyi Dezső, Farkas Elek, Hazay Ernő, Manóiéi Pál, Királyi Pál, b. Lipthay Béla, Tomcsányi Lászlő). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy a t. képviselő urak kíváncsiságát azon irányban, hogy az előttem szólott képviselő ur beszédjére reflectáljak, vagy akár határozati javaslatához hozzászóljak, ez alkalommal legalább kielégítem nem fogom; nem azért sem, mert azt hiszem, e dologban szólni nem engem illet első sorban; de nem azért sem, mert akár az előzményeket, akár az ügyet magát tekintsem, sokkal fontosabbnak tartom ugy az ügyet, mint a beadott indítványt, semhogy helyesnek tartanám, hogy az iránt egyszeri hallásra nyilatkozni szándékoznám. Ha tehát mégis szót kérek a t. háztól, teszem ezt azért, hogy Irányi igen t. képviselő ur előadására pár szóval reflectáljak. (Halljuk!) A t. képviselő ur méltóztatott mintegy provokálni a ház többségét, hogy ítéljen felette, mit tartson oly ministerekről, kik ígéreteiket ismételten megszegik. Alapította pedig ezt a képviselő ur, legalább velem szemben, mire"? Arra, hogy azt mondtam, hogy a lehetőségig igyekezni fogok azon, hogy a nazarenusokra s polgári házaságra vonatkozólag általa sürgetett törvényjavaslatok, merusél előbb elkészüljenek. T. ház! Ha ezek iránt a törvényjavaslatok még beadva, ha e kérdések még megoldva nincsenek, annak nemcsak az lehet az oka, hogy én nem igyekeztem rajta, hogy megoldassanak, hanem lehet oka az is, hogy még nem sikerült ezen kérdéseket a gyakorlatiasság szempontjából ugy megérlelni, hogy keresztülvitelük — ugy a mint én óhajtom — lehetőnek mutatkozott volna. Nem szükséges tehát mindjárt a szándékot, némelyek ugyan ezt talán szivesebbea vennék, de lehet — a mit máskor ugy is szívesen tesznek — a tehetséget és a képességet vonni kétségbe. En, kinek emlékezetemben van az a bizonyos mese a rókáról és az oroszlánról, — ámbár ember vagyok én is — mégis szivesebben hagyom képességemet, mint adott szavamhoz való ragaszkodásomat kétségbe vonni. Azon mesében ugyanis — és talán azért vonják anynyiszor kétségbe képességünket, mert azt hiszik, hogy e mese reánk is alkalmazható — a róka panaszra meni az oroszlánhoz, hogy vele nem tudom, melyik állat, hogyan bánt. Az oroszián kérdé: „Kételkedett becsületességedbon'? tolvajnak, ravasznak nevezett?" „Nem" feleié a róka, „ennél sokkal többet tett." „Mit csinált?" „Kételkedett eszemben, tehetségemben." Mondom, a t. képviselő urak, a kik képességünket szokták kétségbe vonni, tapasztalván, hogy igen sokakra alkalmazhatni azt, hogy tehetségük kétségbe vonása jobban fáj nekik, mint minden egyéb, ezzel szoktak bennünket illetni. De én az előttem szólott képviselő urat, a kinek beszédére reflectálok, arra kérem, ne tekintse ezt igy, hanem legyen szíves máskülönben szokott méltányosságánál fogva, nem a szavahihetőség, nem a szóíartás szempontjából támadni meg, midőn, mondhatom, nincs is benne igazság, hanem inkább